-Hae mért sírsz??- szólt bele a telefonba egy ismerős hang.-Hol vagy??
-A házam előtti parkban...- halkultam el.
-Maradj ott! Odamegyek..."
Letette a telefont. Lehet az a legjobb ha vele beszélek.... Nem sokára újra csörgött a telefonom. Jungkook?? Mért hív? Nem akarok vele beszélgetni!! Rövid gondolkozás után kinyomtam. A nem messzi parkolóban megállt egy ismerős kocsi kipattanva belőle V csapta be az ajtót és futott felém. Egy fehér ingben volt, semmi maszk, semmi sapka, semmi szemüveg?? Ohh biztos jó ötlet ez Tae? Mondjuk rajtam sincs semmi és elég kietlen park... Nem lesz baj, eddig se volt.
A fiú felém futva huppant le mellém majd szorosan átölelt. Éreztem heves szívdobogását, oh de cuki! Biztos aggódik értem!
-Mi a baj? Ésnekem ne mond, hogy semmi mert már reggel is sírtál!- tűrte el az arcomba lógó hajamat.
-V.... Én nem tudom mi van velem. Még mindig nagyon hiányzik Kook, de te... te elfelejtetted velem a fájdalmaimat és úgyérzem egyre jobban melegszünk össze... Nagyon bejössz nekem, de nem tudom, hogy mit csináljak!
-Hát igen pont erről kéne beszélnünk, mert köztünk nem lehet semmi!- nézett a szemembe.
-Mi?? Már megint Jungkook miatt??
-Az is... meg nem akarom tönkre tenni a barátságunkat Hae! És ha össze is jönnénk lehet nem menne....
-Azért próbálkozni lehet...
-Azt mondod??- nyelt egy nagyot mire én csak bólogattam.
-De nem akkor is Kook a barátom!
-Ha az igazi barátod lenne megbocsájtana...
-Megígértem neki, hogy kiszeretek belőled!
-Chh, milyen barát ez??- akadtam ki mélyen fekete szemeibe nézve. Talán elgondolkozott.... Hát van min!
-Azt mondod meg kéne próbálnunk?- kérdezte alig hallható hangon a földet vizsgálva.
-Hátha nem próbálnánk meg kitudja, hogy műkodne... Egyszer élünk!- mondtam mire ismét rám nézett, felállt megfogva a kezemet engem is felhúzott és tovább szorongatta a már szél kifújt kézfejem.
-Moon HaeJung, leszel a barátnőm?- mosolygott rám. Akkor leesett, hogy arra bátorítottam, hogy kérdezze meg... Lehet a tudatalattim akarta ezt! És én mondtam, hogy meg kéne próbálnunk, lehet ez a megoldás. Mi veszteni valóm van??
-Igen!- sírtam el magam a nyakába ugorva, de most már az örömtől... Hát végülis ő is érez irántam valamit meg én is iránta. Lehet jól fog működni és elfogom felejteni Kookot is.-Feljössz hozzám?- váltunk el egy pár perc után.
-Sietnem kéne vissza a fiúkhoz. És nem akarom, hogy kiakadjon a bátyjád...
-Kiraktam...
-Mi?? Tényleg?? Mért??
-Házibulit rendezett nálam...
-Aha, de nekem tényleg mennem kell, Hae... Szia!- adott egy puszit az arcomra. Majd elindult az autó felé.
-Nem akarsz haza kísérni??
-Itt laksz szemben...- fordult vissza és nevetve.
-Légyszii!!- aegyoztam.
-Jól van!- sétált vissza hozzám és elindultunk haza. Útközben lágyan nyúlt a kezem felé és kéz a kézben tettük meg a további utat.
Mikor megérkeztünk szembefordultam vele.
-Köszi, hogy haza kísértél!
-Hát igazán nincs mit!- mosolygott és egyre közelebb hajolt majd ajkai lecsaptak az enyéimre amit viszonoztam is. Most valahogy még jobban élveztem ezt a csókot. Kezeimmel közelebb húztam nyakánál fogva ő kezeit a fenekemen pihentette amit meg-megmarkolt. Nyelvét lassan tette át a számba. Örökre úgy tudtam volna maradni, de Tae megszakította...-Most már tényleg mennem kell.- vigyorgott.
-Oké.- mégegy szájra puszit adva elindultam fel. Túl üres ez a lakás így... És ki kéne takarítani, mert még mindig itt van a buli maradék. Vajon mi van a bejárónőmmel?? Már egy jó ideje szabin van. Remélem azért minden rendben van vele. Felrohanva a szobámba ledőltem az ágyra és átgondoltam engem és Vt. Szerintem ez lehet a megoldás és most annyira boldog vagyok. Egy párnát a fejemhez nyomva sikítoztam, hisz egyedül vagyok a lakásban, a szomszédok meg nem érdekelnek... Azt hiszem Taevel nagyon boldogok leszünk! Remélem azért fel hív este. Mennyi az idő?? Már nyolc óra?? Kéne valami vacsi... De ki csinál nekem?? Ajj kénytelen vagyok rendelni. Pizza vagy kínai? Legyen kínai. A tegnapi pizzás dobozok alapján furcsa lenne pizzát rendelni... ÉS KITAKARÍT KI?? Ajj ne már, hogy nekem kell... Fúúj. Miután tárcsáztam a kínai étterem számát és rendeltem magamnak kaját úgy döntöttem, hogy én fogok... khm khm... takarítani... Fhuu... Fel vettem egy rövidnadrágot és egy sima zöld pólót, hogy kényelmesen takaríthassak. Még egy gumikesztyűt is kerestem majd neki áltam. A dobozokban penészes maradékok, az üvegek félig tele voltak... UNDORÍTÓ! Most még mérgesebb vagyok Shoura. Már félig felszámoltam a szeméttel, mikor a lift hangját hallottam. A bejárónőm lépett be a lakásba, de még jobban meglepődött mikor meglátta a gumikesztyűimet.
-Itt mi történt?- kérdezte habogva végig nézve a "tornádó súlytotta" területet.
-Egyedül hagytam a bátyámat egy éjszakára...-magyaráztam dühösen.
-A bátyja? Mit keres Szöulban? És most hol van?
-Kiraktam...
-Hát ezek után, úgy kell azt.- mosolyogta el magát. Felé futottam és átöleltem. Úgy látszik minden rendben van vele.
-Annyira hiányzott!- sírtam el magamat.-Mért ment el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése