-Nyugi csak vicceltem!- vigyorgott. Ajánlom is neki, hogy csak poén legyen! Az estét bent töltöttem a szobába Hopepal mikor hirtelen valaki belépett az ajtón.
-Hae beszélhetnénk?- kérdezte halkan a szobába bejövő V."
-Hae...- nézett rám.- mért akartál elmenni??
-Nem haragszol rám?- néztem fel rá mint egy gyerek aki rossz fát tett a tűzre.
-Nem, dehogyis!- guggolt le elém és én a nyakába ugrottam. Örülök, hogy nem haragszik rám.-Nem haragszom rád... én inkább magamra haragszom!
-Mert?-löktem el magamtól mélyen a szemébe nézve.
-Mert nem szabadott volna beléd szeretnem...- mondta tekintetét lesütve a padlóra.
-Belém szerettél??- dadogtam. A szívem szinte a torkomban dobogott. Tényleg belém szeretett?? Jó több van köztünk mint barátság és én is érzek valamit V iránt, de nem gondoltam volna, hogy ő ilyen mély érzelmeket táplál irántam... Főleg, hogy nekem fogalmam sincs mit érzek iránta.
-Hát ja...- szegezte rám tekintetét, szemei már szinte könnyesek volt.-Vissza jössz hozzám??
-Ahha.- mosolyodtam el és nyomtam egy puszit az arcára, amitől rögtön el is pirult majd megfogva a kezem segített felállni. Lassan kisétáltunk a nappaliba ahol a fiúk továbbra is tvztek.-Köszönöm oppa, de mégis inkább Vnél alszom.
-Rendben...- habogta és mindenki engem és a mellettem álló Taet kezdte el fürkészni szemeikkel. Mért most mit bámulnak??
-Késő van... Szerintem menjünk aludni!- nézett rám V.
-Oki!- megfogtam a csuklóját és ugrálndozva húztam a szobáig.
-Ha lesz abból alvás... khm khm...-szólt utánunk Suga mielőtt bementünk volna... Mindegyik hangos nevetésben tört ki én pedig szúrós pillantásokat Suga felé vetve csaptam be az ajtót magam után. Jajj, de poénos valaki...
-Nyugi nem kell komolyan venni... csak vicc volt.- röhögött Tae is.
-Inkább aludjunk!- nyöszörögtem miközbe bebújtam az ágyba. Ma nem bújtam Taehez mint tegnap, pedig szívem szerint azt tettem volna. Gyorsan elaludtam.
Jungkook szemszögéből:
Ezen a reggelen is fáradtan kelltem ki az ágyamból, de végre már itthon. És mivel hazaengedtek ma már megyünk is próbálni. Megnézem, hogy Jin csinálja-e már a reggelit. Kivánszorogtam a szobámból és a nappaliban Taebe botlottam aki szintén a konyha fele tartott. Hevesen vigyorogtam rám mit ő is viszonzott. A kanapéra lökött és elkezdtünk bunyózni. Hosszú verekedés után lefogta a kezeimet, egy barackot nyomott a fejemre összekuszálva a már ígyis elég kócos hajam és felállt jelezve, hogy ő győzött. Már hiányzott a Vvel való hülyéskedés mostanság elhanyagolt picit Hae miatt. Így nehéz elhinni, hogy csak barátok...-Mért vagy szomorú Hae?- hallottuk Jin hangját a konyhából mikor már nyomtam le volna a kilincset, de Taehyung visszahúzott és csendre intett. Ohh... szóval hallgatózni akar. Mondjuk engem is érdekel mért szomorú Hae.
-Oppa benned megbízhatok, igaz? Nem mondod el senkinek azt amit mondani fogok?
-Nem fogom... Ígérem!
-Hát igazából fogalmam sincs mi van velem és Vvel mert egyre jobban bejön nekem...- kezdett bele mondandójába. Taere néztem kinek valami önelégült mosoly fagyott az arcára.-...de még mindig szeretem Jungkookot!- mondta szinte már sírva. Mi?? Még ő is szeret engem??
-Ohh...
-De Kooknak nagyon nehezen tudnék megbocsájtani... És mikor Taevel elmentünk vacsizni és megcsókolt... Hihetetlen jól csókol!- vett egy nagy levegőt. V megcsókolta?? Hát akkor még se olyan ártatlan... Ezt nem hiszem el!
-Haver sajná...- próbált volna bocsánatot kérni, de én befogtam a száját a kezemmel és lepisszegtem.
-Tae csókja vad és szenvedélyes, Kooké pedig lágy és finom mégis tüzes...- folytatta Hae.- mindkettő olyan jól csókol! Jaj... V iránt nem tudom mit érzek, de tudom több mint barátság! De Jungkookot most nem értem mért lett velem ilyen közvetlen...- csuklott meg a hangja. Furcsa vagyok?? Akkor megpróbálom más módszerekkel visszahódítani! Lehet nem lesz könnyű, de az enyém lesz ismét!-...de még mindig fáj a szakítás. Nem értem mért szakított... minden olyan jó volt...- kezdett el sírni. Tényleg minden olyan jó volt.-És eszembe is jutottak a régi szép emlékek mikor este Taevel...- Vnek kikerekedtek a szemei és gyorsan berontott mielőtt Hae befejezhette volna a mondatot. MI TÖRTÉNT AZ ESTE?? Ugye nem? Tae én még egszer kinyírlak! Mondjuk szakítottunk Haevel... De ez azért tényleg aljas húzás volt Vtől...
-Jó reggelt- rikkantotta el magát Tae és utána osonva megelőztem a kérdésemmel:
-Mért sírsz Hae?- kérdeztem meglepődöttséget imitálva.
-Igen, mért sírsz??- mentette a menthetőt V.
-Én? Ugyan hiszen nem is sírok!- próbált mosolyogni miközbe küszködött a könnyeivel.
-Ne próbálj átverni! Hisz könnyes a szemed!- karoltam át a pultnál ülő lányt. A szemembe nézett könnyes íriszeivel és láttam, hogy jól esne neki egy ölelés. Hát megöleltem... pont úgy mint régen. Mikor elengedtem a fiúk döbbenten bámultak minket.- Nyugodj meg Hae! -tűrtem el fekete tincseit arcából.
-Ju-jungkook.- dadogta a nevem.
-Igen?
-Mért csinálod ezt??- kérdezte és a srácok úgy tettek mintha itt se lettek volna.
-Micsodát?- hűltem el szavain.
-Csak úgy ok nélkül eldobsz majd mintha mi sem történt volna itt vigasztalsz.- habogta. Elállt a szavam... hát még mindig itt tart?? Megfogtam a törékeny kezét és a szobámba húztam, hogy ezt négyszemközt beszélhessük meg. Leült az ágyamra én meg az arcába hajoltam úgy, hogy összeérjen az orrom az övével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése