-Oh, szóval féltékenykedünk?- lépett hozzám közelebb egy gúnyos mosollyal az arcán."
-Igen, féltékenykedünk!- néztem fel rá. Már egészen közel hajolt, de én még mindig a választ vártam a kérdésemre.
-Nincs miért kicsim!- simítottta végig a hüvelykujját az arcomon és szépen lassan lecsúsztatta az államig amit óvatosan megszorítva húzott magához egy csókra.
-De van miért!- löktem el magamtól mielőtt ajkaimat birtokba vehette volna.-Hiszen a volt barátnőd...
-Aki iránt sose éreztem úgy, mint irántad!- közelített meg újból és kezeit a derekamra rakta.-Nem bízol bennem?- meredtünk egymás szemébe.
-Nem erről van szó...- vetettem oldalra a tekintetem.-Csak abban a csajban nem bízok... Mi van ha rád mászik?
-Lerázom.- villantott rám egy őszinte vigyort.
-Mintha olyan egyszerű lenne levakarni azt a kis picsát...- forgattam a szemem.
-Úgy látszik még sem bízol bennem túlságosan...- fagyott le a mosoly az arcáról.
-Hát, azért az az egy héttel ezelőtti csók nagyon lerombolta a bizalmamat.- köptem a szavakat a arcába.
-Mert te úgy beszélsz mintha nem is smároltál volna Taevel...- szorította össze szemhéjait. A szavai villámként hatoltak a szívemig.
-DE ÉN NEM NÉZTTEM VELED VÉGIG!- ordítottam a képébe mászva.
-Én sem szándékosan csókoltam meg előtted...- válaszolt cinikusan a mondat végére egyet hátralépve.-Csak az az érdekes, hogy te fel vagy háborodva ha a volt barátnőm a staff tagjaként velünk jön akinek valószínüleg a szálloda másik végébe lesz a szobája én meg csak csöndben tűröm, hogy te szinte egésznap az exeddel vagy és csak úgy smárolgat meg minden... És ki tudja! Lehet, hogy már le is feküdtél vele azóta amióta együtt vagyunk... És én egy szót sem szólva nézem végig. És nehogy azt hidd, hogy nem tudok arról a kézefogós sétátokról az esőben.- hányta a szavakat. Lehet igaza van... De én annyira ideges voltam, hogy egyszerűen nem tudtam szép szóval illetni.
-Egy barát nem foghatja meg a haverja kezét?- mormogtam miközben ültem le az ágyamra.
-Egy volt barátnő nem kísérheti el pár hétre az exét staffosként?- lépett oda hozzám. Csak könnyes szemekkel bámultam a felém tornyosuló fiúra. Kezdem érzni, hog én valamit tényleg nagyonelszúrtam és meg kéne neki bocsájtanom, de egy hang se jött ki a számon. Meredtem az igaz, fekete szempárba ami válaszomra várt. Én őszintén nem tudom mit csináljak. Van egy ilyen rendes pasim aki csak egyszer lépett félre azt is dühében én pedig... Jungkook egy idő után megunta és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?- kaptam fel a fejem távolodó alakjára.
-Haza... össze kell pakolnom.- fordult vissza az ajtófélfának támaszkodva.-Holnap tízkor indul a gépünk.- csúsztatta a kezét a kilincsre amit hamar le is nyomott és kilépett a szobából. Ennyi lett volna a búcsú? Vagy azt gondolja, hogy holnap úgy is kimegyek elé? Hmm... Nem is tudom. A harag még mindig bennem dúl és kicsit dühös is vagyok rá, de két és fél hétig nem látom és ilyen búcsú?
Jungkook szemszögéből:
Már vagy fél órája üldögélek a váróteremben és reménykedem, hogy Hae eljön.-Gyere már haver! Ne csináld ezt... Besértődött rád a csaj nem fog eljönni. Mindjárt indul a gép nem késhetjük le.- nyávogott Jimin leülve mellém.
-De el fog jönni! Én bízom benne...- meredtem magam elé már szinte tényleg feladtam.
-Nincs tíz percünk se... Majd beszéltek miután hazaértünk.- tette a kezét a vállamra.
-Igazad van... Menjünk.- álltam fel az ülőhelyemről majd hyungomat felsegítve indultunk a kapu felé. Még egyszer visszanéztem hátha... És a csoda megtörtént!
A vigyorgó barátnőm ott állt a váróterem ajatjába mire én megindulva egymás felé futva egymás karjába ugrottunk.
-Tudtam, hogy eljössz!- suttogtam a fülébe miközben egyre jobban szorítottam magamhoz. Könnyeim majd kicsordultak, de nem engedtem.
-Vigyázz magadra!- engedett el percek multán.
-Te is!- mosolyogtam vissza a még mindig somolygó lányra.
-Annyira fogsz hiányozni...- bújt oda mégegyszer hozzám. A haja illatát jó magamba szippantottam, hogy több mint két hétig érezhessem és úgy öleltem, Amerikában is érezzem puha bőrének tapintását.
-Kook gyere már!- kiált utánam az ideges Chim.
-Úgy látom menned kell.- nézett a hátam mögé. Lassan közelítettem az arcához és egympuszit nyomva arra eindultam meg a többiek irányába. Szemével végig kísért a mozgólépcsőn majd felérve teljesen eltűnt...
-Csak két és fél hét. Gyorsan eltelik!- boxolt a vállamba a mellém sétáló Hope.
-Remélem is...- mosolyogtam magam elé meredve, de igazából szerelmem alakját képzeltem oda. Hyung még valamit mondott, de már nem nagyon figyeltem rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése