-Micsodát?- hűltem el szavain.
-Csak úgy ok nélkül eldobsz majd mintha mi sem történt volna itt vigasztalsz.- habogta. Elállt a szavam... hát még mindig itt tart?? Megfogtam a törékeny kezét és a szobámba húztam, hogy ezt négyszemközt beszélhessük meg. Leült az ágyamra én meg az arcába hajoltam úgy, hogy összeérjen az orrom az övével..."
-Szóval mit csinálok én??- tettem fel a kérdést egy idő után halkan.
-Jól tudod te azt!- mormogta.
-Nem tudom elmagyaráznád nekem?- hajoltam hozzá közelebb és emeltem fel az állát lágyan egy csók erejéig. Ajkaink összefortak, de próbáltam nem olyan lenni mint régen. Megmutatom, hogy én is tudok vadul és szenvedélyesen csókolni! Szerencsémre nem is ellenkezett, nem is tolt el magától. Nyelvem lassan vezettem át szájába amit ő szívesen fogadott is. Pár perc múlva levegő hiánytól el szakadtunk egymástól.-Tudom, hogy még te is szeretsz engem!
-Pff, honnan veszed??- fordította el a fejét kersztbe téve kezeit.
-Csak tudom.... - suttogtam a fülébe és visszahúztam a fejét, hogy ismét egymás szemébe tudjunk nézni.
-Lehet, de megbocsájtani soha nem fogok neked!- vágta a fejemhez majd felállt és megindult az ajtó fele, de én a csuklója után kaptam és visszahúztam magamhoz. Szorosan megfogtam két kezét, hogy nem tudjon elmenni, de azért ne fájjon neki.
-Jungkook engedj el!- parancsolt rám.
-És ha nem?- húztam mosolyra a számat.
-"Ha szeretsz valakit engedd el!"- kezdte el az ismert mondást. Elengedtem a kezét, mert igaza van... lehet most még furcsábbnak gondol. Az ajtó felé sétált. Rossz volt látni elmenő alakját....
-"Ha szintén szeret, visszajön..."- szóltam utána mielőtt lenyomta volna a kilincset. Hirtelen megállt... Csak nem elgondolkozott? Lassan felém fordult és visszasétált hozzám.-Szóval a megérzésem nem csalt? Szóval még te is szeretsz engem.
-És ha igen?...
-Ha szeretsz mért nem tudsz megbocsájtani nekem??
-Mert nem kértél bocsánatot.... Chh- fordította el megint fejét. Tényleg nem kértem bocsánatot... lágyan végig simítottam jobb kezén majd a végén mindkét kezemmel megfogtam kézfejét és letérdeltem elé
-Hae... kérlek bocsájts meg nekem! Lennél újra barátnőm?- kérdeztem a legnyálasabb hangon amit tudtam prédikálni.
-Nem!- rántott egyet karján így kicsúszott kezeim közül puha tenyre és az ajtó felé vette az irányt, de mostmár nem állítottam meg. Hagytam elsétálni... Mért mondott nemet?? Még mindig haragszik a szákításért, de ennyire? Vagy V iránt többet érez?? V... még ki kell kérdeznem tőle, hogy mi történt az este... Ajj, de jó, hogy belekevertél te srác! Várjunk lehet, hogy erre ment ki a játék? Hogy Tae még jobban elszakítson Haetől?? Ezt nem hiszem el... A legjobb barátom?? Pont ő... Leültem a földre, neki dőltem a falnak és csak bámultam ki az ablakon elgondolkozva a dolgokon.
-Hé, Kook! Megbeszélhetnénk?- lépett be az ajtómon V.
-Nincs mit megbeszélnünk!- rá sem nézve kémleltem tovább a tájat.
-De van! Figyu, én sajnálom... Nem akarok tőle semmit, mert a te volt barátnőd, de...
-Ohh és smárolgatni kell az exem igaz!- emeltem fel a hangom immár a szemeibe nézve... Kiolvastam belőle, hogy megbánta.
-Kook, én...
-Nem kell magyarázkodnod... Bejön neked Hae, ja. És mi nem is vagyunk együtt... Nem is kéne haragudnom rád.
-De kell, mert hiba volt. Nem akarom tönkre tenni a barátságunkat Haevel, de talán már késő... Nem szabadott volna belé szeretnem...- ült le mellém
-Belé szerettél?- dadogtam, a szemeim kitágultak. Belé szeretett??
-Aha.... Sajnálom....- sütötte le tekintetét. És mintha szemei már könnyesek lennének.
-Ne sajnáld! Az érzelmeknek nem lehet parancsolni...
-Hát nem- nevettünk fel egyszerre.
-Csak egy kédésre mond meg a választ! Ti este... lefeküdtetek?- köszörültem meg a torkom.
-Nem, csak majdnem...
-Visszautasított??- csodálkoztam, de egyben megkönnyebbültem egy kicsit.
-Visszautasítottam.- nézett oldalra rám.
-Te utasítottad vissza?- kerekedtek ki a szemeim ismét.
-Ja, bűntudatom lett volna...
-Mert?
-Mert a barátom vagy!-vizsgáta ismételten a padlót. Tényleg?? Miattam?? Oh Tae nem csalódtam benned!
-Oh, ez annyira nyálas!- tört belőlem ki a nevetés mire ő is röhögni kezdett és egy ideig csak ezt csináltuk.
-Na menjünk enni a hyungjaink már várnak biztos.- törte meg a csendet majd felállt és a kezét nekem nyújtva segített felállni. Kisétáltunk a konyhába, azt hittem Hae is ott lesz, de nem...
-Hae?- suttogtam a mellettem álló fülébe.
-Már rég elment.- rántott vállat V majd leültünk. Gyorsan falni kezdtük a reggelit, mert aligha egy óránk volt a kocsi érkezéséig.
-Fiúk beszélnünk kell!- állt fel a kávét kortyolgató Rap Mon.-Jó lenne ha most egy ideig nem jönne át Hae és nem is találkoznátok vele.- szegezte le kerek perec mi meg megdöbbenten egymásra néztünk Vvel. Gondolom leginkább nekünk szánta a mondanivalóját...
-De mért??- kérdeztük szinte egyszerre Taevel.
-Mert állandóan vitát szűr... bírom a csajt, de ez nem mehet így tovább!
-De hyung most mindenki jóban van mindenkivel nem??- habogta V. És akkor eszembe jutott a korábbi események Haevel... Ajj te lány! Mért szeretlek ennyire??
-Lehet, de utána megint jönnek az újabb viták... Inkább hanyagoljuk egy kis ideig ezt a dolgot!
-De hyung!- akadtam ki.
-Semmi de! Le van zárva....- ült le és folytattuk néma csendben a reggelit. Ajj mostmár nem bírom ki, hogy ne lássam Haet! Fél évig tűrtem, szenvedtem, de most nem fogom elengedni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése