-Hmm...- vágott egy furcsa grimaszt.
-Kérlek!- nyavalyogtam tovább."
-Nem, Hae tényleg haza kell mennem!- kúszott lejjebb a tekintete. Majd egy búcsúpuszit nyomva a számra elhajtott a kocsival.... Sokáig néztem utána, a fényszórók még majdnem az utca végéig beragyogták azt, de én még miután a fénypontok is "kialudtak" ott álltam. Nem érdekelt, hogy egy rövidujjú pólóban álltam a hideg Szöuli éjszakában és az sem érdekelt, hogy egy idő után az eső is elcseperedett.... Ez kicsit tönkre vágta a romantikus pillanatot! Magam elé bámulva gondolkodtam magamról és Kookról míg nem eszembe nem jutott V... A szívem hirtelen összeszorult és keserves arcot vágva talán pár könny is kihullott a szemeimből. Taevel ennyi volt? Nem hiszem el, hogy tönkre vágtam mindent köztünk. Ha nem is kaphatom vissza legalább a barátom lenne, mert nem akarom elveszíteni! Gondoltam egy nagyot és elindultam szinte már futva a BTS dormja felé. Lehet már kicsit későn zavarok és biztos idegesek lesznek, hogy ilyen későn zavarok, de ez fontos! Igen, előfordulhat, hogy az óra mutatói már közel állnak a 12-höz, de akkor se hagyom kiesni a kezeim közül, mert szükségem van rá! Az eső már már szakadni kezdett és a már így is elég vizes ruháim teljesen eláztak a hajammal együtt. Majdnem hogy sprintet nyomtam le a telitalpú bokacsizmámmal és párszor kis híján múlott, hogy el ne essek, de tíz perc alatt oda is értem. Beütve a kódot rohantam fel a lépcsőn és egy hosszat csöngetve vártam türelmetlenül, hogy ajtót nyissanak. Elég sokáig tartott míg a kómás fejű Jungkook kiérjen és beengedjen.
-Hae! Mi van már megint?- nyüszörgött fáradtan miközbe végig mérte a nedves testem. Én csak mosolyogva félrelöktem és futottam V szobájába, de mielőtt lenyomtam volna a kilincset megálltam, mert mi van ha elutasít? Akkor csak még szomorúbb lennék... Ledermedve álltam alig félméterre az ajtótól azon tétovázva, hogy megtegyem vagy nem. Már egy jó nagy pocsolya lehetett alattam a csöpögő ruháimtól.-Mit csinálsz?- kérdezte értetlenül Kook a folyosó másik végéről. De mikor oda kaptam a fejem eldöntöttem mit akarok csak mire nyúltam volna a kilincsét az rejtélyesen eltűnt... Helyette Tae izmos hasát találtam meg majd lassan felnézve rá öleltem át szorosan szó nélkül. Nem is tudom, hogy melyik fiú lepődhetett meg jobban. Jungkookkal nem is törődve húztam be a szobájába a mellettem állót.
-Mégis mit csinálsz?- csapta be maga után az ajtót.-Ugye nem hiszed, hogy olyan könnyen visszakaphatsz?? Számomra a szakítás örökre szól!- tette karba a kezeit és nekem dobott egy össze-vissza gyűrött törölközőt.
-Nem azért jöttem...- suttogtam miközbe lassan törölgettem magam.-Bocsánatot szerettem volna kérni, hogy ennyiszer magcsaltalak... és ha már nem is lehet köztünk semmi én szeretnék a barátod maradni. Szükségem van rád Tae!- közeledtem felé könnyes szemekkel, tárt karokkal ugyanis erre megszokott mindig bocsájtani. De ezúttal ellökött magától mielőtt átölelhettem volna. Mert vizes vagyok vagy mert nem akar megbocsájtani? Kiskutya szemekkel bámultam rá magyarázatot várva.
-Figyelj! Nem szabhatom meg, hogy kit szeress, de figyelemmel lehettél volna az én érzéseimre is... Kookot szereted és ő is téged, így hülyeség volt veled összejönni és ezzel tényleg elszúrtunk egy fantasztikus barátságot, de ha te nem is én élveztem az együtt töltött időt...- tapasztotta a szemeit az ágyára majd rám.
-Én is élveztem nem arról van szó csak....
-Csak irántam sose fogsz annyit érezni, mint Jungkook iránt...- vágott a szavamba.
-Aha.- nyögtem ki halkan.
-És ezt teljesen meg is értem, de...- ült le közben.-... nem tudom, hogy meg tudok bocsájtani neked!
-Tae, én...- indultam meg felé bőgve.
-Hae menj haza, késő van!- szólt rám érzelemmentes hangon. Mikor lett ilyen rideg? Mikor lett mindenki ilyen rideg?
-De...
-Kérlek!- vágott ismét a szavamba. Én még sose hisztiztem úgy, mint abban a pillanatban, pedig én mesélhetnék egyesmást...
-Ürghh!- kiáltottam egy nagyot miközbe levágtam a törölközőt a földre majd toporzékolva elhagytam a szobát. Tae fájdalmasan nézett utánam míg be nem csaptam az ajtót.
-Na jó Hae... Lehet még is jobb lenne, ha nálad aludnék és nem zavarnád többet a fiúkat....- húzta fel az egyik szemöldökét a falnak támaszkodó Kook.
-Késő bánat!- vágtam a képébe idegesen. Már majdnem kiléptem az ajtón mikor Kook visszahúzott.
-Csak nem gondolod, hogy elengedlek ilyen sötétben, szakadó esőben??- biccentette oldalra a fejét.
Jungkook szemszögéből:
Reggel fáradtan nyíltak ki szépen lassan a szemeim köszönhetően a tegnapnak. Miután Hae beadta a derekát és rávettem, hogy nála aludjak átmentünk hozzá... De talán kétszer rám mászott és még legalább háromszor vissza akart menni hozzánk. Szegény lány tegnap nagyon ki lehetett, de remélem ma már jól van. Óvatosan tapogatóztam a mellettem lévő helyet ami sajnos üres volt. Már biztos felkelt. Pedig milyen jó lenne együtt ébredni reggel és csókkal köszönteni egymást.... Még jó pár perc pihenés után kászálódtam ki az ágyból és a táskámat kezdtem el keresni. Gyorsan fel is öltöztem, de nem volt kedvem lemenni... Elhúztam a függönyöket, hogy fény is legyen a sötét szobában, de a szemem bánta...-A retinám!- dörzsölgettem meg a kiégni készülő testrészem. És abban a pillanatban megpillantottam a korábban függöny mögött rejtőző erkélyt... Csak egszer voltam ott kint... ott csókoltam meg elősször Haet. Milyen romantikus volt! A csillagos eget bámulva, egymás kezét fogva... Egy pillanatra elmosolyodtam. Kinyitottam az ajtót, hogy kitudjak lépni. Kiérve megpillantottam a szinte még felkelő nap sugarait ahogy beragyogták az egész eget és hirtelen eszembe jutottak az emlékek... Minden egyes emlék ami Haehez kapcsolhatok! Elbámulva a távolba az egyik kezemmel a korlátra támaszkodtam és lassan rá hajtottam a fejem a másik karom meg csak lógattam lefele. Még mindig az élményeket éltem át újra, de a mosoly lefagyott az arcomról, mert jöttek a borús idők. Mikor szakítottunk Haevel, mikor veszekedtünk meg mikor megtudtam, hogy összejött Taevel... De most itt az esély, hogy újra az enyém lehessen!
-Hát itt vagy!- lépett mögém a vigyorgó szerelmem majd átölelt hátulról.-Sajnálom, hogy annyit fáradoztál értem tegnap, de teljesen kész voltam!- tette a kezeit a hasamra mihelyst megfordultam majd egy széles mosolyt villantottam rá. Egyik ujjammal megérintve az állát húztam magamhoz egy csók erejéig. Teljesen olyan volt, mintha már hónapok óta együtt lennénk.... De ahhoz képest csak az exem.
-Leszel újra a barátnőm, Hae?- tettem fel a kérdést miután elszakadtunk egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése