2015. szeptember 3., csütörtök

22. fejezet

"-Elmondod a sztorit?- dugta vissza a zsebébe a készüléket.
-Igen V, mondd már!- nyugtalankodtam. Érdekel milyen hülyeségeket csináltunk még...."


-Hát hol is kezdjem? Már 11 körül mindenki leállt a piával kivéve ti és hát ennek meg is lett a hatása... Aztán táncoltunk és hát mit ne mondjak Hae, nagyon ráztad magad.- állt meg egy pillanatra. Én elpirultam hirtelen.
-Ajaj...- szólalt meg Jungkook és a szép piros szőnyegemre rókázott.
-KOOK! A SZŐNYEG!- ordítottam rá.
-Bocsi...- törölgette a szája szélét.
-Ajj!- rohantam ki valami tisztító szerért és V segítségével sikáltuk a szőnyeget miközbe Jungkook a vécébe folytatta a hányást. Vihetem el a tisztítóba...
-Na szóval hol tartottam?- ült le mindenki miután végeztünk és Kook kezébe egy vödröt nyomtam.
-A táncnál.
-Oh, igen szóval táncoltunk és a fülembe súgtad, hogy "A buli után folytassuk ott ahol abbahagytuk!". - Kook röhögni kezdett. De őt nem zavarja, hogy majdnem lefeküdtem Vvel?? Lehet tényleg már csak barátok vagyunk?
-Tudtam, haver!- veregette meg Tae vállát mire ő is nevetni kezdett.
-És ezután megcsókoltál.- folytatta.-De gyorsan ellöktél magadtól és kifutottál, komolyan mintha undorodtál volna tőlem... Utánad mentem, de te már a fa tövébe rókáztál. Javasoltam, hogy menjünk haza, de te kiakadtál, hogy te aztán nem és odamentél Jungkookhoz. Kookkal táncoltatok, de már ő is nagyon részeg volt. Majd nem messze leültetek tőlem és beszélgetni kezdtetek, pl Kook mondta, hogy "Emlékszel mikor elvesztetted velem?" és végig erről beszéltetek próbáltalak szétszedni titeket, de te még jobban besértődtél és bemutatva nekem elindultatok hozzátok. Láttam már nem tudlak lebeszélni semmiről szóval hagytalak, de tisztes távolságból követtelek titeket hazáig. Az út felénél Hae levetted a cipődet és megpróbáltál cigánykerekezni de ugye szoknya meg lenge haspóló... Hát szerencse, hogy csak hárman voltunk az utcán. De mire visszanéztem Kookra már nem volt rajta a pólója. Az egész utcát felkeltve röhögtetek, de nem hallottam miről beszéltek. Lassan megérkeztetek és felmentetek. Aztán én hazasétáltam és reménykedtem, hogy nem csalsz meg.
-Uram isten!- tört ki mindhármunkból a nevetés.-Soha többé nem iszom!
-Én is ezt mondtam tegnap reggel...-kontrázott Kook.
 Még kis ideig beszélgettünk majd a srácok hazamentek. Szuper totál másnaposan fotózás... Hogy nézek ki?? És érdekes, hogy nem jött ma a bejárónőm... Felhívom! Tárcsáztam a számot nem sokára fel is vette.
-Sajnálom Moon kisasszony most nincs túl sok időm, mondja gyorsan mit szeretne!- szólt bele.
-Jó reggelt! Mért nem jött dolgozni? Nem mintha baj lenne csak aggódom...
-Oh... csak kórházba került az anyukám és ápolom. De pár nap múlva megint szolgálataira lehetek!
-Kivel beszélsz?- hallottam egy távoli mély hangot.
-A főnökömmel drágám!- szólt vissza ijedt hangon.-Most tényleg mennem kell.-dobta le a telefont, de nem tette le.
-Tudom, hogy megcsalsz te egyetlen kurva!- ordibált a férfi.
-Nem semmi ilyenről nincs szó! Én szeretlek téged.
-Ne hazudj!- csattant el egy pofon. ijedtemben eldobtam a telefont, de ki kell derítenem ki ez, mi ez. A pofon után a bejárónő összeeshetett, mivel mintha valami leesett volna a földre és elkezdett sírni.
-Nem csaltalak meg!
-Akkor mért hívott egy férfi tegnap este??- ütötte meg mégegyszer.
-Az unokaöcsém volt...- kiabálta. Továbbra is verte ,de mikor valami váza eltörhetett letettem. Azonnal oda kell mennem! Nem kínozhatja szegény asszonyt. Elindultam gyalog hozzá, de hosszú volt az út és nagy tömeg lesz szóval felvettem egy napszemüveget és egy sapkát. Remélem nem ismernek fel. Negyed óra után nagy tömegbe keveredtem... Lassan tudtam csak menni, de én próbáltam haladni. Ajj emberek meg kell védenem valakit!! Olyan mintha követett volna valaki. Tévedésem nem nagyon csalt mikor hátra tekintettem megláttam egy ismerős arcot. Mit keres itt Jin? És csak egy szemüveg van rajta?? Nem ismerik fel??


Hamarosan egy csöndesebb környékre értem, de Jin még mindig a nyomomban volt, de úgy megy mintha meg se ismert volna. Talán csak tényleg erre kell jönnie. Megállt telefonálni! Oh akkor most lehagyom.
 Sok idő múltán megérkeztem a gyönyörű kertes házhoz. Alig mertem becsöngetni, féltem... Hosszas ácsorgás után erőt vettem magamon és megnyomtam a gombot. pár perc múlva ki is jött egy magas ijesztő férfi, lehet ő verte meg a bejárónőm...
-Jó napot!- köszöntem egy nagyot nyelve.
-Hae?
-Ismerjük egymást?- kérdeztem vissza és a szívem a torkomba dobogott.
-Te vagy a "főnök"!
-Igen én lennék az...
-MiCha nincs itthon!- vakargatta a tarkóját. Biztos MiChanak hívják a bejárónőm... Lehet furcsa, hogy nem tudtam a nevét, de még eddig nem mondta. És mért hazudik?? Tuti itthon van!
-Oh, de muszáj lenne vele beszélnem! Megvárhatom míg hazaér?
-Nem érünk lá kislány!- csaptam be előtte az ajtót... Mit csináljak ilyenkor?? hívjam a rendőrséget?? Azt kéne! Már nyúltam volna a telefonomért mikor valaki a nevemet kiáltotta.
-Hae!- néztem a hang irányába. Jin volt... mit keres itt?? Mégis követett?? Gyorsan belecsúsztattam a zsebembe a telefont.
-JIn mit keresel itt??- kérdeztem megmagasodott hangon.
-Én? Te mit keresel itt?
-Hát csak beszélni akartam a bejárónőmmel... De úgy látszik nincs itthon...- motyogtam.
-MiCha néni a te bejárónőd??- kaparta össze az állát a földről.
-Ja, de te mit keresel itt?
-MiCha néni a nagynéném...- kerekedett ki erre a szemem. Micsoda??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése