V szemszögéből:
-Szerinted mért csókolt meg?- mégegyszer szóltam mielőtt becsukódott volna a lift ajtaja. Hae hirtelen felkapta a fejét és kikerekedett szemmel nézte ahogy a lift ajtaja zárul. Rá van írva, hogy még mindig szereti Kookot, de még Kook is szereti őt... Felfelé menet még párszor megbántam, hogy engedtem a fiúknak ezt a felelsz vagy merszt. Az emeletünkön kinyílt a lift ajtó, beléptem a nappalinkba ahol mindenki sokkos állapotban ült.
-Na nem tudtad visszahozni??- törte meg a csendet Chim széles mosolyra húzva száját.
-Nem tudtam...-a szememmel közbe a padlót vizsgáltam. Lehet hülyeség volt ma áthívni. Lehet hülyeség volt erőltetni Kookot, hogy ő is tartson velünk ma este... Lassan végignéztem mindenkin a szobában, de Jungkookon megakadt a tekintetem. Az általában laza és vagány fiú teljesen maga alatt van ÉS EZ AZ ÉN HIBÁM... Ajj fene belém, hogy mindig ilyen meggondolatlanul döntök...
-Figyelj Kook- szólalt meg kis idő után a leader.- tényleg sajnálom amiért a pletykáknak hittünk a srácokkal... Hae kedves lány mondjuk kicsit hisztis, de ha neked ez jön be.- nevetett fel kezét a maknae vállára téve aki úgy nézett vissza rá mint aki ölni tudná jelenpillanatban. Mondjuk meg lehet érteni mivel a srácokkal kishíján tönkre tettük az életét...
Jungkook szemszögéből:
SAJNÁLJA? Hát kössz én meg ezért szakítottam Haevel. És ha hisztis??... Nem lehet mindenki tökéletes, de nekem ő így volt jó!! Hülye voltam, hogy hallgattam ezekre barmokra... És most mi szükség volt erre az estére?? Lehet csak még jobban szét akartak szedni minket?
-Haver...-állt fel Suga.- mindent megfogunk tenni, hogy újra összejöjjetek.-kicsintott rám. Tényleg?? Hát ez elég gyanús.
-Kösz nem kell, így is már elég dolgot kavartatok össze... Inkább megoldom magam.-feláltam és elindiltam a liftfelé.
-Hová mész Kook??-nézett rám aggódó tekintettel Hope.
-Elmondom neki, már rég el kellett volna...
-Kérlek Jungkook...-V hirtelen kikerekedett szemekkel a csuklóm után kapott, de már nem ért el mert beszálltam a liftbe és elindultam lefele.
V szemszögéből:
Remélem nem azt akarja elmondani Haenek mért szakított... Sose bocsátana meg nekem... khm khm.. nekünk. A lift már elindult, lépcsőn kell mennem ha megakarom állítani! Futottam le a lépcsőn amilyen gyorsan tudtam, de Jungkook már az utcán volt és csak állt... Most vajon mért állt meg?? Már nyomtam volna le kilincset mikor Jungkook hirtelen összeesett...
Jungkook szemszögéből:
A Nap már hét ágra sütött mikor felébredtem, de mért nem húztam be a sötétítő függönyt?? És mért nem a saját ágyamban vagyok?? EGYÁLTALÁN HOL VAGYOK?? Felültem mire V a nyakamba ugrott.
-Ohh hála az égnek...
-Mit keresek egy kórházban??- dadogtam a szobán végignézve.
-Tegnap elájultál az utcán...- húzta a száját és a tekintete a plafonon volt.
-Annyira emlékszem, hogy összevesztünk majd elindultam Haehez...
-Igen... Kérlek bocsájts meg a tegnapiakért. Az egész az én hibám volt és most miattam vagy itt is...-könnyek jelentek meg fekete szemeiben és csak bámult maga elé. De én csak hallgattam és abban a pillanatban leginkább Hae karjai között lennék. Mikor vele voltam úgy éreztem minden bajom megszűnik...-Még pár napig bent tartanak megfigyelésen.
-Ahj...
-Majd sokszor bejövök hozzád, de most mennem kell! Hello.- lassan hátrálni kezdett majd kilépett az ajtón. Ohh szuper már csak ez hiányzott...
V szemszöge:
Tényleg nagyon sajnálom Kookot, de én nem tudok Hae nélkül élni... ühm... mármint mert nagyon jó barátom és mindig megnevettet és kiszeretném használni ezt a helyzetet! Mikor kiértem a kórházból egyből felhívtam Haet.
-Mit akarsz?- szólt bele álmosan a telefonban. Ohh biztos még aludt.
-Felébresztettelek??
-Térj a tárgyra V!- sietetett.
-Haragszol rám??
-Nem... tudom.
-Nem akarsz ma eljönni velem vacsizni?? És megbeszélni a dolgokat...
-Csak ketten??
-Persze!
-Oké legyen...-adta be a derekát.
-Köszi! 7-re érted megyek.
-De ugye ez nem egy randi??- bizonytalanodott el a hangja... Randi pfff, ugyan már. Csak barátok vagyunk.
-Dehogyis!-nevettem el magamat és magam se tudom miért, de elpirultam... Nem lehet, hogy bejön nekem Hae!
-Oké hello!- lerakta mielőtt elköszönhettem volna. Jó lehet, hogy egy picit bejön... Már akkor is tetszett mikor együtt voltak Jungkookkal, de nem akarok vele összejönni! 1: Mivel nem akarom még jobban kiakasztani Kookot, 2: pedig lehet, hogy be se jövök neki... De azért megpróbálom rávenni, hogy aludjon ott nálunk megint, úgy se lesz otthon Jungkook és így bebizonyíthatom a srácoknak, hogy Hae nem is annyira hisztis!
Beszálltam a kocsiba majd hazamentem. A liftből kiszállva meglepetten tapasztaltam, hogy a srácok még nem ébredtek fel... Mennyi az idő?? Rápillantottm a faliórára. Még csak fél nyolc van?? Oh szegény Hae milyen korán felkeltettem... De hátha Jin már csinálja a reggelit! Elindultam a konyhafelé és a feltevésem beigazolódott. Jin már javában szorgosgodott a konyhában mikor berontottam.
-Jól van?- kérdezte mikor észrevett. Semmi köszönés semmi?? És ki ne lenne jól?? Ekkor hirtelen beugrott, hogy Jungkookról érdeklődik... Jah...
-Felébredt.-álmosan a pulthoz ültem.
-Aludtál az éjjel??
-Nem... Reménykedtem, hogy felébred. Én nem tudom mit csinálnék ha komoly baja esett volna..
-Jajj ne ostorozd már magadat! Részben a mi hibánk is volt és hála istennek nem komoly.-nyugtatott majd mellém állt.
-De nem kellett volna áthívnom Haet... Ha nem vagyok ilyen hülye most nem lenne kórházban. Ő a legjobb barátom erre hátbaszúrom. Mint ne mondjak jó kis barát vagyok...
-Taehyung, te vagy az egyik legsegítőkészebb ember a földön... Hoztál egy hülye döntést, de meg kellett hoznod! És most menj aludni! Lehet a fárdságtól beszélsz ilyen hülyeségeket...-nézett a könnyes szemembe. Lehet igaza van! Aludnom kéne... Felálltam és a szobám felé vettem az irányt, de kinek van kedve ilyenkor lezuhanyozni! A pólómat levéve csak bedőltem az ágyamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése