Jungkook szemszögéből:
A taxi ablakából szemléltem a sebességtől és a zuhogó esőtől összemosodó tájat. Végre Szöulban! Már alig várom, hogy újra találkozzunk Haevel és addig csókoljam míg meg nem fulladunk a levegőhiánytól. Hogy szorosan átölelhessem és életem végéig szorítsam azt mondva neki "Szeretlek!". Végig csak rá tudtam gondolni, de azért még Rap Montól is tartottam... Most aztán fogok kapni egy alapos fejmosást! De nem baj! Haeért akár az életemet is adnám.-Uram! Megérkeztünk.- zavart meg gondolataim elemzésében az erős hangú, mogorva sofőr. Mint aki most ébredt volna fel fordítottam felé a fejem és egy nagy nyújtózkodás után kifizettem és kiszálltam a kocsiból megállva a dorm ajatja előtt. Kicsit félek felmenni azért... Végülis ki szereti mikor ordibálnak vele? Csak álltam az esőben, nem zavart, hogy a ruháim már teljesen eláztak csak meredtem magam elé elgondolkozva. Pár perc után erőt vettem magamon és gyorsan berontottam a lépcsőházba. Félelmet nem ismerve ugrottam be a liftbe szinte lecsapva szegény gombot amire elindult a fémdoboz. Mire felértem már a bátorságom ismét elszállt és remegő lábakkal léptem be a nappaliba. Szerencsémre nem volt ott senki... Nagyot fellélgeztem, de akkor eszembe jutott, hogy talán a szobáikban vannak. Szemeim kidülledtek és apró léptekkel indultam el a leader szobája felé. Össze-visszarángó kezemmel alig tudtam kopogni, de valami azért sikerült. Pár másodperc után se jött válasz, ezért benyitottam. Tiszta polcok, rendberakott ágy és üres asztal látványa fogadott, de NamJoon sehol. Biztos próbán vannak... Elmosolyodva magamon csuktam be magam mögött az ajtót és az én szobámba besétálva zuhantam az ágyra, mint egy krumpliszsák. Lassan fel kéne hívnom Haet, hogy mikor végez.
Suga szemszögéből:
Egész próbán az a Moon lány járt a fejemben... Elég zavaró, hogy az a kettő pincsikutya állandóan körülötte ugrál... Szerintem annyira meg se érdemli ezt a figyelmet. Ennyire jó lenne az ágyban, hogy Jungkook akár még az ország másik felére elmegy azért, hogy felgyújtson egy fényképet? Miatta? Pedig szegény Taehyungot mennyiszer megcsalta már? És még ő is felkísérgeti... meg állandóan átmegy hozzá. Szerintem mindenkinek jobb lesz ha ez a csaj eltűnik az életünkből! És már tudom is hogyan teszem el láb alól a kis csajt!Jungkook szemszögéből:
-JUNGKOOK!- ébresztett fel édes álmomból egy ideges hang. Szemeimet mintha leragasztották volna. A pilláim nehezek voltak és nehezemre esett felnyitni őket. A mély hangott birtokló ember hirtelen rázni kezdett amire már kicsit megerőltettem magam és húztam szét a két szemhéjam, de mikor megláttam az engem felkeltő alakot egyet hátraugrottam, mint aki szellemet látott. Sikeresen be is vertem a fejem a falba. A sajgó pontomhoz kapva a kezem figyeltem fel újra a dühös arcra.-Oh, szia Nam!- próbáltam vigyorogni, de pontosan tudtam mi vár rám.
-Ilyet többet ne csinálj!- hunyorított rám. Hát azért nagyobb lecseszésre számítottam...
-Igen is kapitány!- bólogattam, mint az őrült és egy széles mosolyra húzva a szám tisztelegtem neki. Juj, ezt lehet nem kellett volna... Remélem most nem lesz dühösebb. Szúrós tekintettel pofozta fel az arcom gyengén majd nem tól sietősen távozott maga után hangosan becsapva az ajtót. Álmosan visszadőlve a hátamra szuszogtam még pár percig. Várjunk csak mennyi az idő? Kaptam hirtelen az ágy másik szélén heverő telefonom után. FÉL ÖT? Na már biztos végzett! Felpattantam gyorsan és futottam ki a szobámból, hogy átmehessek szerlmemhez. Már kaptam is fel a kocsikulcsot meg a kabátomat, de mielőtt beszállhattam volna a liftbe valaki megállított.
-Hova-hova?- kérdezi az illető. Egy pillanat alatt megfordultam, hogy minél hamarabb megvizsgálhassam. Suga volt... Mit érdekli?
-Haehez.- motyogtam alig hallhatóan.
-Tényleg? Akkor ezt átadnád neki?- nyúlt a zsebébe amiből hamar ki is húzott egy apró, pink ruhadarabot és hozzám vágta. Kisimítottam, hogy meg tudhassam mi az. Egy tanga? Mit keres ez nála?-Tegnap nálam hagyta.- villantott egy kaján vigyort majd hátatfordítva nekem sétált el. TEGNAP NÁLA HAGYTA? Mit jelentsen ez? Nem... Hae nem lenne képes engem megcsalni! Főleg Sugával. Igaz?... A szemeim lassan megteltek könnyel és csak bámultam a kezemben szorongatott alsóneműt.
Hae szemszögéből:
Ma miután hazaértem a divattalálkozóról áthívtam Taet, mert megakartam tudni mit jelent a tegnapi búcsúmondata.-Na és Jungkook hazaért már?- vetettem fel a témát negyed órával az érkezése után.
-Nem tudom engem próba után kirakta ide még nem voltam otthon.- húzta a száját.
-Ma még nem hívott...- meredtem a markomban lévő telefonom fekete kijelzőjére.
-Nem mondott semmit mikor jön haza?- húzódott közelebb hozzám.
-Nem...- suttogtam és már a sírás határán lehettem.
-Ne aggódj! Akkor még biztos nem ért haza...- karolt át, hogy erőt lehelhessen fáradt lelkembe. Egyre erősebben szorított magához mire könnyeim majd kihullottak, de a meghitt pillanatott megszakította a csengő idegesítő, zörgő hangja.
-Kinyitom.- pattantam fel és megigazítva a ruhám csoszogtam az ajtó elé. Remegő kezekkel nyúltam a kilincsért és a kulcsot egyszer elfordítva a zárban nyomtam le óvatosan.-Jungkook!- ugrottam a bejáratban álló szerelmem nyakába, de mintha ő nem örült volna annyira, mint én. A pillanatnyi mosoly hirtelen le is hervadt az arcomról és értetlenül bámultam az előttem álló fekete szempárjába. V a nyakát nyújtogatva próbálta figyelni az eseményeket.
-Ez nem hiányzott?- szól kissé cinikusan miután elváltunk és közénk dobott egy rózsaszín anyagot. Mi ez? Mért ilyen dühös rám? Lassan hajoltam le érte, de mikor közelebbről is megvizsgáltam nagyon meglepődtem. Mit keres nála a tangám? Összezavarodottan néztem fel a felém tornyosodó dühös fiúra. Mi folyik itt?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése