-Nem tartozik neked magyarázattal!- gyúnyolódott egy grimasszal az arcán SunHee.
-A barátnőjének igenis tartozik!- ocsúdtam fel rá.
-Mi?- borult halálfehérbe az arca.-Jungkook te megcsalsz engem VELE?- hisztizett Kook felé fordulva. MEGCSALNI? Most már tényleg nem értek semmit! Jungkook se nézett ki rózsásan... A szemét lesütve próbált valami jó mentő szöveget kitalálni, de innen már nincs kiút!-Két és fél éven keresztül gyűjtöttem a pénzem, hogy újra láthassalak te meg egyből megcsalsz az első szembejövő lánnyal?- toporzékolt már-már az "exbarátnő", Kook arcába hajolva küszködött a könnyeivel majd elindult a lift felé.-Végeztünk... Soha többé nem akarlak látni!- suttogta mielőtt becsukódott volna az ajtó előtte. Jungkook rám kapta a fejét és szemei amit már azt hittem, hogy kiismertem teljesen összemosódott és titkok takarták.
-Te végig távkapcsolatban voltál vele?- szólaltam meg egy idő után.
-Megmagyarázom!- lépett hozzám közelebb, de én elugrottam előle.
-És még, hogy szeretsz...- lepték el teljesen a könnyek az arcom. Drámai kilépőként lassan az ajtóhoz sétáltam majd utoljára visszanéztem rá és kiléptem a lakásból magam után hangosan becsapva az ajtót. Hogy tehette ezt velem? Azt mondta, hogy szeret! Akkor most mi volt ez? Tegnap úgy gondoltam, hogy mi vagyunk a világ legboldogabb párja, nincsenek egymás előtt titkok... Tévedtem volna? Nagyon nagyot. Utállak Jeon JeongGuk!!
Jungkook szemszögéből:
Miután Hae elhagyta a nappalit valami erősen beledöfött a szívembe. Lehet hiba volt az egész és SunHee se értette meg szerintem egészen a szitut, de nem gondoltam volna, hogy valaha látom... És pont a legrosszabb pillanatkor nyitott be Hae. Már tényleg nem érzek SunHee iránt semmit és valószínüleg nem engedtem volna neki a csókot. Pár másodperccel Hae indulása után belépett a korábban konyhában tartózkodó V.-Szép volt!- tapsolt cinikusan.-Most mi a terved?- ült le a kanapéra.
-Nem tudom...- motyogtam az arcomat a tenyerembe temetve.
-Na jó most akkor mi van végülis?- húzta fel az egyik szemöldökét.
-Hát SunHee a debüt előtti barátnőm... Már nagyon régóta szakítani akartam vele csak nem akartam megbántani aztán jött a lehetőség és Szöulba költöztem. A búcsúzáskor lényegében nem mondtam ki, hogy vége, de szerintem nem fogta fel... Mostmár tényleg bánom és egy ilyen kis cafkáért nem kellett volna kockára tennem a kapcsolatunkat Havel.- vettem egy nagy levegők és míg ezt mondtam mind végig magamat szidtam gondolatban.
-Igaz mennyire szépen elszúrtad!- nevetett fel.-Szakítani kellett volna a csajjal már Busanban...
-Jó már belátom... Tényleg azt kellett volna! Csak nem szeretem mikor hisztizik és akkor mennyire kivágta volna... De legnagyobb indok amiért szakítani akartam volna vele az Hae volt. Már a debüt előtt reménytelenül beleestem csak ott volt SunHee. Neki mondtam el utoljára a költözést mivel annyira fájt, hogy el kell búcsúznom tőle...
-Hát basszus, de idióta vagy! Mért nem ezt mondod Haenek?- akadt ki felpattanva az ülőhelyéről.
-Gondolom látni se akar...- hajtottam le a fejem.
-De ilyenkor nem feladni kell hanem utána menni! Én is ezt csináltam... Egy dolog, hogy nem értékelte, de az már más téma.- vette vissza a hangerejét a mondat végére és a szemeivel az ablakot pásztázta. Már a tekintete se volt ilyen magabiztos. Szegény Tae...
Biztos nagyon szerethette Haet! Hae jobban megérdemelne egy olyan fiút mint ő... Én meg köcsög állat befurakodtam közéjük! Tönkre tettem mindent és csak azért, hogy én boldog lehessek? Együtt biztos boldogok voltak, de én közéjük álltam! Tényleg hogy lehetek ennyire idióta?
-Tae... Ha én nem lennék még együtt lennél Haevel?- néztem fel rá lassan majd lesütöttem a tekintetem. Most aztán igazán furdal a lelkiismeret...
-Ha nem lennél nem is ismerném Haet.- mosolygott rám.-De ha arra célzol, hogy újra összejönnék-e vele akkor nem tudom... Most jó így nekünk, de ő mindig is téged szeretett. Na menj!- tolt a lift fele miközbe a kocsikulcsot nyomta a zsebembe.
-Köszi oppa!- vigyorogtam rá majd teljesen betoloncolt a liftbe. Megnyomva a gombot indultam lefele és miután a földszintre érkeztem, mint akit puskából lőttek volna futottam a kocsihoz. Még mindig esett... És én így elengedtem Haet? Ahj te teljesen hülye vagy Jungkook! Az előző sebességemben tettem meg a további utat egyenesen a bejárati ajóig. Egy pillanatra megálltam és átgondoltam mit mondok. Ő az egyetlen szerelmem és nem akarom elveszíteni! Hosszas szünet után csengettem és izgatottan vártam, hogy ajtót nyisson. Egész sokáig tartott, hogy odaérjen, de mikor meglátott egyből rám csapta az ajtót. Éreztem, hogy ez lesz a reakciója szóval gyorsan rácsaptam egyet az ajtóra és beljebb léptem magam mögött becsuktam az ajtót amit kicsit sem kíméltem...
-Mit akarsz? Fogadjunk, hogy SunHeetől jössz!- borult a kanapéra sírás közepette. Gyorsan utána siettem és melléültem. Lefogva a kezeit kényszerítettem, hogy figyeljen rám, de azért remélem nem veszi erőszakoskodásnak. Mondjuk nem nagyon ellenkezett.
-Dehogyis... SunHeet sose szerettem úgy mint téged...- vettem nyálasra a karaktert. Mondjuk nem hazudok!
-DUMA!- ordította a képembe.
-Figyelj! Már a debüt előtt szakítani akartam vele csak nem akartam megbántani... És szerinted kiért akartam dobni?- néztem mélyen abba a gyönyörű, fekete, könnyes szempárba. Hae csak kérdően felhúzta a szemöldökét.
-Értem?- mosolyodott el lágyan és tekintetét a padlóra vetette. Lassan közeledtem ajkaihoz, hogy bebizonyítsam igazam. Meglepődésemre viszonozt a csókot. Oh, már nyert ügyem van!
-Érted!- húztam én is mosolyra a szám miután elszakadtunk egymástól és megöleltem.
-Akkor mi volt az a majdnem csók amin rajta kaptalak?- húzódott távolabb tőlem.
-Az hirtelen jött... Hidd el soha a büdös életben nem csalnálak meg!- suttogtam. Szemeiben bizalmat vettem észre. Csak nem rájött, hogy igazat mondok?
-Ezután olyan nehéz bízni benned...- nevetett fel tekintetét eldobva rólam. Megszorítottam a kezét és szememmel próbáltam sugározni felé az igazságot.
-Csak is téged szeretlek! Gondolom mindent hallottál a beszélgetésünkből... Szerinted mért nem hívtam vissza soha SunHeet? Így akartam jelezni vele, hogy vége van, de úgy tűnik, hogy nem fogta fel... Kicsit sem számítottam arra, hogy Szöulba jön! Téged szeretlek értsd már meg!- szorítottam egyre jobban és jobban a kézfejét.
-Jungkook most jobb lenne, ha elmennél!- állt fel és indult el a lépcső fele.
-Mi?- pattantam fel kicsit összezavarodottan.
-Kérlek! Most egyedül kell lennem!- nézett még egyszer utoljára vissza mielőtt alakja teljesen eltűnt volna a szemem elől. Rossz volt látni ahogy a lépcsőfokok elnyelik. Talán még mindig azt hiszi, hogy hazudok? Nem bízik BENNEM? Jó ma elég sok volt számára a rejtély, de bebizonyítom, hogy csak őt szeretem és már tudom is hogyan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése