2015. szeptember 25., péntek

42. fejezet

"-Ez nem hiányzott?- szól kissé cinikusan miután elváltunk és közénk dobott egy rózsaszín anyagot. Mi ez? Mért ilyen dühös rám? Lassan hajoltam le érte, de mikor közelebbről is megvizsgáltam nagyon meglepődtem. Mit keres nála a tangám? Összezavarodottan néztem fel a felém tornyosodó dühös fiúra. Mi folyik itt?..."

-Ez mit keres nálad?- álltam fel felvont szemöldökkel, kezemben a fehérneműmmel.
-Az a kérdés, hogy ez mit keresett Suganál?- hajolt hozzám teljesen közel. Dühösen lehelt az arcomba újra és újra. MI? Sugához, hogy került? Ne...
-Oh, Suga én egyszer kinyírlak.- meredtem a falra szúrós szemekkel. Ez már azért túlzás volt... Egy dolog, hogy kutakodnak a szobámban aztán még be is adják a barátomnak, hogy megcsaltam. Most ez komolyan normális?
-Szia Hae!- egy nagy sóhajjal lökött el magától és becsapta magaelőtt az ajtót mielőtt bármit is tehettem volna. Aj... most tuti azt hiszi, hogy lefeküdtem Sugaval. De most komolyan én vele? Még mindig haragudtam rá kicsit a legutóbbiért , de most be telt a pohár... Most mi szükség volt erre? Szerinte ez vicces, hogy tönkre vághatja mások kapcsolatát vagy mi? Lábaim a földbe gyökereztek, szemeimben könnyek jelentek meg. Utána kéne futnom, de szerintem már késő.
-Azt... a... kurva...- nyújtotta el a mondatát az eddig csöndben üldögélő Tae aki a plüssmacimat tartotta az ölében.



-Na ha én egyszer hazamegyek ne várjon semmi jót...- szorította kezeit ökölbe a kanapéról feltápászkodás közben.
-Miért csinálta?- vetettem rá fájdalmas tekintetem.
-Suga ilyen... Nem bírja elviselni, hogy másnak van barátnője. Te még jobban jártál! HoSeok volt barátnőjével tényleg le is feküdt. Mondjuk azt a csajt nem kellett nagyon csábítgatni...
-Akkor ezért mondtad tegnap, hogy vigyázzak magamra? Te már sejtetted, hogy ez lesz?- léptem hozzá közelebb a pulcsim ujjába törölgetve a szememből szivárgó sós folyadékot.
-Hát... igen.- húzta a száját.-Vigasztalnálak, de szerintem inkább mennünk kéne megmagyarázni Jungkooknak az egészet. Így is előnyben van mivel kocsival jött.- fogta meg a kabátját majd én is leemelve a sajátomat indultunk neki a sötét utcáknak. Csuklyáink fel voltak húzva, mert esett az eső és azért mégis vigyáznunk kell a sajtóval... Mindketten bámultuk a tócsákba zuhanó cseppeket amik már egész testünket eláztatták. Az út közepén fázni kezdtem. Melegségre vágyó kezem lassan V hatalmas tenyeréhez közeledett amit gyorsan meg is markolt. Mintha zavarodottan felém pillantott volna szeme sarkából, de nem ellenkezett. A testemet végig járta egy jó érzés, mert éreztem, hogy valaki tényleg szeret és törődik velem. Talán egy kis mosoly is került az arcomra amit percekkel ezelőtt még könnyek áztattak. Egyre jobban szorítottam a mellettem sétáló kezét. Lassan, mintha Tae iránt is éreznék valamit újra! Nagy hülye voltam, hogy elengedtem egy ilyen fiút...  Óvatosan feltekintve megláttam már közeli a dormot. De mikor megláttam a két előtte álló embert... Hirtelen megtorpantam és lábaim remegni kezdtek amik fel is adták a szolgálatot egy idő után. Villámsebességgel zuhantam a nedves betonra Vt eleresztve. A döbbentségtől már sírni se tudtam. Térdelve bámultam tovább az aliglátható ám, de könnyen kivehető személyeket. Tae engem ráncigálva próbáld talpra állítani, de nem engedelmeskedtem neki. A könnyek és az esőcseppek már kezdtek összevegyülni, de nem érdekelve engem, hogy a nadrágom az alattam lévő pocsolyától már csurom víz sírtam a hideg földön leborulva majd a fejemet is lehajtottam mikor percek után végre észrevettek a távoli alakok. Lassan minden elsötétült előttem mikor futottak felém és szemhéjaim még azt a szikrányi fényt amit a mellettem lévő lámpaoszlop bocsájtott ki elnyomtak.
  Vizes ruháim még mindig áztatták a testem, de már melegséget éreztem, mintha valami pléd alatt lennék. Már csak halkan hallottam a korábban körülöttem csattogó esőcseppek hangos moraját. Szemeimet erőtlenül feszítettem szét, hogy megtudhassam mégis mi történt velem. Lassan egy repedésekkel teli plafon jelent meg előttem, de mielőtt még jobban szétnézhettem volna valaki a nyakamba ugrott.
-Sajnálom!- suttogta a fülembe Jungkook miközbe felültem amiben segített és egyre jobban ölelt. Nagyon dühös vagyok rá, de ez most jól esett... Ahogy nedves ruháim meleg testéhez tapadtak és ahogy a mellkasához szorított éreztem heves szívdobogását.-Meg tudsz nekem bocsájtani?- nézz rám a sírástól vörös szemeivel.
-Hát nem tudom...- tettem karba a kezeimet és dühös ábrázattal bámultam a kétségbeesett fiúra. Na most már aggódik értem? Akkor nem mikor lenyomta a nyelvét a volt barátnője torkán.
-Tae mindent elmondott Sugaval és veled kapcsolatban... Már azt is sajnálom, hogy ilyet mertem feltételezni rólad, hogy megcsalsz.- vetette tekintetét a fehér, de már szinte szürke falra.
-Bíznod kéne bennem...- fordítottam el durcásan a fejem.
-Igen, és sajnálom, hogy azt kellett látnod csak... Dühös voltam rád azt megjelent SunHee és bosszút akartam állni vagy nem tudom. Szörnyű barát vagyok...- hajtotta le a fejét a mondat végére.
-Ha megnyugtat Tae tegnap lesmárolt.- motyogtam apró mosolyra húzva a szám. Mondjuk így kvittek vagyunk! Jungkook is valami féle vicsorra hasonlító vigyort ültetett az arcára, de azért látszódott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
-Szent a béke?- hajolt hozzám közel, hogy éppen összeérjenek az orraink.
-Szent a béke!- mosolyodtam el mélyen komoly, fekete szemeibe nézve, de már le is csapott az ajkaimra. Most Tae után valahogy felszabadult volt ez a csók. Puha, duzzadt ajkait egyre hevesebben kezdte el mozgatni az én párnáimon és nyelvünk is egyre tüzesebb táncot kezdtek járni hol az ő, hol az én számban.
-Olyan nedvesek a ruháid... Nem akarod őket levenni?- villantott rám egy kaján vigyort miután hosszas percek után elváltunk egymástól egy pillanatra. Erre én is somolyogni kezdtem és a pulcsimtól megszabadulva löktem hátra és ráfeküdtem, hogy úgy folytathassuk. Most ez békülős szex lesz? Uh jól hangzik! Egy jó idő után legurított magáról oldarra, hogy levehesse a pólóját majd megint egymás ajkaira tapadtunk. Forró felsőtestével jól magához szorított. Lassan éreztem, hogy megragadja a pólóm alját és húzni kezdte fel fele mikor valaki benyitott.
-Kook felébre...- tört be V, de mikor megpillantott minket lefagyott. Még jó, hogy nem vette még le rólam Jungkook a pólóm.-Oh... oké... én akkor megyek is, de halkan csináljátok, mert vékonyak a falak!- emelte fel a mutatóujját, mintha dedósok lennénk egy apró vigyorral majd maga után óvatosan csukta be az ajtót. Kookkal belőlünk is kitört a nevetés majd mikor a legkevésbé számíthattam volna rá egyszerűen kibújtatott a felsőmből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése