-De hyung!- akadtam ki.
-Semmi de! Le van zárva....- ült le és folytattuk néma csendben a reggelit. Ajj mostmár nem bírom ki, hogy ne lássam Haet! Fél évig tűrtem, szenvedtem, de most nem fogom elengedni!"
V szemszögéből:
Mikor Rap Mon kimondta, hogy egy ideig ne találkozzunk Haevel azt hittem ott helyben megverem. Lehet mostmár nem akarok tőle semmit és megpróbálok kiszeretni belőle, de nagyon jó barátom... És ha nem is hívom semmi akkor meg fog utálni... már pedig azt nem akarom! Se én, se Kook szerintem....Hae szemszögéből:
Miután kijöttem Kook szobájából egyből összekaptam a cuccaim és elindultam haza. Még volt egy kis időm mielőtt jött volna a kocsi, tehát felmentem kicsit a lakásomra, de a látvány ami ott fogadott... Mindenhol sörös üvegek, pizzás dobozok és hatalmas kupi. Buli volt itt?? Shou a kanapén aludt... Oh, hogy az a.... Shou most aztán betelt a pohár...-Shou!!- üvöltöttem dühösen a szunyókáló bátyjámra, aki rögtön felriadt.
-Hae... te mit keresel itt ilyen korán?- vakargatta a fejét.
-BULIT RENDEZTÉL A LAKÁSOMBAN??- ordibáltam.
-Hát....
-Jézusom, Shou felnőtt férfi vagy mégis nekem kell helyre tegyelek?? Azt hittem megváltoztál, de kiderült, hogy még mindig ugyan olyan felelőtlen vagy...
-Hae, beszéljük meg!- nyávogott nekem.
-TŰNJ A LAKÁSOMBÓL!
-Képes vagy kitenni a bátyjádat az utcára??
-TŰNJ EL!! NEM IS AKARLAK LÁTNI SOHA TÖBBÉ!!- mutattam a lift fele. Shou lesütve tekintetét elindult a vendégszobába fél óra alatt össze is szedte a cuccait.
-Vigyázz magadra!- adott egy puszit a homlokomra mire én ellöktem magamtól. Meglepődve el is indult a lift fele, beszállt és bezárult előtte az ajtó. Lehet haragszom rá, de rossz volt látni ahogy alakja előtt becsukódott az ajtó.... Mégis csak a bátyjám... Remélem jó helyen lesz... Picit durva voltam vele.... Ránéztem az órára. Lassan jön a kocsi! Összekészülődtem és lementem az utcára. Ott is volt a kocsi. Elvitt a fotózás helyszínére. Szokás szerint már nyomták a kezembe a ruháimat és bevezettek az öltözőbe. Csodálkozva néztem a kapott ruhákat. Nem volt csicsás sőt... talán ez az első alkalom mikor úgy tetszik is az a ruha amit rám aggatnak. Gyorsan felkaptam őket majd smink és haj. A hajamat csak lazán összefogták, de az is tartott negyed óráig... A sminkem se volt erős... Daebak! Mi történik ma?? A fotózás gyorsan lement. De most kivételesen élveztem...
Miután végeztünk gyorsan visszafutottam az öltözőbe, hátha hívott Tae. De nem hívott... Biztos tart még a próbájuk... Ohh és Jungkook... Szívem szerint igent mondtam volna, de nem akartam, hogy azt higyje ilyen könnyen megbocsájtok neki. És persze ott van V. Biztos kiakadt volna ha újra összejöttem volna Kookkal. Ajj fiúk... Annyira jó lenne ha egyszerűbb lenne a szerelem...
-Kérem siessen, Hae kisasszony!- szólt be hozzám az egyik alkalmazott. Tényleg öltözni kéne... Csak úgy kapkodtam le magamról a göncöket majd fel a sajátjaimat. A ruhákat bent hagyva futottam ki a kocsihoz, ami hazavitt, de nem mentem haza, hanem a közeli parkban leültem egy padra. Gondolkoztam a reggeli eseményeken... Mért csinálja ezt Jungkook?? Mi változott hirtelen?? És persze, hogy csak akkor kellek neki mikor újra feltűnök... Fél év alatt nem is keresett. Biztos nagyon hiányozhattam akkor neki! Ajj mért szeretem ennyire?? És Tae... Vele minden olyan tökéletes, de mindig ellök magától Kook miatt! Mit csináljak?? Bocsájtsak meg Jungkooknak a méltóságomat elhagyva vagy közeledjek még jobban Taehez, hogy ne érezzen bűntudatot Kook miatt?? Egy időután könnyek jelentek meg a szememben... Mit csináljak?? A legjobb az lenne ha Jungkook nem is szakított volna velem, Vvel csak barátok lennénk vagy én nem tudom... Jó lenne ha egy kis időre el tudnám felejteni őket, de... de annyira hiányoznának. SEMMI SE JÓ!! Mért ilyen bonyolult az élet?? Felhúztam a lábaimat és az arcom a tenyerembe temettem és a fejemet a térdemre támasztottam. Csak sírtam a magányos parkban... Egy idő után megnéztem a telóm, hátha hívott Tae, de nem... Ilyen sokáig tartana a próbájuk?? Már fél öt van! Hmm... Még jobban elkezdtem sírni. A szél is felerősödött szétfújva a hajamat. Egy idő után csörgött a telefonom. Reménykedve abban, hogy V az, meg se nézve ki hív felvettem.
-Halló- szipogtam.
-Hae mért sírsz??- szólt bele a telefonba egy ismerős hang.-Hol vagy??
-A házam előtti parkban...- halkultam el.
-Maradj ott! Odamegyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése