45. fejezet: Vége

"-Csak két és fél hét. Gyorsan eltelik!- boxolt a vállamba a mellém sétáló Hope.
-Remélem is...- mosolyogtam magam elé meredve, de igazából szerelmem alakját képzeltem oda. Hyung még valamit mondott, de már nem nagyon figyeltem rá."

*6 év múlva*

Hae szemszögéből:

-Anya! Anya!- futott vissza az apró kislány a házhoz a vadvirágok által tarkított mezőről amit beragyogott a naplemente. A barnahajú csöppség nem rég tölthette az ötöt.-Nézd! Szedtem virágot.- nyomta a kezembe a főként pipacsokból álló csokrot.
-Gyönyörű!- vizsgáltam mosolyogva a kezmben szorongatott illatos növényeket.-Adjuk oda apának!- álltam fel ülőhelyemről.
-Rendben!- indult el a körülbelül akkora fűben mint amekkora őmaga. Bazsalyogva követtem apró lépéseket téve.

-Anya, siess már!- sürgetett már jó pár méterrel előttem ugrándozva.
-Megyek.- vigyorogtam mire lépteimet megszaporítottam. Nem is sokára odaértünk az erdő széléhez ahol árnyékba érve hajtottuk le mindketten a fejünket. A mosoly lefagyott az arcunkról és csak néma csöndben álltunk percekig.-Add oda neki te!- nyomtam a kezébe a virágokat mit erősen megszorítva térdelt le a földre a harmatos kődarab elé.
-Nyugodj békében apu!- helyezte el a csokrot a sírra.-Biztos kedves ember lehettél. Kár, hogy nem találkoztunk...- motyogta a kezét végighúzva a nevén és az évszámokon. "Jeon JeongGuk 1997-2015". Óvatosan felállt és a szoknyácskáját leporolva kapaszkodott bele a lábamba. A kezemet végig simítva a hátán küszködtem a könnyeimmel. Persze ő nem is ismerte mivel a születése előtt halt meg. És szinte el sem búcsúzhattam tőle... Próbáltam visszatartani a sírást, mert nem akartam előtte sírni és szerencsémre elengedte a lábam és futni kezdett vissza a ház fele.-Taehyung bácsi!- szaladt a felénk sétáló férfi felé aki valószínűleg most ért haza a munkából.
-Szia törpe!- kapta fel.-Jól telt a mai nap?- kérdezte gügyögve.
-Igen egésznap kint voltunk.- mesélte nagy átéléssel. Akaratlanul, akarottan is mosolyt csalt az arcomra ez a látvány és néztem ahogy a lányom és a leendő apukája mennyire jól kijönnek egymással.
-Menj be a házba játszani!- kiáltottam somolygva utánuk mire Tae lerakta és máris futott vissza. A vőlegényem megindult felém majd egy csókkal köszöntött.
-Gondoltam, hogy itt lesztek!- vigyorgott rám átkarolva a derekam.
-Tudod, hogy mindennap kijövök hozzá.- vetettem a hátam mögött lévő sírra a tekintetem.
-Biztos rossz lehetett neked mikor megtudtad, hogy elment...- súlytotta le a fejét.
-Csak az fáj a legjobban, hogy pont Amerikában... A világ másik felén távol tőlem és szinte el sem búcsúzhattam. Még szerencse, hogy úgy döntöttem, hogy kimegyek a reptérre.- szöktek ki a sós könnyek a szememből.
-Hidd el, végig nézni se volt a legjobb ahogy SunHee a kocsi elé lökte...- húzta oldalra a szája szélét.
-Chh, remélem a börtönben fog megrohadni az a ribanc!
-Az egész világot megbotránkoztatta a halála... De örülök, hogy úgy döntöttél, hogy nem veted el az egyetlen gyermekét.- villantotta rám fehér fogait.
-Igen...- nevettem már én is.-Emlékszem mikor megfogant.
-Azelőtt nyitottam be hozzátok igaz?- pukkadt ki már szinte a röhögéstől.
-Aha.- fagyott le a mosoly az arcomról. Az volt az utolsó együttlétünk Jungkookkal. Tae szerintem látta, hogy ez a téma kicsit rosszul érintett szóval hagyta a múltat és a jelennel, jövővel kezdett foglakozni. Kezeit lassan a már szépen gömbölyödő hasamra csúsztatta.
-Meg lesz még az esküvő előtt?- fürkészte szemeivel az általa simogatott helyet.
-Nem tudom...- kuncogtam.
-Gondolkoztál már neveken?- emelte fel tekintetét a szemem magasságába. Somolyogva bámult gyönyörű fekete íriszeivel.
-Ha kislány SooNi... Ha fiú... JeongGuk.- gondolkoztam hangosan.
-Remélem kisfiú lesz!- vigyorgott.
-Én is...- mosolyogtam.-De csak az a lényeg, hogy egészséges kisbabánk legyen!
-Igen!- hajolt közel, hogy birtokba vehesse az ajkaimat. Mintha megint tizennyolc lettem volna. Olyan fiatalos és szenvedélyes volt a csók. Vadul szorított magához, mint egy tinédzser miközbe az utolsó napsugarak még beragyogták arcunkat majd elaludtak, mint egy gyertya lángja. Egész eddigi életem során azon gondolkoztam, hogy szerethetek két fiút egszerre és most választ kaptam a kérdésemre...
 

44. fejezet

"-Mi volt ez az egész?- tettem fel újra a kérdést karba téve kezeimet.
-Oh, szóval féltékenykedünk?- lépett hozzám közelebb egy gúnyos mosollyal az arcán."

-Igen, féltékenykedünk!- néztem fel rá. Már egészen közel hajolt, de én még mindig a választ vártam a kérdésemre.
-Nincs miért kicsim!- simítottta végig a hüvelykujját az arcomon és szépen lassan lecsúsztatta az államig amit óvatosan megszorítva húzott magához egy csókra.
-De van miért!- löktem el magamtól mielőtt ajkaimat birtokba vehette volna.-Hiszen a volt barátnőd...
-Aki iránt sose éreztem úgy, mint irántad!- közelített meg újból és kezeit a derekamra rakta.-Nem bízol bennem?- meredtünk egymás szemébe.
-Nem erről van szó...- vetettem oldalra a tekintetem.-Csak abban a csajban nem bízok... Mi van ha rád mászik?
-Lerázom.- villantott rám egy őszinte vigyort.
-Mintha olyan egyszerű lenne levakarni azt a kis picsát...- forgattam a szemem.
-Úgy látszik még sem bízol bennem túlságosan...- fagyott le a mosoly az arcáról.
-Hát, azért az az egy héttel ezelőtti csók nagyon lerombolta a bizalmamat.- köptem a szavakat a arcába.
-Mert te úgy beszélsz mintha nem is smároltál volna Taevel...- szorította össze szemhéjait. A szavai villámként hatoltak a szívemig.
-DE ÉN NEM NÉZTTEM VELED VÉGIG!- ordítottam a képébe mászva.
-Én sem szándékosan csókoltam meg előtted...- válaszolt cinikusan a mondat végére egyet hátralépve.-Csak az az érdekes, hogy te fel vagy háborodva ha a volt barátnőm a staff tagjaként velünk jön akinek valószínüleg a szálloda másik végébe lesz a szobája én meg csak csöndben tűröm, hogy te szinte egésznap az exeddel vagy és csak úgy smárolgat meg minden... És ki tudja! Lehet, hogy már le is feküdtél vele azóta amióta együtt vagyunk... És én egy szót sem szólva nézem végig. És nehogy azt hidd, hogy nem tudok arról a kézefogós sétátokról az esőben.- hányta a szavakat. Lehet igaza van... De én annyira ideges voltam, hogy egyszerűen nem tudtam szép szóval illetni.
-Egy barát nem foghatja meg a haverja kezét?- mormogtam miközben ültem le az ágyamra.
-Egy volt barátnő nem kísérheti el pár hétre az exét staffosként?- lépett oda hozzám. Csak könnyes szemekkel bámultam a felém tornyosuló fiúra. Kezdem érzni, hog én valamit tényleg nagyonelszúrtam és meg kéne neki bocsájtanom, de egy hang se jött ki a számon. Meredtem az igaz, fekete szempárba ami válaszomra várt. Én őszintén nem tudom mit csináljak. Van egy ilyen rendes pasim aki csak egyszer lépett félre azt is dühében én pedig... Jungkook egy idő után megunta és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?- kaptam fel a fejem távolodó alakjára.
-Haza... össze kell pakolnom.- fordult vissza az ajtófélfának támaszkodva.-Holnap tízkor indul a gépünk.- csúsztatta a kezét a kilincsre amit hamar le is nyomott és kilépett a szobából. Ennyi lett volna a búcsú? Vagy azt gondolja, hogy holnap úgy is kimegyek elé? Hmm... Nem is tudom. A harag még mindig bennem dúl és kicsit dühös is vagyok rá, de két és fél hétig nem látom és ilyen búcsú?

Jungkook szemszögéből:

Már vagy fél órája üldögélek a váróteremben és reménykedem, hogy Hae eljön.
-Gyere már haver! Ne csináld ezt... Besértődött rád a csaj nem fog eljönni. Mindjárt indul a gép nem késhetjük le.- nyávogott Jimin leülve mellém.
-De el fog jönni! Én bízom benne...- meredtem magam elé már szinte tényleg feladtam.
-Nincs tíz percünk se... Majd beszéltek miután hazaértünk.- tette a kezét a vállamra.
-Igazad van... Menjünk.- álltam fel az ülőhelyemről majd hyungomat felsegítve indultunk a kapu felé. Még egyszer visszanéztem hátha... És a csoda megtörtént!

 A vigyorgó barátnőm ott állt a váróterem ajatjába mire én megindulva egymás felé futva egymás karjába ugrottunk.
-Tudtam, hogy eljössz!- suttogtam a fülébe miközben egyre jobban szorítottam magamhoz. Könnyeim majd kicsordultak, de nem engedtem.
-Vigyázz magadra!- engedett el percek multán.
-Te is!- mosolyogtam vissza a még mindig somolygó lányra.
-Annyira fogsz hiányozni...- bújt oda mégegyszer hozzám. A haja illatát jó magamba szippantottam, hogy több mint két hétig érezhessem és úgy öleltem, Amerikában is érezzem puha bőrének tapintását.
-Kook gyere már!- kiált utánam az ideges Chim.
-Úgy látom menned kell.- nézett a hátam mögé. Lassan közelítettem az arcához és egympuszit nyomva arra eindultam meg a többiek irányába. Szemével végig kísért a mozgólépcsőn majd felérve teljesen eltűnt...
-Csak két és fél hét. Gyorsan eltelik!- boxolt a vállamba a mellém sétáló Hope.
-Remélem is...- mosolyogtam magam elé meredve, de igazából szerelmem alakját képzeltem oda. Hyung még valamit mondott, de már nem nagyon figyeltem rá.
 

43. fejezet

"-Kook felébre...- tört be V, de mikor megpillantott minket lefagyott. Még jó, hogy nem vette még le rólam Jungkook a pólóm.-Oh... oké... én akkor megyek is, de halkan csináljátok, mert vékonyak a falak!- emelte fel a mutatóujját, mintha dedósok lennénk egy apró vigyorral majd maga után óvatosan csukta be az ajtót. Kookkal belőlünk is kitört a nevetés majd mikor a legkevésbé számíthattam volna rá egyszerűen kibújtatott a felsőmből."

*Egy hét múlva*

 Most már tényleg úgy érzem, hogy minden a helyére állt! Jungkookkal nagyon jól megvagyunk és Taevel is sokat találkozom. Állítólag Sugat lerendezték a fiúk és megígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet, sőt még szerintem arra is rávették, hogy jópofizzon nekem, de hát abból is mi lett... És ami a bejárőnős ügyet illeti: pár napja eldöntöttük Jinnel, hogy eljárást indítunk a férje ellen és azóta előzetesben van. MiCha az elmúlt pár napban derűsebbnek és felszabadultabbnak tűnt. Talán már ki akarta hajítani az ürgét csak nem merte? Mindegy a lényeg, hogy megoldódott és ez már a rendőrség dolga... És mint már említettem most Kookkal is minden a lehető legjobb. Éppen feküdtünk az ágyban ébredés után és meredtünk egymás íriszeibe. Jungkook a fekete fürtjeimet csavargatta ujjaközött és órákig csak hevertünk egymással szemben.
-Na nekem mennem kell próbára!- kászálódott ki az ágyból.
-Nem maradhatsz még reggelire se?- ülök fel legörgült szájjal.
-Nem, de lekísérhetsz! A bejárónőd mindig olyan furán néz rám...- szedte össze a cuccait majd felöltözött míg én szundikáltam még.-Neked ma szabadnapod van nem?- intézte felém a kérdést miután elkészült.
-Ja... bemenjek a Big Hitbe mire végzel?- mormogtam miközbe átfordultam a másik oldalamra.
-Nem szükséges...- rántotta meg a vállát.
-Az épület előtt várlak hatkor!- csuktam be ismét szemeimet.
-Makacs vagy!- nevetett.-Na jó, de akkor lekísérsz?- állt egyre türelmetlenebbül.
-Nem úgy volt, hogy te egy macsó, bátor férfi vagy aki nem fél a bejárónőktől?- kérdeztem cinikusan.
-Na kérlek!- guggolt le az ágy mellé.
-Cnaj! Gyere!- dörzsöltem meg a szemem majd egy nagyot nyújtózkodva kipattantam az ágyból és szerelmem csuklóját megragadva voncoltam le magunkat a lépcsőn. MiCha léptének nyomát se találtuk. Biztos a fürdőben van...-Tessék beszari!- engedtem el és magamfelé fordítottam.
-Nagyon köszönöm!- somolygott.-Akkor így megtehetem ezt.- hajolt az arcomba miből egy szenvedélyes búcsúcsók lett. Mintha az utolsó lett volna. Miután elváltunk sokáig a szemembe meredt. Mért érzem úgy, mintha titkolna valamit?-Na megyek is!- fordult meg hirtelen, de én utána kaptam és visszahúztam magamhoz.
-Ácsi, ácsi! Te valamit elhallgatsz előlem...- fontam össze karjaim a dereka körül.
-Mi dehogyis...- vékonyodott el a hangja és tekintete ide-oda ugrált. Na itt van valami!
-Jungkook! Ismerlek... Na mesélj szépen!
-Hát az van... hogy...- hajtotta le a fejét.-...holnap indulunk Amerikába.-harapott az alsó ajkába. Mint egy tőr hatolt át a szívemen ez a mondat, de ezt el kell viselnem... Persze már elszoktam ettől, de újra meg kell szeretnem ezt a tudatot.
-Mennyi időre?- sóhajtottam egy nagyot.
-Öhm... két és fél hétre.- harapdálta erősebben a puha párnáját. KÉT ÉS FÉL HÉT? Nyugi Hae! Nem láthatja rajtad, hogy ez mennyire kiborít... Kibírod! Már mennyi időt el kellett töltened a hiányával? Ahhoz képest ez egy röpke pillanat alatt el fog telni.
-Oké akkor hatkor.- toltam el magamat tőle és sietősen rohantam vissza az ágyamba. Annyira hiányozni fog!
 Szinte pontban hatkor ott voltam az épület előtt. Jó pár percet kellett várnom míg kiért a hét jómadár.
-Szia Hae!- kiált rám Suga.
-Nem kell fáradnod!- vetettem rá a tekintetem.
-Oké...- állt félre. Jungkook persze, hogy a sor legelején battyogott.

 
Majd mikor leért a lépcsőről egy puszit nyomtam a szájára mire mindenki fújjolni kezdett. Mindketten elmosolyodva néztünk a másikra még a többiek még mindig minket hurrogtak le.
-Ki tudnátok minket rakni Haenél?- fordult a maknae Jin felé.
-Persze.- bólogatott Jin. Mindenki megindult a kocsifelé és mi maradtunk ketten szerelememmel a végén. Kézen fogva mi is utánuk eredtünk.
-Jungkook! Jungkook!- állított meg minket egy idegesítően magas hang a bejárat felől. Kook mintha tudta volna ki az fordult a hang irányába a szemeit forgatva. De mit keres a cégnél SunHee? Mit keresett az épületben.-Képzeld én is veletek megyek az amerikai útra.- ugrált örömében. Micsoda? Épp elég, hogy elmegy még ezzel a ribanc is velük tart? Na ne...
-Aha szuper...- indult meg újra, de a kis csaj megállította ismét.
-Nem is örülsz neki?- görbült le a szája széle.
-De örülök.- nyomott egy hamis mosolyt az arcára.
-Annyira várom!- izgatta fel magát megint. Fhu komolyan mondom mindjárt lekeverek neki egyet! Ha rá mer mászni az én Jungkookomra akkor nem lesz jó vége! Tae utánam jőve húzott a kocsi irányába. Biztos látta, hogy felidegesített a csaj és nem akart cicaharcot látni.
-Én is, de nekünk mennünk kell. Majd holnap a reptéren.- intett egyet és ő utánunk sietett. Minket legfiatalabbakat beültettek leghátra. A rádiót felhangosítva dombolt mindenki rajtam kívül. Én végig csak SunHeere tudtam gondolni. Egyáltalán miért megy velük? Mi van? Ajj... Jó fél óra volt mire végre megérkeztünk hozzám és én meg Jungkook pillanatok alatt kiszállva siettünk fel a lakásomra.
-Mi volt ez az egész?- fordultam vele szembe rögtön felérkezésünk után.
-Áh hazaért... értek.- toppant be hozzánk a bejárónőm is.-Mindjárt kész a vacsora.- mutatott zaklatottan a konyha felé.
-Köszönjük MiCha, de ma inkább kihagyjuk.- fogtam meg a mellettem álló csuklóját és egészen a szobámig húztam.
-Mi volt ez az egész?- tettem fel újra a kérdést karba téve kezeimet.
-Oh, szóval féltékenykedünk?- lépett hozzám közelebb egy gúnyos mosollyal az arcán.
 

42. fejezet

"-Ez nem hiányzott?- szól kissé cinikusan miután elváltunk és közénk dobott egy rózsaszín anyagot. Mi ez? Mért ilyen dühös rám? Lassan hajoltam le érte, de mikor közelebbről is megvizsgáltam nagyon meglepődtem. Mit keres nála a tangám? Összezavarodottan néztem fel a felém tornyosodó dühös fiúra. Mi folyik itt?..."

-Ez mit keres nálad?- álltam fel felvont szemöldökkel, kezemben a fehérneműmmel.
-Az a kérdés, hogy ez mit keresett Suganál?- hajolt hozzám teljesen közel. Dühösen lehelt az arcomba újra és újra. MI? Sugához, hogy került? Ne...
-Oh, Suga én egyszer kinyírlak.- meredtem a falra szúrós szemekkel. Ez már azért túlzás volt... Egy dolog, hogy kutakodnak a szobámban aztán még be is adják a barátomnak, hogy megcsaltam. Most ez komolyan normális?
-Szia Hae!- egy nagy sóhajjal lökött el magától és becsapta magaelőtt az ajtót mielőtt bármit is tehettem volna. Aj... most tuti azt hiszi, hogy lefeküdtem Sugaval. De most komolyan én vele? Még mindig haragudtam rá kicsit a legutóbbiért , de most be telt a pohár... Most mi szükség volt erre? Szerinte ez vicces, hogy tönkre vághatja mások kapcsolatát vagy mi? Lábaim a földbe gyökereztek, szemeimben könnyek jelentek meg. Utána kéne futnom, de szerintem már késő.
-Azt... a... kurva...- nyújtotta el a mondatát az eddig csöndben üldögélő Tae aki a plüssmacimat tartotta az ölében.

-Na ha én egyszer hazamegyek ne várjon semmi jót...- szorította kezeit ökölbe a kanapéról feltápászkodás közben.
-Miért csinálta?- vetettem rá fájdalmas tekintetem.
-Suga ilyen... Nem bírja elviselni, hogy másnak van barátnője. Te még jobban jártál! HoSeok volt barátnőjével tényleg le is feküdt. Mondjuk azt a csajt nem kellett nagyon csábítgatni...
-Akkor ezért mondtad tegnap, hogy vigyázzak magamra? Te már sejtetted, hogy ez lesz?- léptem hozzá közelebb a pulcsim ujjába törölgetve a szememből szivárgó sós folyadékot.
-Hát... igen.- húzta a száját.-Vigasztalnálak, de szerintem inkább mennünk kéne megmagyarázni Jungkooknak az egészet. Így is előnyben van mivel kocsival jött.- fogta meg a kabátját majd én is leemelve a sajátomat indultunk neki a sötét utcáknak. Csuklyáink fel voltak húzva, mert esett az eső és azért mégis vigyáznunk kell a sajtóval... Mindketten bámultuk a tócsákba zuhanó cseppeket amik már egész testünket eláztatták. Az út közepén fázni kezdtem. Melegségre vágyó kezem lassan V hatalmas tenyeréhez közeledett amit gyorsan meg is markolt. Mintha zavarodottan felém pillantott volna szeme sarkából, de nem ellenkezett. A testemet végig járta egy jó érzés, mert éreztem, hogy valaki tényleg szeret és törődik velem. Talán egy kis mosoly is került az arcomra amit percekkel ezelőtt még könnyek áztattak. Egyre jobban szorítottam a mellettem sétáló kezét. Lassan, mintha Tae iránt is éreznék valamit újra! Nagy hülye voltam, hogy elengedtem egy ilyen fiút...  Óvatosan feltekintve megláttam már közeli a dormot. De mikor megláttam a két előtte álló embert... Hirtelen megtorpantam és lábaim remegni kezdtek amik fel is adták a szolgálatot egy idő után. Villámsebességgel zuhantam a nedves betonra Vt eleresztve. A döbbentségtől már sírni se tudtam. Térdelve bámultam tovább az aliglátható ám, de könnyen kivehető személyeket. Tae engem ráncigálva próbáld talpra állítani, de nem engedelmeskedtem neki. A könnyek és az esőcseppek már kezdtek összevegyülni, de nem érdekelve engem, hogy a nadrágom az alattam lévő pocsolyától már csurom víz sírtam a hideg földön leborulva majd a fejemet is lehajtottam mikor percek után végre észrevettek a távoli alakok. Lassan minden elsötétült előttem mikor futottak felém és szemhéjaim még azt a szikrányi fényt amit a mellettem lévő lámpaoszlop bocsájtott ki elnyomtak.
  Vizes ruháim még mindig áztatták a testem, de már melegséget éreztem, mintha valami pléd alatt lennék. Már csak halkan hallottam a korábban körülöttem csattogó esőcseppek hangos moraját. Szemeimet erőtlenül feszítettem szét, hogy megtudhassam mégis mi történt velem. Lassan egy repedésekkel teli plafon jelent meg előttem, de mielőtt még jobban szétnézhettem volna valaki a nyakamba ugrott.
-Sajnálom!- suttogta a fülembe Jungkook miközbe felültem amiben segített és egyre jobban ölelt. Nagyon dühös vagyok rá, de ez most jól esett... Ahogy nedves ruháim meleg testéhez tapadtak és ahogy a mellkasához szorított éreztem heves szívdobogását.-Meg tudsz nekem bocsájtani?- nézz rám a sírástól vörös szemeivel.
-Hát nem tudom...- tettem karba a kezeimet és dühös ábrázattal bámultam a kétségbeesett fiúra. Na most már aggódik értem? Akkor nem mikor lenyomta a nyelvét a volt barátnője torkán.
-Tae mindent elmondott Sugaval és veled kapcsolatban... Már azt is sajnálom, hogy ilyet mertem feltételezni rólad, hogy megcsalsz.- vetette tekintetét a fehér, de már szinte szürke falra.
-Bíznod kéne bennem...- fordítottam el durcásan a fejem.
-Igen, és sajnálom, hogy azt kellett látnod csak... Dühös voltam rád azt megjelent SunHee és bosszút akartam állni vagy nem tudom. Szörnyű barát vagyok...- hajtotta le a fejét a mondat végére.
-Ha megnyugtat Tae tegnap lesmárolt.- motyogtam apró mosolyra húzva a szám. Mondjuk így kvittek vagyunk! Jungkook is valami féle vicsorra hasonlító vigyort ültetett az arcára, de azért látszódott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
-Szent a béke?- hajolt hozzám közel, hogy éppen összeérjenek az orraink.
-Szent a béke!- mosolyodtam el mélyen komoly, fekete szemeibe nézve, de már le is csapott az ajkaimra. Most Tae után valahogy felszabadult volt ez a csók. Puha, duzzadt ajkait egyre hevesebben kezdte el mozgatni az én párnáimon és nyelvünk is egyre tüzesebb táncot kezdtek járni hol az ő, hol az én számban.
-Olyan nedvesek a ruháid... Nem akarod őket levenni?- villantott rám egy kaján vigyort miután hosszas percek után elváltunk egymástól egy pillanatra. Erre én is somolyogni kezdtem és a pulcsimtól megszabadulva löktem hátra és ráfeküdtem, hogy úgy folytathassuk. Most ez békülős szex lesz? Uh jól hangzik! Egy jó idő után legurított magáról oldarra, hogy levehesse a pólóját majd megint egymás ajkaira tapadtunk. Forró felsőtestével jól magához szorított. Lassan éreztem, hogy megragadja a pólóm alját és húzni kezdte fel fele mikor valaki benyitott.
-Kook felébre...- tört be V, de mikor megpillantott minket lefagyott. Még jó, hogy nem vette még le rólam Jungkook a pólóm.-Oh... oké... én akkor megyek is, de halkan csináljátok, mert vékonyak a falak!- emelte fel a mutatóujját, mintha dedósok lennénk egy apró vigyorral majd maga után óvatosan csukta be az ajtót. Kookkal belőlünk is kitört a nevetés majd mikor a legkevésbé számíthattam volna rá egyszerűen kibújtatott a felsőmből.

41. fejezet

" Értetlenül bámultam fekete, csillogó szemeibe perceken át míg nem elindult az ajtó fele. Még sokáig néztem ahogy távolodó alakja kilép a lépcsőházból egyenesen a még mindig szakadó esőbe. Miért vigyázzak magamra? Most már, hogy azt hittem, hogy minden rejtélyre fény derült aztán erre most itt van még egy? "

Jungkook szemszögéből:

A taxi ablakából szemléltem a sebességtől és a zuhogó esőtől összemosodó tájat. Végre Szöulban! Már alig várom, hogy újra találkozzunk Haevel és addig csókoljam míg meg nem fulladunk a levegőhiánytól. Hogy szorosan átölelhessem és életem végéig szorítsam azt mondva neki "Szeretlek!". Végig csak rá tudtam gondolni, de azért még Rap Montól is tartottam... Most aztán fogok kapni egy alapos fejmosást! De nem baj! Haeért akár az életemet is adnám.
-Uram! Megérkeztünk.- zavart meg gondolataim elemzésében az erős hangú, mogorva sofőr. Mint aki most ébredt volna fel fordítottam felé a fejem és egy nagy nyújtózkodás után kifizettem és kiszálltam a kocsiból megállva a dorm ajatja előtt. Kicsit félek felmenni azért... Végülis ki szereti mikor ordibálnak vele? Csak álltam az esőben, nem zavart, hogy a ruháim már teljesen eláztak csak meredtem magam elé elgondolkozva. Pár perc után erőt vettem magamon és gyorsan berontottam a lépcsőházba. Félelmet nem ismerve ugrottam be a liftbe szinte lecsapva szegény gombot amire elindult a fémdoboz. Mire felértem már a bátorságom ismét elszállt és remegő lábakkal léptem be a nappaliba. Szerencsémre nem volt ott senki... Nagyot fellélgeztem, de akkor eszembe jutott, hogy talán a szobáikban vannak. Szemeim kidülledtek és apró léptekkel indultam el a leader szobája felé. Össze-visszarángó kezemmel alig tudtam kopogni, de valami azért sikerült. Pár másodperc után se jött válasz, ezért benyitottam. Tiszta polcok, rendberakott ágy és üres asztal látványa fogadott, de NamJoon sehol. Biztos próbán vannak... Elmosolyodva magamon csuktam be magam mögött az ajtót és az én szobámba besétálva zuhantam az ágyra, mint egy krumpliszsák. Lassan fel kéne hívnom Haet, hogy mikor végez.

Suga szemszögéből:

Egész próbán az a Moon lány járt a fejemben... Elég zavaró, hogy az a kettő pincsikutya állandóan körülötte ugrál... Szerintem annyira meg se érdemli ezt a figyelmet. Ennyire jó lenne az ágyban, hogy Jungkook akár még az ország másik felére elmegy azért, hogy felgyújtson egy fényképet? Miatta? Pedig szegény Taehyungot mennyiszer megcsalta már? És még ő is felkísérgeti... meg állandóan átmegy hozzá. Szerintem mindenkinek jobb lesz ha ez a csaj eltűnik az életünkből! És már tudom is hogyan teszem el láb alól a kis csajt!

Jungkook szemszögéből:

-JUNGKOOK!- ébresztett fel édes álmomból egy ideges hang. Szemeimet mintha leragasztották volna. A pilláim nehezek voltak és nehezemre esett felnyitni őket. A mély hangott birtokló ember hirtelen rázni kezdett amire már kicsit megerőltettem magam és húztam szét a két szemhéjam, de mikor megláttam az engem felkeltő alakot egyet hátraugrottam, mint aki szellemet látott. Sikeresen be is vertem a fejem a falba. A sajgó pontomhoz kapva a kezem figyeltem fel újra a dühös arcra.
-Oh, szia Nam!- próbáltam vigyorogni, de pontosan tudtam mi vár rám.
-Ilyet többet ne csinálj!- hunyorított rám. Hát azért nagyobb lecseszésre számítottam...
-Igen is kapitány!- bólogattam, mint az őrült és egy széles mosolyra húzva a szám tisztelegtem neki. Juj, ezt lehet nem kellett volna... Remélem most nem lesz dühösebb. Szúrós tekintettel pofozta fel az arcom gyengén majd nem tól sietősen távozott maga után hangosan becsapva az ajtót. Álmosan visszadőlve a hátamra szuszogtam még pár percig. Várjunk csak mennyi az idő? Kaptam hirtelen az ágy másik szélén heverő telefonom után. FÉL ÖT? Na már biztos végzett! Felpattantam gyorsan és futottam ki a szobámból, hogy átmehessek szerlmemhez. Már kaptam is fel a kocsikulcsot meg a kabátomat, de mielőtt beszállhattam volna a liftbe valaki megállított.
-Hova-hova?- kérdezi az illető. Egy pillanat alatt megfordultam, hogy minél hamarabb megvizsgálhassam. Suga volt... Mit érdekli?
-Haehez.- motyogtam alig hallhatóan.
-Tényleg? Akkor ezt átadnád neki?- nyúlt a zsebébe amiből hamar ki is húzott egy apró, pink ruhadarabot és hozzám vágta. Kisimítottam, hogy meg tudhassam mi az. Egy tanga? Mit keres ez nála?-Tegnap nálam hagyta.- villantott egy kaján vigyort majd hátatfordítva nekem sétált el. TEGNAP NÁLA HAGYTA? Mit jelentsen ez? Nem... Hae nem lenne képes engem megcsalni! Főleg Sugával. Igaz?... A szemeim lassan megteltek könnyel és csak bámultam a kezemben szorongatott alsóneműt.

Hae szemszögéből:

Ma miután hazaértem a divattalálkozóról áthívtam Taet, mert megakartam tudni mit jelent a tegnapi búcsúmondata.
-Na és Jungkook hazaért már?- vetettem fel a témát negyed órával az érkezése után.
-Nem tudom engem próba után kirakta ide még nem voltam otthon.- húzta a száját.
-Ma még nem hívott...- meredtem a markomban lévő telefonom fekete kijelzőjére.
-Nem mondott semmit mikor jön haza?- húzódott közelebb hozzám.
-Nem...- suttogtam és már a sírás határán lehettem.
-Ne aggódj! Akkor még biztos nem ért haza...- karolt át, hogy erőt lehelhessen fáradt lelkembe. Egyre erősebben szorított magához mire könnyeim majd kihullottak, de a meghitt pillanatott megszakította a csengő idegesítő, zörgő hangja.
-Kinyitom.- pattantam fel és megigazítva a ruhám csoszogtam az ajtó elé. Remegő kezekkel nyúltam a kilincsért és a kulcsot egyszer elfordítva a zárban nyomtam le óvatosan.-Jungkook!- ugrottam a bejáratban álló szerelmem nyakába, de mintha ő nem örült volna annyira, mint én. A pillanatnyi mosoly hirtelen le is hervadt az arcomról és értetlenül bámultam az előttem álló fekete szempárjába. V a nyakát nyújtogatva próbálta figyelni az eseményeket.
-Ez nem hiányzott?- szól kissé cinikusan miután elváltunk és közénk dobott egy rózsaszín anyagot. Mi ez? Mért ilyen dühös rám? Lassan hajoltam le érte, de mikor közelebbről is megvizsgáltam nagyon meglepődtem. Mit keres nála a tangám? Összezavarodottan néztem fel a felém tornyosodó dühös fiúra. Mi folyik itt?...

40. fejezet

"-Hae, mostmár mi se látunk semmit... Maj még holnap keressük! Hátha már otthon van!- helyeseltek a többiek is. Már én is kezdtem lemondani az egészről mikor rezegni kezdett a telefonom. Előkapva reménykedtem, hogy Jungkook az."

Lassan előrántva a rezgő eszközt kissé megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy Jungkook az, de skypeon hív... Még hozzá videohívás? Mért így hív? Talán bérgyilkosok elrabolták és végig akarják velem nézetni, ahogy kínozzák?
-Ki az?- hajol előre Suga, hogy ő is megtudhassa.
-Jungkook...- dadogom a nevét.
-Akkor mért nem veszed fel?- rivall rám Jimin.-Majd vissza hívunk titeket! Megyünk haza.- szólt bele Suga telefonjába majd elvéve tőle kinyomta mielőtt bármiféle válasz érkezett volna tőlük. De én még mindig ledermedve bámultam a fényes képernyőt majd pár másodperc után fogadtam a hívást a többiek unszolására. A gombot remegő kézzel nyomtam meg és miközbe töltött a szívem még mindig a nyakamban dobogott. Egyet fel lélegezve pillantottam meg a kijelzőn megjelenő alakot akinek hála istennek semmi baja se volt. A levegővételemre a hátul ülők előre hajoltak, hogy ők is lássák.
-Szia kicsim!- mosolygott rám szerelmem.
-Jungkook! Mégis hol vagy? Tudod mennyire aggódtam érted?- emeltem fel kissé a hangom.
-És mi is!- szóltközbe a Jimin és Suga.
-Tudom, sajnálom...- hajtotta le a fejét.
-Hol vagy egyáltalán?- vizsgáltam a homályos hátteret, de nem sok látszódott belőle.
-Busanban.- kapta fel tekintetét csapongó örömmel.
-Te mi a jó édes francot keresel Busanban?- akadt ki Suga egyhangúán.
-Bebizonytom, hogy nekem csak Hae fontos!- vigyorgott és az egyik kezét felemelte amiben valami fecni volt. Miután kicsit kiélesedett a kép látszódott, hogy az a fotó volt... Mit akar azzal? Egy másodperc alatt a másik kezével előkapott a zsebéből egy öngyújtót és azzal a mozdulattal fel is gyújtott a markában szorongatott fényképet. Akaratlanul is előcsalt pár könnyet ez a látvány, mivel örültem! Örültem, hogy ekkora áron is bebizonyította, hogy számára csak én vagyok fontos. Örültem, hogy már egy emléke sincs arról a lányról és örültem, hogy ő a barátom. A könnyeimet törölgetve villantottam rá egy apró mosolyt kimutatva a tetszésemet. A srácok csak összeráncolva a homlokukat pásztáztak szemeikkel mivel nekik elég zavaros lehet a sztori. Suga és Chim szerintem nem tud az egészről semmit, V pedig nem látta Kook cselekedetét.-Holnap indulok haza, puszi!- dobta félre az égő papírdarabot és gyorsan végetvetett a hívásnak. Széles mosollyal a nedves arcomon nyomtam vissza a készüléket a helyére.
-Mit gyújtott fel?- szegezte rám értetlen tekintetét mindkettő.
-Gyújtogatott?- csodálkozott Tae.-Legközelebb nem én vezetek...- fordította vissza a fejét az út felé. Én egy kérdésre se válaszolva  bámultam magam elé fülig érő vigyorral. El sem hiszem, hogy ilyen messze ment értem... Ő a legcsodálatosabb fiú az egész világon!
-Nam egy kicsit ki fog akadni ha megtudja, hogy engedély nélkül utazott az ország másik felére...- röhögött Jimin.
-Tényleg! Visszahívjuk őket?- nézett körbe a legidősebbik.
-Hát inkább a telefonba kiabáljon, mint otthon...- motyogja V.
-Mondjuk igaz... Na tárcsázom maradjatok csöndbe!- utasított Suga és pár csöngés után fel is vette J-hope oppa.-Na hello! Kihangosítalak, mert nem akarom, hogy Nam a fülembe ordibáljon.- emelte el fülétől a készüléket és egy gombnyomással Hope röhögésétől lett hangos az egész kocsi.
-Ennyire vészes a helyzet? Na én is kihangosítalak, hogy akkor ne is engem üvöltsön le.- nevetett továbbra is.-Na akkor mi van Jungkookkal?- szólalt meg ismét kis idő múlva.
-Hát Busanban van...- mormogta Suga majd az egyik kezével befogva a fülét húzódott össze Rap Mon kiakadására várva.
-MI?- hallatszódott a leader hangja a háttérből és a többiek kuncogása.
-Kérlek, oppa ne haragudj rá! Értem csinálta... Ha valakire hát akkor rám legyél mérges!- mentettem Kookot hátra fordulva.
-Ez még nem mentség arra, hogy elutazott szónélkül...
-Tudom és biztos szólt volna csak akkor nem engedtétek volna el.- falaztam neki továbbra is.
-Még szép, hogy nem! Miatta kellett lemondani a mai próbákat...
-Állítólag holnapra már itthon lesz.- nyavalyogtam.
-Akkor lesz mit beszélnem vele...- mondta halálkomoly hangon majd valami recsegés hallatszódott a másik vonalról majd letették. Gondolom NamJoon elvette HoSeoktól a telefont, hogy befejezhesse a hívást. Mindenki arca elhűlt és elhelyezdve az eredeti pozítciójába ülte végig némán az út hátra lévő részét, csak a kinti eső nesze szűrődött be.
-Hé, Taehyung mért erre mész?- szólt előre egy idő után vékony hangon Chim.
-Lerakjuk Haet.- dörmögte.
-Jaa...- húzta a száját. Mi talán valami nem tetszik? Tényleg nem sokára meg is érkeztünk, de Tae leparkolt. Mért nem mennek egyből tovább?
-Most mért álltunk meg?- nyafogott a már félig alvó Suga.
-Mondtam! Hazavisszük Haet... És itt lakik.- magyarázta lassan a sofőr.
-De ahhoz minek megállni? Kipattan azt kész mi mehetünk is!- vitatkozott Jimin is.
-Gyorsan bekísérem ezt mehetünk is...- fordult hátra felháborodva. Ja, hogy erre ment ki a játék... Mért akar bekísérni? Talán beszélgetni akar velem?
-Ja, hogy ez... Mikor lett ilyen fontos ez a csaj?- borongott Suga alig hallható hangon a fejét a hideg üvegnek támasztva. Most mi a baja velem? Mert nyár végén még majdnem, hogy búnyózott, azért, hogy mellém ülhessen most meg... Szúrós pillantásokat felé vetve felé szálltam ki a kocsiból, de nem időztem ezzel sokat mivel eléggé szakadt az eső szóval egyből futottam is a kaputelefonhoz, hogy beüssem a kódot. V engem előre engedve léptünk be a meleg lépcsőházba. Egy kicsit már fáztam, szóval jó ez a kis meleg. Fent egy bögre kakaóval bebújok egy takaró alá és TVzem egész este! Sok volt nekem ez a nap... A lift a földszinten volt szóval szálltam is volna be, de V az elkaromnál megragadva húzott vissza.
-Ugye nem vetted magadra Suga szavait? Nem tudja még ő se mindig, hogy mit beszél...- nézett mélyen az íriszeimbe.
-Pff, hol érdekel engem Suga?- húztam egy gúnyos, hamis mosolyra a szám. Nem esett valami jól és lehetne kedvesebb is, de nem ez érdekelt most a legjobban.
-Vigyázz magadra!- hajolt hozzám közel. A liftből kiáradó kék fény beragyogta az egész arcát amitől tekintete még komolyabb lett.

 Értetlenül bámultam fekete, csillogó szemeibe perceken át míg nem elindult az ajtó fele. Még sokáig néztem ahogy távolodó alakja kilép a lépcsőházból egyenesen a még mindig szakadó esőbe. Miért vigyázzak magamra? Most már, hogy azt hittem, hogy minden rejtélyre fény derült aztán erre most itt van még egy? 

39. fejezet

"-Bízz bennem!- karolt át az egyik kezével a nyakam körül a másikkal meg a hátamat simogatta. Percekig csak ölelkeztünk. A pólója már tiszta könny és smink lehetett a szemem által áztatott helyen. D nem érdekelte se őt se engem. Csak szorított erőt adva nekem. Tae sosem titkolózott előttem... Sokkal jobban bánik velem és lehet jobban is szeret engem mint Jungkook? "

-Sajnálom Tae!- nyökögtem miután elváltunk egymástól. Nedves szemeim a dísz növényeket pásztázták és az ujjaimat tördeltem.
-Micsodát?- bámult rám összezavarodottan.
-Azt, hogy nem becsültem meg sose eléggé, hogy ennyit fáradozol értem... Mármint, hogy nem mutattam ki. Azt, hogy fájdalmat okoztam neked és egy olyan pasival csaltalak meg aki titkolózik előttem... Jobb lányt érdemelsz!- emeltem fel a tekintetem és megbánóan néztem a fekete szempárba.
-Inkább menjünk mi is keresni...- fordult meg forgatva a szemeit és megfogva a karom ráncigált ki az épületből. Most ez mi volt? Azért egy "Nem haragszom." vagy valami jól esett volna... Én kitárom a szívem-lelkem ő pedig csak ennyit mond rá. Mindegy most az a fontos, hogy megtaláljuk Kookot. A bejárattól nem messze parkolt szóval szerencsére nem áztunk el túlságosan. Gyorsan be is pattantunk a... fehér kocsiba? Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy követve a példám ugrik be a vezető ülésre kérdvén, hogy mi ez az autó.-Oh, az egyik barátom adta kölcsön, mert a fiúk elvitték a miénket.- villantottam rám fogait.
-Na és most hova megyünk?- fordítottam el egy nagy levegővétel kíséretével a fejem.
-Szobára... Khm, khm.- köhécselt mire szemeim tágra nyíltak. Ez poén akart lenni? Mert nem vagyok vicces kedvemben.-Nem tudom te ismered Kookot!- helyesbített.
-Mert te nem?- vetettem rá a tekintetem ismét egy kínos csend után.
-De, de te biztos jobban tudod ilyenkor hova menne.- indította be a motort.
-Elősször vigyél haza! Le akarom rakni a cuccaim.- suttogtam. V még sokáig engem bámult mire elindultunk. Be a város felé kellemetlen csönd uralkodott köztünk. Én hol Taet, hol a száguldó tájat vizsgáltam a fejemet a párás ablaknak döntve. Az ablaktörlő folyamatosan oda-vissza tébolygott törölgetve a víz áztatta szélvédőt. V csak nézte az utat és némán egyszer-egyszer beletúrt a hajába. Gondolom tudja, hogy őt bámulom, de ő ügyet sem vetett rám. Mi ez közöttünk? Most mért próbál távolodni tőlem? Talán tévedtem volna vele kapcsolatban? Beérve a városba rögtön egy hatalmas dugóba keveredtünk. Oh remek! De legalább most lesz időm elbeszélgetni Taevel. Még mindig az utat vizsgálta várva, hogy öt perc alatt haladjunk legalább egy métert.-Mért csinálod ezt?- förmedtem rá.
-Micsodát?- fordította felém a fejét végre.
-Elhiteted velem, hogy fontos vagyok neked majd mikor kitárom a lelkem te hátrálsz tőlem. Mit akarsz tőlem?- habogtam sértődötten.
-Hae...- húzta apró mosolyra a száját.-Én nem csak elhitetem, hogy fontos vagy! Tényleg fontos vagy számomra és talán még mindig szeretlek, de neked ott van Jungkook... Szerintem nekünk így jó! Nem?
-Még mindig szeretsz?- csodálkoztam halkan elhülve szavain. Jól hallottam biztosan? V rám kapva tekintetét meredt a szemembe legalább fél percig. De az ezutáni cselekedetére nem számítottam. Vadul csapott le az ajkaimra. Az esőcseppek még mindig az ablakokon kopogtak, de azon kívül minden zaj megszűnt. A pillanat hevében talán még az eső zuhogása is elnémult. Valahogy ez a csók más volt... Lágy volt egyben tüzes és szenvedélyes. Nyelvével hosszasan kutatott a számban amit én egyáltalán nem elleneztem. A meghitt pillanatot egy dudaszó szakította meg jelezve, hogy haladjunk. Hirtelen elszakadtunk egymástól és Tae a kormányra kapva a kezét ment előbbre. Lassan ki is érünk a dugóból.
-Ennyit talán megbocsájt Jungkook.- nevette el magát halkan, mint az előbb.
-Az a kérdés, hogy én megbocsájtok-e...- vigyorogtam rá. Pár másodperc múlva a lámpa zöldre váltott és az előttünk lévő pár kocsi megindult vele együtt mi is. Végre..
-Úgy vettem észre, hogy nem bántad túlságosan.- röhögött még jobban. Az út további részén teljesen csendben ültünk. Már nem voltunk messze szóval nem sokára meg is érkeztünk.
-Mindjárt jövök!- szálltam ki a kocsiból majd gyorsan felfutottam a lakásomba. Felérve nem várt látványban volt részem...

-Hello...- dobta le hirtelen Suga Jimint aki egy hatalmasat koppant a padlón.
-Ti mit kerestek itt?- akadtam ki rájuk.
-Te mit keresel itt?- viccelődött az idősebbik egy széles vigyorral az arcán.
-Mi csak megnéztük hátha itt van Jungkook, de nem találtunk senkit csak a bejárónőd.- magyarázkodott Chim feltápázkodva a földről.
-Egyáltalán mért engedett be titeket? Valószínüleg ha én nem vagyok itthon akkor ő sincs.- tettem karba a kezeimet.
-Biztosra akartunk menni...- kuncogtak. Két okostojás...
-Lent van V?- kérdezte Jimin miután ledobtam a cuccaimat.
-Ja...- mondtam nemes egyszerűséggel.
-Oh akkor veletek megyünk!- vágódtak mind a két oldalamra majd átkarolva engem elindultunk lefele. Beszállva az autóba Tae nagyot nézett mikor a két jómadarat is magammal hoztam.
-Hát ti honnan?- fordult hátra feléjük.
-Haehez is mehetett Kook... Hát ott is meg kellett nézni!- habogta Suga.
-Az is előfordulhatna, hogy a fehérneműs fiókjában van.- vetett rám a másik egy kaján mosolyt.
-TI KUTAKODTATOK AZ ALSÓNEMŰIM KÖZÖTT?- ordítottam rájuk mire mind a három röhögni kezdett. Meg kell mondanom MiChanak, hogy ha valaki a szobámba akar menni a távollétemben akkor hívjon fel vagy valami. Miután kinevették magukat lassan elindultunk. Már pár órája biztos furikáztunk, de sehol sem találtuk... Most már tényleg aggódom!
-Próbáltad már te hívni?- hajolt hozzám előre Chim.
-Mert ti még nem próbáltátok?- néztem hátra zavarodottan.
-De csak neked talán felveszi...
-Ezt előbb nem tudtad volna mondani?- kérdeztem kiemelve minden szót dühömben. Már kicsit idegesít ez a kettő! Gyorsan kikaptam a telefonomat a zsebemből. A névjegyzékemben kezdtem keresni amit nagy nehezen meg is találtam. Megnyomva a hívás gombot emeltem a fülemhez a készüléket, de egy hatalmasat sípolt.-Ki van kapcsolva...- húztam a számat visszanyomva az eredeti helyére a telefonom.
-Hívjuk fel Rap Monékat! Hátha megtalálták már...- javasolta Suga.
-Szerintem már hívtak volna minket ha megtalálták volna.- nézett a hátsóülésekre a sofőr a visszapillantó tükrön keresztül.
-Egy próbát megér!- rántotta meg a vállát és már hívta is a másik "csapatot".-Hope?- szólt bele.-Várj! Várj! Kihangosítalak.- nyomott meg egy gombot és elemelte a fülétől a telefont.
-Jutottatok valamire?- kiabáltam hátra.
-Nem... Kik vannak ott?- érdeklődött.
-Én, Jimin, Hae és V.
-Áh...
-Hol vagytok?- fordította magafelé a készülék mikrofonját.
-Mi az, hogy hol vagyunk? Már legalább fél órája itt jövünk mögöttetek...
-MI?- kapta hátra mindenki a fejét. És tényleg ott voltak a fekete kocsival... Jesszusom ezek tényleg ennyire hülyék?
-És szerinted mi értelme annak, hogy ugyanott keressük?- ocsúdtam rá.
-Több szem többet lát...- szólalt meg végre a leader is.
-Srácok! már lassan teljesen besötétedik... Ne menjünk inkább haza?- hallatszott halkan Jin hangja.
-Nem!- vágtam rá.-Meg kell találnunk!- csordultak ki a könnyeim eszembe juttattva Kookot.
-Hae, mostmár mi se látunk semmit... Maj még holnap keressük! Hátha már otthon van!- helyeseltek a többiek is. Már én is kezdtem lemondani az egészről mikor rezegni kezdett a telefonom. Előkapva reménykedtem, hogy Jungkook az.

38. fejezet

"-Kérlek! Most egyedül kell lennem!- nézett még egyszer utoljára vissza mielőtt alakja teljesen eltűnt volna a szemem elől. Rossz volt látni ahogy a lépcsőfokok elnyelik. Talán még mindig azt hiszi, hogy hazudok? Nem bízik BENNEM? Jó ma elég sok volt számára a rejtély, de bebizonyítom, hogy csak őt szeretem és már tudom is hogyan!"

Hae szemszögéből:

Mint tegnap ma is az esőcseppek muzsikájára ébredtem. Sokáig tartott míg eljött az igazi ősz... Mint egy agyhalott másztam ki az ágyból, mert ma korán lesz a fotózásom. Lent már várt a reggelim, amit gyorsan be is faltam, de dülledt szemeimmel alig láttam mit ettem... Rutinosan rohantam vissza a szobámba és pár göncöt magamra kapva lazán összekötöttem a hajam majd indultam lefele. Na de ekkor megtört az átlagos nap... A kocsi még sehol se volt! Egyáltalán mennyi az idő? Fél nyolc?? Még negyed órát itt kell várnom... Leültem a lépcsőre és bámultam ahogy az apró cseppek durván zuhannak a sárga, lehullt falevelekre. Gyönyörű látvány volt, imádom az őszt! Akármennyire szemeimet a nedves avar kápráztatta az agyam Jungkookon kattogott... Ha állítólag már Busanban szakítani akart volna akkor mért nem tépte szét a képet? Ez még mindig nem állt össze bennem... Most akkor hazudott? És ha igen akkor miben? Mi ez az egész? És tegnap SunHeetől jött? Mert elég sokáig tartott míg ideért. Hangos gondolataimat egy kocsi zaja zavarta meg ami szerencsére már értem jött. Bepattanva a sofőr elnézést kért a "késésért", de én csak intettem jelezve, hogy semmi gond. Az autóban a hideg, vizes ajtónak támasztottam a fejem és szemeimmel a lassan lefolydogáló esőcseppeket pásztáztam. A mai helyszín elégé messze volt szóval sokat tudtam gondolkozni, de semmire se jutottam. Talán csak még jobban összezavarodtam... Valami város széli, luxus hotelnek kellett reklám fotókat készíteni. Ahhoz képest nem volt valami jó hely... A lakásom jobban néz ki! Egy szobát kaptam, hogy átöltözhessek. Na ott már volt valami "luxus". Át sem nézve kapkodtam magamra a ruhákat. Futottam le a fotóshoz, hogy hamar végezhessünk, de nem találtam sehol senkit... Kerestem az előző nőt aki bekísért a szobába, de ő is mintha felszívódott volna. Hahóó sehol senki? Már az egész kócerályt végig totyogtam a magassarkúmban és mintha ez egy elhagyatott kísértetház lenne...
-Segíthetek kisasszony?- szólal meg egy ismerős férfi hang a hátam mögül. Lassan fordultam meg, de mikor az egész alakja elém tárult ledermedtem. Mit keres itt? Ő is hasonlóan viselkedett mint én és pár percig csak bámultuk egymást.
-Annyira sajnálom!- ugrottam a nyakába és szabadon eleresztettem a könnyeimet, mert a sminkem még nem csinálták meg.-Durva voltam...
-Nem kellett volna visszaélnem a jó indulatoddal.- tolt el magától a bátyjám és mosolyogva törölgette a könnyeim.
-Visszaköltözöl hozzám?- meresztettem rá egy sajnálkozó kiskutya tekintet.
-Hát, tudod Hae...- ült le az egyik közeli székre.-A barátnőmnél lakom...- nézett fel rám. Mi? Barátnője van? Oh, végre!
-Áh!- sikítottam egy nagyot.-BARÁTNŐ? Uh, mikor, ki, mi vagy hol?- nyaggattam a kérdéseimmel. Elmosolyodott. Akkor biztos gyönyörű!
-Hát pár hete jöttünk össze...
-És máris együtt vagytok? De izgi!- játszottam a kíváncsi kislányt.
-Igen... És ő a főnököm...- húzta el a szája szélét. A főnöke? Ajjaj...
-Te, itt dolgozol?- nyeltem egy nagyot.
-Aha...
-Akkor megtudnád mondani hol lesz a fotózásom, mert már egy fél órája bóklászom össze-vissza.- csóváltam a fejem.
-Persze!- vigyorgott újra és megfogva a karom húzott maga után. Hát eléggé eltévedtem mivel jó pár perc alatt értünk oda. Már ott volt a fotós és az összes cuccos. A sminkes már idegesen várt, hogy elkezdhetja a mázolásomat és a hajam megcsinálását. Gyorsan végzett, hogy elkezdhessük. Órákig csináltuk a képeket már azt hittem sose lesz vége... Átöltözés után megkerestem Shout, mert még nem fejeztük be! Nehogy azt higyje, hogy ilyen könnyen megszabadulhat tőlem... Hamar meg is találtam a recepción.
-Na és mesélj a barátnődről!- támaszkodtam a pultra.
-Hát gyönyörű...- húzta mosolyra a száját.
-Azt gondoltam. És hány éves?- faggadtam tovább.
-32...- motyogta.
-Nyolc évvel idősebb nálad?- húztam fel az egyik szemöldököm.
-Igen.- már szinte suttogta.
-Hátha boldogok vagytok!- ütöttem bele a vállába vigyorogva. Mondjuk ha nem is Shou lenne elhinném... Érzem, hogy hátsószándéka van... Még sokáig dumáltunk. Én mindent elmeséltem neki Jungkookról és nem túlságosan örült neki. Főleg a tegnapi események nem tetszettek neki. Hát nekem se mit ne mondjak...
-Hae, Hae!- kiáltotta végig az egész szállodát egy mély hang. Gyorsan a felém futó Taehyungra kaptam a tekintetem és felpattanva állítottam meg a szép sprintet lenyomó barátom. Két másodpercre lehajtva a fejét lihegett, hogy szóhoz tudjon jutni. Én csak kérdően bámultam rá várva, hogy kibökje a mondanivalóját.-Jungkook eltűnt!- nézett fel rám végre. Szemeim kikerekedtek és az egész testem lefagyott. Hogy mi?? Ugye nincs köze ehhez a tegnapnak? Könnyeim is előkerültek, de csak bámultam Taehyung aggódó, fekete szemeibe, kérdezve tőle, hogy most mi legyen.

-Kerestétek mindenhol?- szólaltam meg hosszas csend után.
-Hát a srácok még keresik, de nagyjából igen...- vetette tekintetét oldalra. Fájdalmamban a karjaiba estem és csak sírtam.
-Rám haragszik! Tudom, hogy miattam tűnt el!- ostoroztam magam mire ő csak jobban szorított magához.
-Mi történt tegnap?- tolt el magától majd mélyen a szemembe nézett.
-Hát azt mondta, hogy SunHeevel már régóta szakítani akart szóval még jobban összezavart ezzel és megkértem, hogy menjen el, hogy had gondolkozhassak.- súlytottam le a tekintetem. Visszanéztem Shou felé, de már rég nem volt ott, de mikor ment el?
-Akkor, hogy lenne már a te hibád?- fogta meg az állam óvatosan, hogy felemelhesse a fejem.-Ne aggódj meg találjuk!
-És ha nem?- bújtam oda hozzá ismét.
-Bízz bennem!- karolt át az egyik kezével a nyakam körül a másikkal meg a hátamat simogatta. Percekig csak ölelkeztünk. A pólója már tiszta könny és smink lehetett a szemem által áztatott helyen. D nem érdekelte se őt se engem. Csak szorított erőt adva nekem. Tae sosem titkolózott előttem... Sokkal jobban bánik velem és lehet jobban is szeret engem mint Jungkook? 

37. fejezet

"-Na jó! Jungkook mi ez az egész?- jelent meg újra a sós folyadék két szemhéjam közt. "

-Nem tartozik neked magyarázattal!- gyúnyolódott egy grimasszal az arcán SunHee.
-A barátnőjének igenis tartozik!- ocsúdtam fel rá.
-Mi?- borult halálfehérbe az arca.-Jungkook te megcsalsz engem VELE?- hisztizett Kook felé fordulva. MEGCSALNI? Most már tényleg nem értek semmit! Jungkook se nézett ki rózsásan... A szemét lesütve próbált valami jó mentő szöveget kitalálni, de innen már nincs kiút!-Két és fél éven keresztül gyűjtöttem a pénzem, hogy újra láthassalak te meg egyből megcsalsz az első szembejövő lánnyal?- toporzékolt már-már az "exbarátnő", Kook arcába hajolva küszködött a könnyeivel majd elindult a lift felé.-Végeztünk... Soha többé nem akarlak látni!- suttogta mielőtt becsukódott volna az ajtó előtte. Jungkook rám kapta a fejét és szemei amit már azt hittem, hogy kiismertem teljesen összemosódott és titkok takarták.
-Te végig távkapcsolatban voltál vele?- szólaltam meg egy idő után.
-Megmagyarázom!- lépett hozzám közelebb, de én elugrottam előle.
-És még, hogy szeretsz...- lepték el teljesen a könnyek az arcom. Drámai kilépőként lassan az ajtóhoz sétáltam majd utoljára visszanéztem rá és kiléptem a lakásból magam után hangosan becsapva az ajtót. Hogy tehette ezt velem? Azt mondta, hogy szeret! Akkor most mi volt ez? Tegnap úgy gondoltam, hogy mi vagyunk a világ legboldogabb párja, nincsenek egymás előtt titkok... Tévedtem volna? Nagyon nagyot. Utállak Jeon JeongGuk!!

Jungkook szemszögéből:

Miután Hae elhagyta a nappalit valami erősen beledöfött a szívembe. Lehet hiba volt az egész és SunHee se értette meg szerintem egészen a szitut, de nem gondoltam volna, hogy valaha látom... És pont a legrosszabb pillanatkor nyitott be Hae. Már tényleg nem érzek SunHee iránt semmit és valószínüleg nem engedtem volna neki a csókot. Pár másodperccel Hae indulása után belépett a korábban konyhában tartózkodó V.
-Szép volt!- tapsolt cinikusan.-Most mi a terved?- ült le a kanapéra.
-Nem tudom...- motyogtam az arcomat a tenyerembe temetve.
-Na jó most akkor mi van végülis?- húzta fel az egyik szemöldökét.
-Hát SunHee a debüt előtti barátnőm... Már nagyon régóta szakítani akartam vele csak nem akartam megbántani aztán jött a lehetőség és Szöulba költöztem. A búcsúzáskor lényegében nem mondtam ki, hogy vége, de szerintem nem fogta fel... Mostmár tényleg bánom és egy ilyen kis cafkáért nem kellett volna kockára tennem a kapcsolatunkat Havel.- vettem egy nagy levegők és míg ezt mondtam mind végig magamat szidtam gondolatban.
-Igaz mennyire szépen elszúrtad!- nevetett fel.-Szakítani kellett volna a csajjal már Busanban...
-Jó már belátom... Tényleg azt kellett volna! Csak nem szeretem mikor hisztizik és akkor mennyire kivágta volna... De legnagyobb indok amiért szakítani akartam volna vele az Hae volt. Már a debüt előtt reménytelenül beleestem csak ott volt SunHee. Neki mondtam el utoljára a költözést mivel annyira fájt, hogy el kell búcsúznom tőle...
-Hát basszus, de idióta vagy! Mért nem ezt mondod Haenek?- akadt ki felpattanva az ülőhelyéről.
-Gondolom látni se akar...- hajtottam le a fejem.
-De ilyenkor nem feladni kell hanem utána menni! Én is ezt csináltam... Egy dolog, hogy nem értékelte, de az már más téma.- vette vissza a hangerejét a mondat végére és a szemeivel az ablakot pásztázta. Már a tekintete se volt ilyen magabiztos. Szegény Tae...

Biztos nagyon szerethette Haet! Hae jobban megérdemelne egy olyan fiút mint ő... Én meg köcsög állat befurakodtam közéjük! Tönkre tettem mindent és csak azért, hogy én boldog lehessek? Együtt biztos boldogok voltak, de én közéjük álltam! Tényleg hogy lehetek ennyire idióta?
-Tae... Ha én nem lennék még együtt lennél Haevel?- néztem fel rá lassan majd lesütöttem a tekintetem. Most aztán igazán furdal a lelkiismeret...
-Ha nem lennél nem is ismerném Haet.- mosolygott rám.-De ha arra célzol, hogy újra összejönnék-e vele akkor nem tudom... Most jó így nekünk, de ő mindig is téged szeretett. Na menj!- tolt a lift fele miközbe a kocsikulcsot nyomta a zsebembe.
-Köszi oppa!- vigyorogtam rá majd teljesen betoloncolt a liftbe. Megnyomva a gombot indultam lefele és miután a földszintre érkeztem, mint akit puskából lőttek volna futottam a kocsihoz. Még mindig esett... És én így elengedtem Haet? Ahj te teljesen hülye vagy Jungkook! Az előző sebességemben tettem meg a további utat egyenesen a bejárati ajóig. Egy pillanatra megálltam és átgondoltam mit mondok. Ő az egyetlen szerelmem és nem akarom elveszíteni! Hosszas szünet után csengettem és izgatottan vártam, hogy ajtót nyisson. Egész sokáig tartott, hogy odaérjen, de mikor meglátott egyből rám csapta az ajtót. Éreztem, hogy ez lesz a reakciója szóval gyorsan rácsaptam egyet az ajtóra és beljebb léptem magam mögött becsuktam az ajtót amit kicsit sem kíméltem...
-Mit akarsz? Fogadjunk, hogy SunHeetől jössz!- borult a kanapéra sírás közepette. Gyorsan utána siettem és melléültem. Lefogva a kezeit kényszerítettem, hogy figyeljen rám, de azért remélem nem veszi erőszakoskodásnak. Mondjuk nem nagyon ellenkezett.
-Dehogyis... SunHeet sose szerettem úgy mint téged...- vettem nyálasra a karaktert. Mondjuk nem hazudok!
-DUMA!- ordította a képembe.
-Figyelj! Már a debüt előtt szakítani akartam vele csak nem akartam megbántani... És szerinted kiért akartam dobni?- néztem mélyen abba a gyönyörű, fekete, könnyes szempárba. Hae csak kérdően felhúzta a szemöldökét.
-Értem?- mosolyodott el lágyan és tekintetét a padlóra vetette. Lassan közeledtem ajkaihoz, hogy bebizonyítsam igazam. Meglepődésemre viszonozt a csókot. Oh, már nyert ügyem van!
-Érted!- húztam én is mosolyra a szám miután elszakadtunk egymástól és megöleltem.
-Akkor mi volt az a majdnem csók amin rajta kaptalak?- húzódott távolabb tőlem.
-Az hirtelen jött... Hidd el soha a büdös életben nem csalnálak meg!- suttogtam. Szemeiben bizalmat vettem észre. Csak nem rájött, hogy igazat mondok?
-Ezután olyan nehéz bízni benned...- nevetett fel tekintetét eldobva rólam. Megszorítottam a kezét és szememmel próbáltam sugározni felé az igazságot.
-Csak is téged szeretlek! Gondolom mindent hallottál a beszélgetésünkből... Szerinted mért nem hívtam vissza soha SunHeet? Így akartam jelezni vele, hogy vége van, de úgy tűnik, hogy nem fogta fel... Kicsit sem számítottam arra, hogy Szöulba jön! Téged szeretlek értsd már meg!- szorítottam egyre jobban és jobban a kézfejét.
-Jungkook most jobb lenne, ha elmennél!- állt fel és indult el a lépcső fele.
-Mi?- pattantam fel kicsit összezavarodottan.
-Kérlek! Most egyedül kell lennem!- nézett még egyszer utoljára vissza mielőtt alakja teljesen eltűnt volna a szemem elől. Rossz volt látni ahogy a lépcsőfokok elnyelik. Talán még mindig azt hiszi, hogy hazudok? Nem bízik BENNEM? Jó ma elég sok volt számára a rejtély, de bebizonyítom, hogy csak őt szeretem és már tudom is hogyan!
 

36. fejezet

"Karjaimmal egyre jobban szorítottam magamhoz és nagyot szippantva hajába tudtam, hogy ő az egyetlen aki mindennél fontosabb nálam! Rossz volt elsírt sminkkel és az ágyban össze-visszaforgolódástól összekócolt hajjal látni. Tudtam, hogy most valami tényleg nincs rendben, de micsoda??"

-Mi történt?- húzott beljebb maj a kanapéra ülve elkezdett sírni egy párnába. Ekkora a gond?
-Jungkook... -nyüszörögte. Mi? Csak nem szakítottak?
-Mi van vele? Hae bökd már ki mert nagyon megijesztesz...- foglaltam helyet mellette és kezemet a hátára helyeztem.
-Hát Busanban találtam egy képet a debütötök előttről amin épp... épp... csókolózik az akkori barátnőjével.- emelte fel a fejét majd a mondat végére újra visszatemette a dísztárgyba.-De miért tartotta meg? Talán már nem szeret?
-Biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó... Hae szerintem nem kéne ezen kiakadni ennyire kiakadni!- nyugtatgattam a teljesen kiborult lányt miközbe a hátát simogattam.
-De mikor kértem, hogy tépje szét ha már nem szereti... És nem tette!- szegezte rám fájdalmas tekintetét. Hogy mi? Na ez a nagy szerelem igaz? Nem hiszlek el te maknae... Lágyan közeledtem felé egy újabb ölelésre. Erősen szorítottam erőt adva neki hiszen nem ezt szokták csinálni a csajok mikor vigasztalni kell egymást? Igazából tényleg fogalmam sincs az ilyesmiről, de remélem jó néven veszi.
-Na ne sírj! Nem szeretem ha szomorú vagy!- nyavalyogtam törölgetve a könnyeit.
-Mondd ezt annak a köcsög barátomnak!- húzta mosolyra szájaszélét.
-Na gyere! Elmegyünk hozzánk turmixozni!- álltam fel és nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felállni de csak ült könnyes szemmekkel bámulva engem.
-Nem akarok találkozni Jungkookkal...- nyávogott.
-Nem fogsz vele találkozni!- vigyorogtam rá szám teljes széltében.
-Ígéred?
-Ígérem!
-De aztán tényleg ne találkozzunk!- csapott bele a tenyerembe mire felhúztam az ülőhelyéről.

Hae szemszögéből:

Tényleg nem ajánlom neki, hogy összefussak Jungkookkal, mert most nem vagyok olyan kedvemben... Mosolyogva indultunk el a lift felé egymásba karolva. Pár emelet múlva le is értünk a földszintre, de Taenek csörgött a telefonja, ezért intett, hogy menjek előre maj utánam jön miután elintézte. Sajna még mindig esett az eső és már sötét is volt szóval remélem kocsival jött... Szerencsére ott parkolt az autó a ház mellett. Csak álltam és figyeltem a zuhanó cseppek záporát. Gyönyörű az eső! Csak számomra rossz emlékekhez kapcsolható...

A lépcsőház sarkán hirtelen megjelent egy esernyős lány akit egészen az én magasságomig követtem a tekintetemmel. Azonban megtorpant és az arcomat kezdte elvizsgálni. Mintha nekem is kicsit ismerős lenne, de a világért nem tudtam volna megmondani ki ez vagy honnan ismer...
-Hae?- ráncolta össze szemöldökét.
-Ismerjük egymást?- kérdeztem vissza halkan.
-Hát nem ismersz meg?- fakadt mosolyra az ismerős idegen.-SunHee vagyok! Emlékszel rám?- lépett hozzám közelebb. SUNHEE?? Mit keres itt? Széttéplek lány!
-Oh, és mit keresel itt?- próbáltam leplezni dühöm egy ál mosollyal.
-JeongGukkal szeretnék beszélni... Nem tudod, hogy hol találom?- húzta oldalra a száját. E mondatok hallatán köpni-nyelni nem tudtam. Úgy kiakadtam, hogy ha V nem jön utánam biztos verekedés lett volna belőle.
-Mehetünk!... Öhm, hello!- nézett zavartan a lányra.
-Kim TaeHyung? Jézusom! Hatalmas rajongód vagyok.- tört ki belőle a fangörcs és nagy levegőket véve kapálózni kezdett karjaival. Tae csak hevesen mosolygott SunHeere és egyszer-kétszer a nedves aszfaltra esett a tekintete.-Te biztos tudod hol van Jungkook. Meg tudnád mondani? Beszélnem kell vele!
-Hát rajongókat nem vihetünk a dormba...- vékonyodott el a hangja.
-De én nem csak egy sima rajongó vagyok!- vágta be a durci arcot és aegyozva kérlelte a mellettem állót. Na csak szeretnéd! Remélem több eszed van V.
-Jungkook ismer téged?- mutatott ránk az ujjával.
-Igen.- válaszolt széles vigyorral a képén.
-És te is ismered Hae?- fordult felém, de csak egy alig látható bólintást adtam válaszul.-Akkor ez esteben azt hiszem kivételt tehetünk!- villantotta ránk a hófehér fogsorát és a kocsihoz vezetett minket. Gyorsan elfoglaltam az anyósülést, mert azért az engem illet... Így is elég, hogy meggyőzte Vt. Ezért is fogom hallgatni egy tisztes távolságból azt a beszélgetést. Jó pár perc után meg is érkeztünk a dorm elé és a liftbe beszállva indultunk fel az emeletükre. Hamar ki is nyitódott az ajtó és csalódva tapasztaltam, hogy Tae hazudott nekem! Jungkook a nappaliban ült és telefonozott.
-Jungkookie!- rikkantotta el magát SunHee miközbe Kook nyakába ugrott, de Jungkook szemei is majdnem kiugrottak a helyükről. Könnyek jelentek meg a szememben, de mielőtt tényleg kifakadtam volna V behúzott a konyhába.
-Na ez mi volt? És még is ki ez a lány?- tette fel sorra a kérdéseit mire én még jobban sírni kezdtem.
-Ő Jungkook volt barátnője... A képről...- dünnyegtem ezt a prá szót. Tae arca teljesen lefagyott.
-Sajnálom...
-Hagyjuk... Inkább csináljunk turmixot!- toltam a pult felé, de én visszahúzódtam és a fülemet az ajtóra tapasztottam.
-Most tényleg hallgatózni akarsz?- nevette el magát mikor észre vette cselekedetemet.
-Psszt!- szóltam rá mire ő is közelebb jött. Néma csönd uralkodott a konyhán és vártuk, hogy valaki megszólaljon.
-Mért nem hívtál vissza Kook? Annyiszor kerestelek!- nyafogott a szokásos magas hangján.
-Hát nagyon sok dolgunk van és sajnálom! De te mit keresel itt?
-Végre majdnem két és fél után összejött a pénzem és eltudtam repülni Szöulba, hogy találkozzak veled és te nem is örülsz nekem?- kezdett el sírni. Mért örülne neked? Szerinted mit jelent az "exbarátnő" szó?
-De örülök csak szólhattál volna előre...- mentegetőzött Kook. ÖRÜL? Mi? Na jó most mi van?
-Tegnap ide telefonáltam... De szokásod szerint nem vetted fel!
-Sajnálom! Csak az a lényeg, hogy itt vagy!- nevetett fel. Miről beszél ez? Ugye emlékszik arra, hogy van egy barátnője aki a szomszédos helyiségben van?
-Annyira hiányoztál!- suttogta így is éppen, hogy meghallottam. Hiányzott neki az aki szakított vele? Már nem bírtam egyhelyben maradni szóval mielőtt V reagálhatott volna betörtem a nappaliba. SunHee ajkai már majdnem Jungkookéit érintette, de mikor beléptem elugrottak egymástól.
-Na jó! Jungkook mi ez az egész?- jelent meg újra a sós folyadék két szemhéjam közt.
 

35. fejezet

"-Mennyit aludtál Tae?- nézett rám elképedve HoSeok.
-Öt órát...- gondolkodtam el.
-Ugye tudod, hogy attól még, hogy Jungkook elutazott mi még próbálni azért fogunk?- kérdezte NamJoon. MI? Erre nem is gondoltam.... Mindegy majd csak végig szenvedem valahogy."

Hae szemszögéből:

A két tizenhat éves barát futva szelték Busan utcáit a szakadó esőben.
-JeongGuk siess már! Nem akarom, hogy teljesen elázzon a hajam.- húzza maga után a lány a fiút.
-Lassíts kicsit Hae! És ha elázik a hajad?- rántotta vissza a nagyobbik szembe fordítva magával barátját.-Ígyis gyönyörű vagy!- vigyorgott rá ragyogó szemeivel mélyen a kisebbik íriszeibe nézve. A zavarodott lány csak kérdőn bámult rá tűrve el a kései tavasz esőcseppei által áztatott tincseit. A fiú szemében lassan könnyek jelentek meg mire a lány megérezte, hogy valami nincs rendben.
-Mi történt? Nagyon megijesztesz!- hajolt közelebb a fiúhoz és aggódó tekintetével bámulta ahogy az esőcseppek és a könnyei egybe folynak puha arcán majd az álla felé iramodva hullanak le a földre.
-Szöulba költözöm holnap...- hajtotta le fejét óvatosan, hogy ne kelljen a kisebbik szemébe néznie.
-Mi?- hült el szavain a lány, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Lábai remegni kezdtek amik a végén már alig tartották sokk alatt álló testét. Szemei hamar nedvesek lettek és hatalmas levegőket véve pásztázta a köztük lévő pocsolyát.
-Hiányozni fogsz!- ölelte át szorosan. Percekig, órákig álltak egymás karjaiban tűrve a rájuk hulló esőt, tűrve a teljesen elázott ruháik tapadását...

Ma is így eshetett az eső. Ugyanúgy kopogtak a földre eső cseppek és ugyanaz a csalódás...
-Jó reggelt kicsim!- ébresztgetett szerelmem egy édes csók keretében. Szemem összeszorítva nyújtózkodtam végig az ágy teljes széltében majd Kookhoz bújtam.
-Neked is!- motyogtam álmosan.
-Öltözz! Nemsokára indul a gépünk.- állt fel mellőlem miután kiszabadította magát karjaim szorítása közül. Lassan emeltem rá tekintetem nagy nehezen nyitva fel szemhéjaimat amik mintha le lettek volna ragasztva. Zavarosan néztem rá jelezve, hogy én még aludni akarok. Tegnap nagyon sokáig fent maradtunk és még éreztem a bennem lévő alkoholt mivel tegnap ittunk egy kicsit végülis csak egyszer van tizenkilencedik szülinapom...-Lezuhanyzom addig készülj össze!- indult meg kifele.
-És azt gondoltad, hogy a tegnapi ruháimat fogom visszavenni?- ültem fel felhúzva az egyik szemöldököm.
-Tegnap mikor öltöztél raktam el neked ruhát.- dobta oda nekem a táskáját.-Remélem jókat raktam el.- nevette el magát és végleg kilépett a szobából engem egyedül hagyva. Gyorsan magamra kapkodtam az általa összeállított göncöket, de még egy jó ideig várnom kellett rá. Ez a szoba ugyan olyan mint két és fél évvel ezelőtt... Gondoltam kicsit körül nézek. Apró lépésekkel lépdeltem ide-oda végig nézve az összes képet, díszt, kacatot. Pár perc múlva az íróasztalához értem. Szép sötétbarna íróasztal mappákkal és egy... fiókkal. Sosem néztem meg mi van abban a fiókban... Óvatosan húztam ki, hogy megszemlélhessem a tartalmát, de már a legelső dolgon megakadt a tekintetem. Egy homályos fotó volt régebbről, de én tisztán kivettem belőle a rajta lévő személyeket....

Ez SunHee.... A volt barátnője. Még akkor jártak mikor Busanban lakott, de mért tartotta meg ezt? Talán még mindig szereti?? A kinti eső példája alapján az én könnyeim is hullani kezdtek egyenesen a fényképre, de egyszer egy kéz jelent meg melettem mikor már mire kezdtem volna széttépni és kikapta a kezemből.
-Szeretsz turkálni más dolgai között?- fodultam meg mire Jungkook kissé dühös tekintetével találtam magam szembe.
-Mért tartodtad meg?- ocsúdtam fel rá könnyes szemeimet összeszorítva.
-Jaj, Hae... - kezdte volna mentőszöveget.
-Még mindig szereted?- vágtam közbe az arcába hajolva.
-Dehogyis! Én csak téged szeretlek szerelmem!- húzott magához közelebb már majdnem összeértek az ajkaink mikor jó messze löktem magamtól.
-Tépd szét!- tettem karba a kezeim.
-Micsoda?- kérdezett vissza értetlen tekintettel.
-Jól hallottad! Ha már nem szereted tépd szét!!
-Na jó Hae ez már nevetséges...- lépett az íróasztalához és kihúzva a fiókot visszatette a képet eredeti helyére.-Menjünk lassan indul a gép!- nézett vissza rám és húzta a nappaliba maga után lefagyott testem. EZ MI VOLT? Mért nem akarja szét tépni?? Mi van Jungkookkal?? Talán még érez valamit SunHee iránt?-Meg van mindened?- fordult hozzám mielőtt kiléphettünk volna az ajtón. Csak bólintottam egy aprót majd a telefonomat szorongatva vágtam be Kook elé, hogy én mehessek ki elősször és felhúztam magamra a maszkom és egy sapkát. Szerencsére a taxi már ott volt, mert semmi kedvem sincs beszélegetnem vele... Be is ugrottunk a kocsiba majd elindultunk a reptér fele. Az útközepén feloldottam a kezemben fogott kütyüt és meglepve tapasztaltam, hogy van egy SMSem. V küldte... Oh, most tuti köcsögnek gondol, hogy nem válaszoltam csak tegnap le volt halkítva a telóm... A névjegyzékben kikeresve a nevét csörgettem meg, de nem vette fel. Nyugi Hae! Biztos próbája van. Nem azért nem vette fel, mert megutált... Remélem...

V szemszögéből:

Ma tényleg fárasztóak voltak a próbák... De lehet csak azért, mert keveset aludtam. A liftből kiérve vánszorogtam be volna a szobámba, de egy hang megállított.
-Komolyan, mint egy zombi! Ennyire elfáradtál?- röhögött a telefonját nyomkodó maknae.
-Már is hazaértél?- csodálkoztam felé fordulva.
-Ja... És a srácok?- tette el az általa szorongatott eszközt.
-Szerintem mindjárt jönnek csak én már annyira le akartam dőlni, hogy előre jöttem.- nyafogtam fáradságomban.
-Oké akkor menjél!- vigyorgott majd elterült a kanapén. És tényleg, mit egy zombi tettem meg utam további részét és szószerint az ágyamra zuhantam. Meg nézve a telefonom kijelzőjét tapasztaltam, hogy van egy nem fogadott hívásom Haetől. Remélem nem haragszik rám azért, mert nem vettem fel... Gyorsan hívtam vissza a bocsánat kérő szövegemet tervezgetve, de mielőtt kitalálhattam volna valami jót már fel is vette.
-Szia!- szólt bele. Nem sírt, de éreztem a szomorúságot a hangjában.
-Mi a baj?- ijedtem meg hirtelen hátra is hőköltem egy kicsit.
-Át tudsz jönni?- szipogott, már-már a sírás határán volt.
-Persze, rohanok!- nyomtam ki majd nem törődve a fáradsággal futottam Haehez. A nappaliban elhaladtam a Kookot köszöntő hyungjaim mellett akik nem nagyon vehettek észre kivéve a legfiatalabbik... Jungkook, mint aki pontosan tudta hová készülök kísért végig szemével míg nem be csukódott előttem a lift ajtaja. A kocsiba szállva száguldottam végig majdnem, hogy padló gázzal. Mert nekem ilyen fontos Hae! Ha már nem is a barátnőm a barátomként is ennyire számít nekem. Leparkolva a házuk előtt sprinteltem fel a második emeltre és egy hosszút csengetve vártam, hogy ajtót nyisson. Nem sokár meg is jelent kisírt szemekkel, lihegve a nyakamba ugrott. Az a pillanat hirtelenjében lenyugtatott és élveztem is egyben. Karjaimmal egyre jobban szorítottam magamhoz és nagyot szippantva hajába tudtam, hogy ő az egyetlen aki mindennél fontosabb nálam! Rossz volt elsírt sminkkel és az ágyban össze-visszaforgolódástól összekócolt hajjal látni. Tudtam, hogy most valami tényleg nincs rendben, de micsoda??

34. fejezet

"-Mit keresel itt kicsim?- kérdezte meg miután befejezték.
-Csak megakartalak lepni titeket... És szeretnék beszélni Taevel négyszemközt!- fordult felém kiszabadulva szerelme karjai közül. Velem? Mit?"

Csak bólintottam egyet és Kook visszasietett a többiekhez. Hae engem a torony aljához vezetett és leülve sokáig egymás szemébe meredtünk.
-Bocsájts meg!- könnyezett be újra a szeme.
-Hiányoztál!- suttogtam alig hallhatóan.
-Barátok?- nyújtotta felé kezét vigyorogva.
-Barátok!- ráztam meg majd megölelt ismét. Lehet így lesz a legjobb! Minden olyan mint régen.-Te is tiszta víz lettél már...- mértem végig általam eláztatott ruháit.
-Nem érdekel! A lényeg, hogy jól vagy... Nagyon megijesztettél ám! De mért csináltad?- nézett rám aggódva mire én csak mosolyogva vállatrántottam.-Te!- ütött bele a vállamba és még jó sokáig csak röhögtünk.
-Na menjünk vissza!- álltam fel pár perc után majd Haet is felsegítettem és visszamentünk a srácokhoz.

Jungkook szemszögéből:

Mit akar Hae beszélni vele? Mostanság nem írtem ezt a lányt. Lassan sétáltam vissza hyungjaimhoz akik egyből kérdéseiket vetették fel.
-Na ez mi volt?- kérdezte legelősször Chim.
-Mi lett volna?- somolyogtam önelégülten.
-De most nem Tae csaja?- fordított maga felé Hobi.
-Tegnap előtt szakítottak.- szólt közbe Nam.
-És Kookkal összejött.- kontrázott Jin.
-Jaaah...- mondta egyszerre a három értetlen.

*Pár nap múlva*

Hae szemszögéből:

A felkelő nap sugarai fényükkel vetették be az egész szobát kiégetve szemeimet. Óvatosan forgolódni kezdtem összeszorítva érzékeny íriszeimet. Még fáradt voltam felkelni, ezért próbáltam visszaaludni, de nem sikerült.
-Jó reggelt drágám!- ébreszgetett mellettem fekő szerelmem apró puszikat hintve nyakamra.-Tudod mi van ma?
-Péntek?- dörmögtem álmosan.
-Éés?
-Október másodika?- fordultam felé lassan kinyitva szemeimet.
-Boldog szülinapot!- csókolt meg. Tényleg! Ma van a szülinapom...-Mit akarsz ma csinálni?
-Veled lenni.- bújtam hozzá.-Mit csinálunk ma?- emeltem fel a fejem rá.
-Öltözz! Majd meg tudod!- mosolygott. Furcsán néztem rá majd kipattantam az ágyból és pár ruhával a fürdőbe siettem. Nem töltöttem ott sok időt csak felöltöztem, arcot és fogat mostam meg egy pici sminket raktam fel. Fogalmam sincs hova visz Jungkook szóval remélem megfelelő az öltözékem. Visszamentem a szobámba ahol kedvesem már felöltözve várt rám egy táskával a kezébe.
-Jó leszek így?- álltam be egy pózba.
-Tökéletes!- fogta meg a derekam egy csókot nyomott ajkaimra.-Mehetünk?- vigyorgott.

-Mehetünk!- mosolyogtam vissza majd lementünk a ház elé ahova pár perc múlva egy taxi érkezett. Mi folyik itt? Beszálltunk majd egy fél óra után megérkeztünk a retérre. Repülőtér? Elutazunk?? Izgalmamban fülig érő mosollyal vártunk a gépre amit eltakart a Kook által adott maszk. Felszálltunk a gépre ami egyenesen Busanba vitt. Megérkezve megpillantottam a minket váró szüleimet és hozzájuk rohanva öleltem át őket majd Kook is vigyorogva sétált oda hozzánk majd meghajolt.
-Túl jó vagy hozzám!- húztam le a maszkom, hogy egy puszit nyomhassak az arcára. Elvezettek a parkolóba ahol a kocsiba beugorva a szülőházamig mentünk. A szüleim meghívtak minket ebédre. Közben nagyon sokat beszélgettünk és apa meg anya is jobban megismerte Kookot. Persze már azelőtt is ismerték egymást mielőtt Szöulba költöztünk, de akkor nem találkoztak sokat. Körülbelül hat óra lehetett már mikor elköszöntünk és sétálgatni kezdtünk a sötétedő utcákon.-Hova megyünk?- fogtam meg a mellettem sétáló kezét.
-Meglátod!- mosolygott rám.
-Életem legjobb szülinapja! Köszönöm!- vettem le a szájáról a maszkot és megcsókoltam. Egy jó óra után meg is érkeztünk Jungkook házához. Akkor most a szüleinél fogunk vacsizni? De mikor beléptünk nem az várt amire számítottam. Kook szülei helyett a nappaliban mindenhol gyertyák és rózsaszírmok hevertek. Hirtelen elmosolyodtam. Na most már Jungkook tényleg én vagyok a világ legboldogabb lánya!-A szüleid?- fodultam hátra.
-Elutaztak, szóval gondoltam aludhatnánk itt...
-Oh, Jungkook! Te igazán tudod, hogy vigyél ágyba egy lányt!- húztam a szám egy apró mosolyra majd lecsaptam az ajkaira ismét. Pár perc után felkapott és egészen a szobájáig vitt ami szintén úgy volt díszítve, mint a nappali. Óvatosan tett le az ágyra majd vetkőztetés közben apró csókokkal borította az egész testem.

V szemszögéből:

Ma Kook és Hae elutaztak Busanba a lány szülinapjának alkalmából. A maknae már nagyon régóta készülődött szóval Hae tuti örülhetett. Mi is egyre jobban kijövünk már és mintha az iránta érzettek elillantak volna. Most már csak barát! Persze néha még vissza gondolok például az első együtt töltött estére meg minden, de az is már egyre ritkábban fordul elő. Gondoltam délután táján, hogy küldök neki egy SMS-t, de még este fele sem válaszolt... Talán túl jól érzi magát Kookkal. Körülbelül hajnali háromig bámultam a telefonom kijelzőjét várva a választ, de semmi... Jól van V, ha már nem válaszolt akkor nem is fog...
 Másnap reggel álmosan pattantam ki az ágyból majd a konyha felé vettem az irányt. Most már a fiúk szigorúan ügyelnek arra, hogy minden nap reggelizzek szóval felkaptam egy pirítóst, megvajaztam és leültem hyungjaim mellé a pulthoz karikás szemekkel.
-Mennyit aludtál Tae?- nézett rám elképedve HoSeok.
-Öt órát...- gondolkodtam el.
-Ugye tudod, hogy attól még, hogy Jungkook elutazott mi még próbálni azért fogunk?- kérdezte NamJoon. MI? Erre nem is gondoltam.... Mindegy majd csak végig szenvedem valahogy.

33. fejezet

"-Tegnap szakítottunk...- hullottak ki majdnem szemeimből a könnyek, de nem akartam elsírni magam... Mint egy börtönben fogva tartottam rab könnycseppeimet amik minden trükköt bevetve próbáltak szabadulni, de én szerencsére erősebb voltam és visszatudtam tartani őket fogdájukba zárva."

Jungkook szemszögéből:

Ma egész nap került V... Haragszik rám?? Biztos! Én is dühös voltam mikor összejött az exemmel... Csak én egyből rátámadtam. Jobban kéne tisztelnem át és az érzéseit. Ahj, mekkora idióta vagyok!
 A táncpróbán is nagyon sokat bénáztam... Haragudtam magamra, amiért ezt tettem a legjobb barátommal. Alig volt egy jó lépésem amit gondolom a srácok is észre vettek ezért hamarabb abba akarták hagyni, de Tae ragaszkodott hozzá, hogy folytassuk sőt... Még azt is akarta, hogy tovább maradjunk. Most ez ilyen bosszú akar lenni?
 Már mikor a hyungok tényleg azt mondták, hogy menjünk V leült a földre.
-Ne, folytassuk! Még el se fáradtam...- lihegett. Az arca tiszta sápadt volt, a szemei kidülledtek.
-Tae, már mi se bírjuk tovább! Megyünk most!!- szólt rá a leader majd próbálta felrántani a földről, de Tae nagyon erőlködött.
-Próbálni akarok!- suttogta nagy levegőket véve. Jézusom! Mint aki mindjárt elájul... De mért vagy hogy? Talán, mert kihagyta reggelit?
-Ettél ma?- kérdeztem tőle kissé felháborodottan.
-Kinek van ideje ilyenekre?- rántotta ki a csuklóját Nam szorítása alól.
-Na ne szórakozz! Mindjárt elájulsz, de azért próbálni akarsz... Na gyere!- rántottam fel erősebben amire már erőtlen teste engedett és belém támaszkodva kisértem el a büfébe. A pulthoz sietve kértem két szendvicset és miután kifizettem odanyomtam őket Tae orra alá. Egyből majszolni is kezdte.
-Most utálsz?- nyögtem be halkan egy idő után.
-Mért utálnálak?- emelte fel a fejét rám szegezve a tekintetét.
-Mivel összejöttem Haevel rögtön a szakításotok napja után...- sütöttem le a szemem.
-Hát rosszul esett... De legjobban az fájt, hogy Hae ilyen könnyen tovább lépett... Gondolom miután szakítottam vállatrántva futott vissza hozzád.
-Hae tegnap elájult!- vágtam a képébe.-És szerinted mért jött vissza hozzád az éjszaka közepén?- néztem rá szúrósan. A szemei kikerekedtek és még a szája is nyitva maradt.
-Ezért jött veled össze? Fogadni mernék el se ájult csak őt véded....
-Jó akkor ne hidd el! De rám haragszol?- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem...- mosolyodott el mire én is vigyorogni kezdtem. Örülök, hogy nem haragszik rám! Főleg miután ennyiszer hátba támadtam...
-Srácok, kaptunk egy szabad napot holnap lemegyünk a partra.- lépett mellénk Hope. Oh de jó! Kis kikapcsolódás.

*Másnap*

 

V szemszögéből:

Nincs sok kedvem ma lemenni a partra... Nagyon rossz hangulatomban vagyok. És nem elég, hogy el kell mennem még Kook mellé is ültettek a kocsiban... Azt mondtam nem haragszom rá, de azért nem a legjobb kettesben üldögélni vele leghátul. Az út lassan és csendesen ment itt hátul, de elől mindenki hülyésgedett énekelgetett... Jó érezhették magukat! Kook is néha csatlakozott, de én csak bámultam ki az ablakon a fülesemmel a fülemben. Általában én is ilyen vagyok csak most nem volt olyan kedvem... Sokára meg is érkeztünk és mindenki azonnal ugrott ki a kocsiból kivéve én. Én szépen, komótosan léptem ki. Leültünk a partra és csak bámultuk a tengert miközbe Jin videózott. Ezt fogjuk csinálni egésznap? Hú, de jó... Sok értelme van! Mondjuk egy idő után engem is megnyugtatott a hullámok ringatózása és minden problémám elfelejtettem. Egyet kivéve... Haet, a legnagyobb fájdalmam! Szívem összeszorult amire rögtön oda is kaptam a kezem. Már könnyezni se tudtam amit nem is bánok túlságosan. A srácok megint elkezdtek hülyülni engem kihagyva. Hirtelen megpillantottam egy "tornyot" amit már az érkezésünknél is kiszúrtam. Akaratlanul felkeltem a földről és az építmény szerűség felé rohantam. Gyorsan másztam fel a legtetejére amit végre már észre vettek a fiúk is. Nem láttam pontosan, de talán intettek, hogy jöjjek vissza és kiabáltak is nekem. A szél lágyan túrt a hajamba átjárva az egész testem. A már lemenő nap fénye beragyogta az egész partot vele együtt a lelkem. Szabadnak éreztem magam mint sas legszívesebben elrepültem volna a naplementébe. Repülni? Hiszen megtehetem! Nagy levegőket véve vágtam neki ötletemnek.

Hae szemszögéből:

Ma mondta Kook, hogy délután lemennek a partra. Szóval gondoltam meglepem őket és én is levitetem magam hozzájuk, végülis ott anélkül tudok beszélni Taevel, hogy elküldene. Remélem... Odaérve szaladtam a fiúkhoz, de hirtelen megtorpantam. Tae egy valamiféle épület tetején állt és bámulta az eget. Mit keres ott? Még egy utoljára visszanézett majd nekiindult a gerenda végének. Jesszusom! Hirtelen én is futni kezdtem, de rájöttem, hogy már késő... És csak bámultam ahogy V a levegőben repül mint egy madár, kapálózva végtagjaival. Vajon mért csinálta? A többi banda tag csak ujjongott. Ja, hogy szerintük ez tök normális?

 Tae a zuhanás végén hatalmasat csapódott a vízbe óriási hullámokat generálva. Tüdőm szakadtából futni kezdtem a tengerből kikászálódó fiú fele, nem törődve azzal, hogy csurom vizes ugrottam a nyakába.
-Ne ijessz meg így soha többé!- suttogtam. Pár könny is kiszökött a szememből, de ettől még jobban kezdtem el szorítani.

V szemszögéből:

Élveztem Hae ölelését és akármennyire is érdekelt mit keres itt nem kérdeztem meg tőle. Csak húztam közelebb magamhoz és nagyokat szippantottam a hajába. Hiányzott már! Akármennyire csak tegnap láttam utoljára és fájdalmas volt elküldeni ilyen pillanatra vártam.
-Menjetek szobára!- kiáltott utánunk Suga mire elváltunk egymástól. Kook tekintetével szinte megtudta volna ölni vigyorgó hyungunkat. Hát úgy néz ki neki elfeljettem mondani, hogy szakítottunk. Jungkook kissé féltékeny lehetett mivel felállt és felénk közeledett. Haet magához húzva csókolta meg jelezve, hogy az övé. Fájt végig nézni ezt... Azért rám is gondolhatott volna!  Namon és SeokJinen kívül mindenki tátott szájjal bámulta a smároló párt csodálkozva, hogy én nem szólok semmit. Mert most kürtöljem szét, hogy már nem vagyunk együtt?
-Mit keresel itt kicsim?- kérdezte meg miután befejezték.
-Csak megakartalak lepni titeket... És szeretnék beszélni Taevel négyszemközt!- fordult felém kiszabadulva szerelme karjai közül. Velem? Mit?

32. fejezet

"-Leszel újra a barátnőm, Hae?- tettem fel a kérdést miután elszakadtunk egymástól."

-Igen!- ugrott a nyakamba egyből majd egy csókot nyomva a szájára örömködtünk. Kis idő múlva el is indultunk befele egymás kezét fogva, de én hamar elengedtem hamar tenyereit és összeszedtem az összes cuccomat ami a házban volt. Futottam fel a lépcsőn, hogy elköszönjek Haetől, de mikor kinyitottam az ajtót nem várt mégis fantasztikus látványban volt részem! Éppen öltözött háttal nekem és csak egy tanga volt rajta. Lassan fordult meg így kilátásom lehetett a gyönyörű kebleire is. Nem is takargatta magát, olyan szép és nőies volt... Egy apró mosollyal fejeztem ki tetszésemet mire ő is vigyorogni kezdett.

-Kopoghatnál!- kapcsolta be a melltartóját.
-Bocs...- húztam szélesebbre számat.-Hazamegyek.- léptem közelebb egy idő után. Gyorsan odafutott hozzám és egy puszit nyomva ajkaimra átölelt, teljesen hozzám simult.
-Jó próbálást!- emelte fel a fejét tekintetét rám szegezve. Nem sokára el is engedtük egymást és elindultam hazafelé. Taenek még egy ideig nem mondom el, hogy megint együtt vagyunk... Talán sosem, de majd meglátom.

V szemszögéből:

Hae tegnap este nagyon meglepett és akármennyire szerettem volna rögtön igent mondani azért haragszom rá. Lehet nem érzett soha semmit irántam, de ezt kifejezhette volna máshogy is.... De nem, neki a volt barátjával kellett smárolgatnia. És azt sem értem tegnap, hogy került oda... És nem gondolta, hogy egy kicsit veszélyes egy lakásban velem megcsalni engem? Mindegy, Haet se értem néha. Egyik percben még kézen fogva sétálgatunk az utcán a másikban pedig Kookkal csókolózgat... Én szerettem Haet, de ha ő engem nem mért nem mondta meg kerek perec? Még az álmot törölgetve ki a szememből indultam meg a konyha fele, de akkor meghallottam a lift hangját. Mi a fene? Ki jön ilyenkor? Pár másodperc múlva ki is nyílt az ajtó amiből a vidám ésenergetikus Jungkook pattant ki. Na ő hol volt? Szinte ugrándozva lépett be a nappaliba, de mikor megpillantott egyből lefagyott az arcáról a vigyor.
-Te meg hol voltál?- vontam kérdőre karba tett kézzel.
-Öhm boltban...- dadogott.
-És mit vettél? Ugyanis nincs nálad semmi!
-Hát zsemlét vettem csak megettem útközbe.- próbálta visszatartani a röhögést, de nem nagyon akart sikerülni neki. Mindig ezt csinálja ha hazudik!
-Haenél voltál, igaz?- fogtam meg a csuklóját a konyhába induló Kooknak.
-Nem...- magasodott meg a hangja.
-Figyelj, tényleg megmondhatod ha igen... Nem fogok kiakadni! Szakítottam vele és mostmár nem is érdekel...- néztem mélyen a szemébe bizalmat keresve benne. Azért lehet nem teljesen igaz amit mondtam, mert egy kicsit érdekel...

Jungkook szemszögéből:

-Újra összejöttünk Haevel...- vizsgátam a padlót vakarászva a tarkómat. Hát Kook, sikerült eltitkolnod! Most biztos megharagszik rád... De csak úgy ki csúszott a számon és V előtt nagyon nehezen titkolózom. Taehyung szemei kikerekedtek és akármennyire próbálja leplezni és tudom, hogy fáj neki. Ahj Jungkook, te idióta! Még várnod kellett volna, hogy elmond... Vagy még össze se kellett volna jönnöm Haevel? Azért csodálkozom, hogy ahhoz képest, hogy tegnap mennyire össze volt törve igent mondott...

V szemszögéből:

Hát mit ne mondjak... Kicsit rosszul esett, hogy miután kidobtam Kook egyből rávetette magát. És ennél csak az fáj jobban, hogy Hae ilyen hamar túllépett rajtam. Mostmár eldöntöttem! Nem fogok neki megbocsájtani...
-Gratulálok!- vettem egy nagy levegőt próbálva őszintén a szemébe mondani, de szerintem kicsit cinikusra sikeredett... Nem akarok erről beszélgetni vele többet! Nem akarok többet hallani Haeről... Belöktem a konyha ajtaját, hogy ne keljen tovább társalognom a maknaenkkal és majdnem, hogy egyszerre léptünk be a helyiségbe ahol Jin már javában készítette a reggelit.
-Sokáig!- mosolygott a legidősebb tag Kookra.
-Mindent hallottál?- vigyorgott ő is a járólápról felszedve tekintetét.
-Csak a lényeget!- kacsintott rá.
-Köszönjük!- húzta ki a széket, hogy leülhessen a pulthoz, de én csak kikaptam egy banánt a gyümölcstartóból és a szobám felé vettem az irányt.
-Nem eszel velünk?- tartott fel Jin.
-Nem vagyok éhes...- válaszoltam halkan háttal nekik majd elindultam ismét. A szobámba érve csak ledobtam a banánt az éjjeliszekrényemre, mert még azt se volt kedvem megenni és lebotultam az ágyamra. És csak feküdtem, feküdtem azon gondolkozva, hogy mért csinálta ezt velem Hae? Mért nem értékelte eléggé azt amit érte tettem? Vigyáztam rá, gondoskodtam róla, SZERETTEM!! És erre ennyit kapok?? Azt a lányt soha többé nem akarom látni... És igen, kifogok akadni ha Jungkook felhozza ide! Kook is kiakadt... Ahj, mért csináljuk ezt egymással?? Én szétszedtem őket majd összejöttem Haevel, aztán Kook szedett szét minket és újra összejöttek... Talán a sors akarta így! Fogadni mernék miután szakítottam és bementem a szobámba vállat rántva futott vissza Jungkookhoz... Ezek után meg még arra kér, hogy bocsájtsak meg neki?? Pff, még mit nem!
 Nem sokára valaki kopogott majd idegesen bekiabálva szólt, hogy lassan itt a kocsi. Összekészülődve már kint is voltam a nappaliban, de meglepetésemre még csak a kanapén elterülő Rap Mon volt kint... Na mi ez a nagy sietség?
-Mért nem reggeliztél velünk?- meredt rám a még félig alvó leader mire én csak legyintettem egyet a kezemmel jelezve, hogy hagyjuk.-Ugye nem vesztetek megint össze Jungkookkal azon a csajon? Mert szerencsére már egy jó ideje nem volt vita...- húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nem...- vizsgáltam szemeimmel a szőnyeget.
-Akkor jó! És jól megvagytok Haevel?
-Tegnap szakítottunk...- hullottak ki majdnem szemeimből a könnyek, de nem akartam elsírni magam... Mint egy börtönben fogva tartottam rab könnycseppeimet amik minden trükköt bevetve próbáltak szabadulni, de én szerencsére erősebb voltam és visszatudtam tartani őket fogdájukba zárva.

31. fejezet

"-Na légyszi!- aegyoztam.
-Hmm...- vágott egy furcsa grimaszt.
-Kérlek!- nyavalyogtam tovább."

-Nem, Hae tényleg haza kell mennem!- kúszott lejjebb a tekintete. Majd egy búcsúpuszit nyomva a számra elhajtott a kocsival.... Sokáig néztem utána, a fényszórók még majdnem az utca végéig beragyogták azt, de én még miután a fénypontok is "kialudtak" ott álltam. Nem érdekelt, hogy egy rövidujjú pólóban álltam a hideg Szöuli éjszakában és az sem érdekelt, hogy egy idő után az eső is elcseperedett.... Ez kicsit tönkre vágta a romantikus pillanatot! Magam elé bámulva gondolkodtam magamról és Kookról míg nem eszembe nem jutott V... A szívem hirtelen összeszorult és keserves arcot vágva talán pár könny is kihullott a szemeimből. Taevel ennyi volt? Nem hiszem el, hogy tönkre vágtam mindent köztünk. Ha nem is kaphatom vissza legalább a barátom lenne, mert nem akarom elveszíteni! Gondoltam egy nagyot és elindultam szinte már futva a BTS dormja felé. Lehet már kicsit későn zavarok és biztos idegesek lesznek, hogy ilyen későn zavarok, de ez fontos! Igen, előfordulhat, hogy az óra mutatói már közel állnak a 12-höz, de akkor se hagyom kiesni a kezeim közül, mert szükségem van rá! Az eső már már szakadni kezdett és a már így is elég vizes ruháim teljesen eláztak a hajammal együtt. Majdnem hogy sprintet nyomtam le a telitalpú bokacsizmámmal és párszor kis híján múlott, hogy el ne essek, de tíz perc alatt oda is értem. Beütve a kódot rohantam fel a lépcsőn és egy hosszat csöngetve vártam türelmetlenül, hogy ajtót nyissanak. Elég sokáig tartott míg a kómás fejű Jungkook kiérjen és beengedjen.
-Hae! Mi van már megint?- nyüszörgött fáradtan miközbe végig mérte a nedves testem. Én csak mosolyogva félrelöktem és futottam V szobájába, de mielőtt lenyomtam volna a kilincset megálltam, mert mi van ha elutasít? Akkor csak még szomorúbb lennék... Ledermedve álltam alig félméterre az ajtótól azon tétovázva, hogy megtegyem vagy nem. Már egy jó nagy pocsolya lehetett alattam a csöpögő ruháimtól.-Mit csinálsz?- kérdezte értetlenül Kook a folyosó másik végéről. De mikor oda kaptam a fejem eldöntöttem mit akarok csak mire nyúltam volna a kilincsét az rejtélyesen eltűnt... Helyette Tae izmos hasát találtam meg majd lassan felnézve rá öleltem át szorosan szó nélkül. Nem is tudom, hogy melyik fiú lepődhetett meg jobban. Jungkookkal nem is törődve húztam be a szobájába a mellettem állót.
-Mégis mit csinálsz?- csapta be maga után az ajtót.-Ugye nem hiszed, hogy olyan könnyen visszakaphatsz?? Számomra a szakítás örökre szól!- tette karba a kezeit és nekem dobott egy össze-vissza gyűrött törölközőt.
-Nem azért jöttem...- suttogtam miközbe lassan törölgettem magam.-Bocsánatot szerettem volna kérni, hogy ennyiszer magcsaltalak... és ha már nem is lehet köztünk semmi én szeretnék a barátod maradni. Szükségem van rád Tae!- közeledtem felé könnyes szemekkel, tárt karokkal ugyanis erre megszokott mindig bocsájtani. De ezúttal ellökött magától mielőtt átölelhettem volna. Mert vizes vagyok vagy mert nem akar megbocsájtani? Kiskutya szemekkel bámultam rá magyarázatot várva.
-Figyelj! Nem szabhatom meg, hogy kit szeress, de figyelemmel lehettél volna az én érzéseimre is... Kookot szereted és ő is téged, így hülyeség volt veled összejönni és ezzel tényleg elszúrtunk egy fantasztikus barátságot, de ha te nem is én élveztem az együtt töltött időt...- tapasztotta a szemeit az ágyára majd rám.
-Én is élveztem nem arról van szó csak....
-Csak irántam sose fogsz annyit érezni, mint Jungkook iránt...- vágott a szavamba.
-Aha.- nyögtem ki halkan.
-És ezt teljesen meg is értem, de...- ült le közben.-... nem tudom, hogy meg tudok bocsájtani neked!
-Tae, én...- indultam meg felé bőgve.
-Hae menj haza, késő van!- szólt rám érzelemmentes hangon. Mikor lett ilyen rideg? Mikor lett mindenki ilyen rideg?
-De...
-Kérlek!- vágott ismét a szavamba. Én még sose hisztiztem úgy, mint abban a pillanatban, pedig én mesélhetnék egyesmást...
-Ürghh!- kiáltottam egy nagyot miközbe levágtam a törölközőt a földre majd toporzékolva elhagytam a szobát. Tae fájdalmasan nézett utánam míg be nem csaptam az ajtót.
-Na jó Hae... Lehet még is jobb lenne, ha nálad aludnék és nem zavarnád többet a fiúkat....- húzta fel az egyik szemöldökét a falnak támaszkodó Kook.
-Késő bánat!- vágtam a képébe idegesen. Már majdnem kiléptem az ajtón mikor Kook visszahúzott.
-Csak nem gondolod, hogy elengedlek ilyen sötétben, szakadó esőben??- biccentette oldalra a fejét.

Jungkook szemszögéből:

Reggel fáradtan nyíltak ki szépen lassan a szemeim köszönhetően a tegnapnak. Miután Hae beadta a derekát és rávettem, hogy nála aludjak átmentünk hozzá... De talán kétszer rám mászott és még legalább háromszor vissza akart menni hozzánk. Szegény lány tegnap nagyon ki lehetett, de remélem ma már jól van. Óvatosan tapogatóztam a mellettem lévő helyet ami sajnos üres volt. Már biztos felkelt. Pedig milyen jó lenne együtt ébredni reggel és csókkal köszönteni egymást.... Még jó pár perc pihenés után kászálódtam ki az ágyból és a táskámat kezdtem el keresni. Gyorsan fel is öltöztem, de nem volt kedvem lemenni... Elhúztam a függönyöket, hogy fény is legyen a sötét szobában, de a szemem bánta...
-A retinám!- dörzsölgettem meg a kiégni készülő testrészem. És abban a pillanatban megpillantottam a korábban függöny mögött rejtőző erkélyt... Csak egszer voltam ott kint... ott csókoltam meg elősször Haet. Milyen romantikus volt! A csillagos eget bámulva, egymás kezét fogva... Egy pillanatra elmosolyodtam. Kinyitottam az ajtót, hogy kitudjak lépni. Kiérve megpillantottam a szinte még felkelő nap sugarait ahogy beragyogták az egész eget és hirtelen eszembe jutottak az emlékek... Minden egyes emlék ami Haehez kapcsolhatok! Elbámulva a távolba az egyik kezemmel a korlátra támaszkodtam és lassan rá hajtottam a fejem a másik karom meg csak lógattam lefele. Még mindig az élményeket éltem át újra, de a mosoly lefagyott az arcomról, mert jöttek a borús idők. Mikor szakítottunk Haevel, mikor veszekedtünk meg mikor megtudtam, hogy összejött Taevel... De most itt az esély, hogy újra az enyém lehessen!

-Hát itt vagy!- lépett mögém a vigyorgó szerelmem majd átölelt hátulról.-Sajnálom, hogy annyit fáradoztál értem tegnap, de teljesen kész voltam!- tette a kezeit a hasamra mihelyst megfordultam majd egy széles mosolyt villantottam rá. Egyik ujjammal megérintve az állát húztam magamhoz egy csók erejéig. Teljesen olyan volt, mintha már hónapok óta együtt lennénk.... De ahhoz képest csak az exem.
-Leszel újra a barátnőm, Hae?- tettem fel a kérdést miután elszakadtunk egymástól.