-Szerinted mért csókolt meg??- e hallatán visszafordultam, de már csak azt láttam ahogy V előtt becsukódik az ajtó... De tényleg mért csókolt meg?? Talán mégis szeretett?? De akkor mért szakított?? Efféle kérdések jártak az eszemben mikor kiléptem az ajtón. Nem akartam már taxit hívni szóval elindultam gyalog. Ki kellett szellőztetnem a fejemet, de eléggé sötét volt már..."
Elindultam hazafele hisz csak 15-20 percre lakom kb. De jót is tett a frisslevegő a fejemnek. Lenyugodtam a történtek után... És már-már el is felejtettem. Nem lehettem messze a lakásomtól mikor magam mögött gyors lépteket hallottam. Nem törődtem vele...
Majd egyszer egy lány hangja hallatszott:
-Moon HaeJung!! ÁÁÁ- sikítozott. Hátra fordultam. Egy kb 16 éves kiscsaj lehetett, biztos rajongó, de akkor elkezdett futni felém és megölelt szorosan.... Ajj remélem ez nem egy sasaeng... És mit keres itt egy ilyen fiatal csaj kint ilyen későn?? Mondjuk én is max ha 2 évvel lehetek idősebb nála. Hirtelen eleresztett és a hajamat kezdte birizgálni... ezt annyira utálom!!!- Annyira szép hajad van unnie, én is ilyen szép hajat akarok!!- de ekkor elkezdte cibálni a hajamat..
-Héé ez fáj.- és próbáltam leszedni a mancsait a hajamról.
-Bocsi de annyira szép vagy!! Én is ilyen szép akarok lenni... Van valami titkod?? Milyen szempillaspirált használsz??- tette fel sorra a kérdéseket.
-Öhhm nincs, de nekem mostmár tényleg mennem kell!!- próbáltam lerázni. Ekkor hirtelen kialudtak a lámpák. Héé!! Ez mi??
-Oké akkor nálad aludhatok lééégyszii!!- Ajj ne ez egy sansaeng!! Ha sikerül is elszakadnom akkor is hazáig fog követni... Ekkor pár méterre megláttam egy sötét alakot. Láttam, hogy egy férfi volt, de az arcát nem nagyon láttam... De ismerős... Gyorsan hozzánk sietett és így szólt:
-Elnézést kisasszony, de Haenek tényleg haza kell mennie!!- karolt át az ismeretlen mégis ismerős férfi.- Szerintem te is jól tennéd ha haza mennél.
-Ohh rendben...- szólt csalódott hangon, megfordult és elindult a másik irányban.
-Uhh köszönöm!! De te ki...??
-Most nincs idő gyere gyorsan!!- nem engedte, hogy befejezzem, megfogta a csuklóm és húzott maga után. Már nem volt messze a lakásom, de ő honnan tudja hol lakom?? A fején sapka volt a sötétben nem láttam jól az arcát... ki lehet ő?? Meg is érkeztünk. Beütette a kódot a kaputelefonba, de honnan tudja ezt is?? A kódom csak a családom, a bejárónőm és... JUNGKOOK tudja. Nyílt az ajtó és felkapcsolódott a villany. Beléptünk, megláttam az "ismeretlen" arcát és a nyakába ugrottam.
-Shou!!-rikkantottam hirtelen. Annyira megnyugodtam, hogy ő az!! Ő a bátyjám. Mindig ott van mikor szükségem van rá...
-Mért ki más lennék.- mondta boldog mégis cinikus hangon mosolyra húzva száját.
-Jó csak nem láttam az arcodat...-nevettem el magam-És mit keresel itt Szöulban??
-Te mit keresel kint az utcán éjfélkor??- úgy nézett rám mint ahogy apa szokott és elindultunk a liftfele.
-Hááát jöttem haza egy barátomtól...
-Fiú az a barát??- már megint úgy néz rám mint apa!! Beszálltunk a liftbe, megnyomta a gombot, de ő még mindig engem bámult....
-Háát igen...
-És csak ketten voltatok??- felemelte a hangját. Pont mint apa!!
-Háát nem... voltak rajtunk kívül még hatan.
-Ők is fiúk voltak??
-Öhmm... igen...
-NEKED ELMENT AZ ESZED???
-Nyugi már nem történt semmi...
-Jaa MÉG nem történt semmi,- hangsúlyozta ki a "még"-et- de később... Te teljesen megőrültél... Először 7 fiúval bulizgatsz majd egyedül sétálgatsz az utcán a sötétben!! Ha én nem megyek még mindig ott beszélgetnél azzal a lánnyal.- akkor kinyílt a lift ajtó kiszálltunk, leültem a kanapéra. Először a szemeimmel a padlót vizsgáltam majd a szemébe néztem.
-Nem vagy az apám!!- tettem keresztbe a karjaimat.
-Lehet, de én csak nem akarom, hogy bajod essen!! Lehet ide kéne költöznöm hozzád... Úgyis ott van a vendégszoba.
-Mi?? Kérlek Shou...
-Hallgass! Máris hozom a cuccaimat a hotelból. Ugye itt hagyhatlak egyedül egy órára??
-Dee oppa!!
-Vigyázz magadra!!- adott egy puszit a homlokomra és a liftbe sietett. Remek! Még csak ez hiányzott!! Persze Shou mindig kiment a bajból, de most mi ütött belé?? Ő nem feltétlena felelősség mintaképe... Sokszor iszik, drogozik... Apáék nem mertek rábízni mikor elmentek otthonról miután beárultam, hogy cigit akart nekem adni. 11 voltam, mit ne mondjak... szóval most meglepett. Talán megvátozott?? Nem is tűnt részegnek...
Felrohantam a szobámba, ledobtam a táskámat a földre és csak rázuhantam az ágyra háttal. Végig gondoltam a nap eseményeit, ahogy Jungkook megcsókolt, ahogy összevesztünk és elviharzottam... Még mindig a csók képe lebegett a szemem előtt. Hihetetlen, hogy élvezhettem ennyire. Még mindig nagyon hiányzik.... Hirtelen könnyek jelentek meg a szememben. Hogy szerethetem ennyire ha csak úgy szakított velem??? DE MÉRT NEM MONDTA MEG, HOGY MÉRT SZAKÍTOTT?? Még fél óráig ilyen kérdésekkel bombáztam az agyamat majd csak úgy ruhástul elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése