*Egy hét múlva*
Most már tényleg úgy érzem, hogy minden a helyére állt! Jungkookkal nagyon jól megvagyunk és Taevel is sokat találkozom. Állítólag Sugat lerendezték a fiúk és megígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet, sőt még szerintem arra is rávették, hogy jópofizzon nekem, de hát abból is mi lett... És ami a bejárőnős ügyet illeti: pár napja eldöntöttük Jinnel, hogy eljárást indítunk a férje ellen és azóta előzetesben van. MiCha az elmúlt pár napban derűsebbnek és felszabadultabbnak tűnt. Talán már ki akarta hajítani az ürgét csak nem merte? Mindegy a lényeg, hogy megoldódott és ez már a rendőrség dolga... És mint már említettem most Kookkal is minden a lehető legjobb. Éppen feküdtünk az ágyban ébredés után és meredtünk egymás íriszeibe. Jungkook a fekete fürtjeimet csavargatta ujjaközött és órákig csak hevertünk egymással szemben.-Na nekem mennem kell próbára!- kászálódott ki az ágyból.
-Nem maradhatsz még reggelire se?- ülök fel legörgült szájjal.
-Nem, de lekísérhetsz! A bejárónőd mindig olyan furán néz rám...- szedte össze a cuccait majd felöltözött míg én szundikáltam még.-Neked ma szabadnapod van nem?- intézte felém a kérdést miután elkészült.
-Ja... bemenjek a Big Hitbe mire végzel?- mormogtam miközbe átfordultam a másik oldalamra.
-Nem szükséges...- rántotta meg a vállát.
-Az épület előtt várlak hatkor!- csuktam be ismét szemeimet.
-Makacs vagy!- nevetett.-Na jó, de akkor lekísérsz?- állt egyre türelmetlenebbül.
-Nem úgy volt, hogy te egy macsó, bátor férfi vagy aki nem fél a bejárónőktől?- kérdeztem cinikusan.
-Na kérlek!- guggolt le az ágy mellé.
-Cnaj! Gyere!- dörzsöltem meg a szemem majd egy nagyot nyújtózkodva kipattantam az ágyból és szerelmem csuklóját megragadva voncoltam le magunkat a lépcsőn. MiCha léptének nyomát se találtuk. Biztos a fürdőben van...-Tessék beszari!- engedtem el és magamfelé fordítottam.
-Nagyon köszönöm!- somolygott.-Akkor így megtehetem ezt.- hajolt az arcomba miből egy szenvedélyes búcsúcsók lett. Mintha az utolsó lett volna. Miután elváltunk sokáig a szemembe meredt. Mért érzem úgy, mintha titkolna valamit?-Na megyek is!- fordult meg hirtelen, de én utána kaptam és visszahúztam magamhoz.
-Ácsi, ácsi! Te valamit elhallgatsz előlem...- fontam össze karjaim a dereka körül.
-Mi dehogyis...- vékonyodott el a hangja és tekintete ide-oda ugrált. Na itt van valami!
-Jungkook! Ismerlek... Na mesélj szépen!
-Hát az van... hogy...- hajtotta le a fejét.-...holnap indulunk Amerikába.-harapott az alsó ajkába. Mint egy tőr hatolt át a szívemen ez a mondat, de ezt el kell viselnem... Persze már elszoktam ettől, de újra meg kell szeretnem ezt a tudatot.
-Mennyi időre?- sóhajtottam egy nagyot.
-Öhm... két és fél hétre.- harapdálta erősebben a puha párnáját. KÉT ÉS FÉL HÉT? Nyugi Hae! Nem láthatja rajtad, hogy ez mennyire kiborít... Kibírod! Már mennyi időt el kellett töltened a hiányával? Ahhoz képest ez egy röpke pillanat alatt el fog telni.
-Oké akkor hatkor.- toltam el magamat tőle és sietősen rohantam vissza az ágyamba. Annyira hiányozni fog!
Szinte pontban hatkor ott voltam az épület előtt. Jó pár percet kellett várnom míg kiért a hét jómadár.
-Szia Hae!- kiált rám Suga.
-Nem kell fáradnod!- vetettem rá a tekintetem.
-Oké...- állt félre. Jungkook persze, hogy a sor legelején battyogott.
Majd mikor leért a lépcsőről egy puszit nyomtam a szájára mire mindenki fújjolni kezdett. Mindketten elmosolyodva néztünk a másikra még a többiek még mindig minket hurrogtak le.
-Ki tudnátok minket rakni Haenél?- fordult a maknae Jin felé.
-Persze.- bólogatott Jin. Mindenki megindult a kocsifelé és mi maradtunk ketten szerelememmel a végén. Kézen fogva mi is utánuk eredtünk.
-Jungkook! Jungkook!- állított meg minket egy idegesítően magas hang a bejárat felől. Kook mintha tudta volna ki az fordult a hang irányába a szemeit forgatva. De mit keres a cégnél SunHee? Mit keresett az épületben.-Képzeld én is veletek megyek az amerikai útra.- ugrált örömében. Micsoda? Épp elég, hogy elmegy még ezzel a ribanc is velük tart? Na ne...
-Aha szuper...- indult meg újra, de a kis csaj megállította ismét.
-Nem is örülsz neki?- görbült le a szája széle.
-De örülök.- nyomott egy hamis mosolyt az arcára.
-Annyira várom!- izgatta fel magát megint. Fhu komolyan mondom mindjárt lekeverek neki egyet! Ha rá mer mászni az én Jungkookomra akkor nem lesz jó vége! Tae utánam jőve húzott a kocsi irányába. Biztos látta, hogy felidegesített a csaj és nem akart cicaharcot látni.
-Én is, de nekünk mennünk kell. Majd holnap a reptéren.- intett egyet és ő utánunk sietett. Minket legfiatalabbakat beültettek leghátra. A rádiót felhangosítva dombolt mindenki rajtam kívül. Én végig csak SunHeere tudtam gondolni. Egyáltalán miért megy velük? Mi van? Ajj... Jó fél óra volt mire végre megérkeztünk hozzám és én meg Jungkook pillanatok alatt kiszállva siettünk fel a lakásomra.
-Mi volt ez az egész?- fordultam vele szembe rögtön felérkezésünk után.
-Áh hazaért... értek.- toppant be hozzánk a bejárónőm is.-Mindjárt kész a vacsora.- mutatott zaklatottan a konyha felé.
-Köszönjük MiCha, de ma inkább kihagyjuk.- fogtam meg a mellettem álló csuklóját és egészen a szobámig húztam.
-Mi volt ez az egész?- tettem fel újra a kérdést karba téve kezeimet.
-Oh, szóval féltékenykedünk?- lépett hozzám közelebb egy gúnyos mosollyal az arcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése