V szemszögéből:
Ma kaptunk mégegy szabadnapot Jungkook miatt... Szerintem megérdemelné, hogy másnaposan is próbáljon. És aggódok miatta és Hae miatt... Mi ez a hirtelen barátság? Egyáltalán csak barátság? Hae még mindig szereti és Kook is szereti őt, ajj... Kb már öt óra volt mikor gondoltam felhívom. A névjegyzékben megkerestem a számát és a fülemhez emltem a telefonom. Egész nap csak rá tudok gondolni, annyira jól fog esni a hangja. De pár csöngés után letette... MOST MI VAN?? MÉRT TETTE LE? Nyugodj meg Tae talán csak fotózása van megint... És apropó hol van Jungkook? Remélem nem vele van! Ajj V mért féltékenykedsz ennyit? Nyugodj meg! Pár perc után a gondolkodásomat megtörve érkezett meg a lift.-Mondd meg a barátnődnek, hogy ne leskelődjön mások után!- kiáltott rám Jin mikor meglátott a kanapén ülve.
-Mi? Mit csinálta Hae?- kaptam fel a fejem értetlenül.
-Csak mondd meg neki!- dobta le a pulcsiját és befutott a szobájába. Hae kutatott Jin után? Ezt nem értem túlságosan... Mért csinálna ilyet? Lassan kezdem úgy érezni, hogy minden fontosabb neki kivéve én.... Szeretem, de ez így nem mehet! Hülyeség volt ezzel elrontani a barátságunkat!
Hae szemszögéből:
A lemenő nap sugarai az ablakon keresztül világítja meg az arcom. Itt fekszem az ágyamba mesztelenül és azon gondolkodom, hogy mért csinálom ezt Taevel? Annyira cuki, hogy állandóan törődik velem, vigyáz rám és aggódik értem. Nem kellett volna összejönnünk vagy nem kellett volna ennyire közel engednem Kookot? Most mindenkivel kicsesztem.... Csak ijedten bámultam a plafont és már a sírás határán voltam. Mért vagyok ekkora idióta.-Nagyon jó voltál.- súgta a fülembe a mellettem fekvő, szintén csupasz Kook. Tényleg nem tudom, hogyan kerülök ide csak felkísért és a másik pillanatban már az ágyban voltunk... De most jobban izgat V. Nem akarom elmondani neki, mert megutál... De ezek általában mindig kiderülnek. ÚGY UTÁLOM MAGAM! Fogtam az össze-vissza eldobott ruháimat és elkezdtem öltözni?-Mit csinálsz, nem maradsz az ágyban?- érdeklődött Jungkook.
-Menj el Jungkook!- fordítottam felé fejemet és könnyes szemeimmel a fedetlen felső testét pásztáztam. Mért ilyen jó a teste??
Jungkook szemszögéből:
Mikor kimondta azt a három szót elakadt a szavam... Szóval csak le akart feküdni? Erre ment ki a játék?? És most eljátsza az ártatlan báránytén meg vagyok a rossz! Lehet nem kellett volna engednem a csábításnak mivel V barátnője... De én is megbocsájtottam, hogy összejött Haevel, ő is meg tudja akkor bocsájtani ezt.-Most mi van? Ennyit akartál??- kiáltottam után mikor láttam, hogy már felöltözött alakja kilépni készül a szobából.
-Húzz el te rohadék!- fordult vissza csillogó szemekkel. Mért sír? Nem volt elég jó? Már nem is szeret? Lehet most picit úgy tűnik mintha ki akarnám használni, de nem! Jó már egy ideje nagyon kívántam, de ha élhettem ezzel a lehetőséggel... Tiszta szívből szeretem és ezt meg is fogom neki mutatni! Még egy jó ideig csak feküdtem és elmélkedtem mikor csörögni kezdett Hae telefonja. V volt az... Hae biztos nem hallja és nem is akarom idehívni, hogy nyáladzanak itt nekem, de ha felveszem akkor meg mit fog gondolni Tae? Jó lehet, hogy a valóságot, de amiről nem tud az nem is fáj neki. Szóval úgy döntöttem kinyomom, azért talán nem haragszik meg.... A készüléket lerakva az éjjeliszekrényre el kezdtem felöltözni majd lesiettem a lépcsőn. A kanapén Hae egy párnába temetve arcát ült és gondolom sírt. Nem bírom így látni!
-Hae...- ültem le mellé a kezemmel a hátát simogatva.
-Tűnj el!- motyogta a párnába.
-Nem megyek el míg el nem mondod mért sírsz!
-MERT MEGCSALTAM A BARÁTOMAT EGY ILYEN IDIÓTÁVAL!- emelte fel a fejét. A sminkjét teljesen elsírta, ami még a párnára is ráfolyt.
-Ha szereted mért csaltad meg? Bármikor leállíthattál volna!- fogtam meg az állát és magam felé fordítottam a fejét.
-Ha szeretsz mért nem hagyod, hogy boldog legyek?- húzódott el tőlem. Na erre már tényleg köpni-nyelni nem tudtam.... Szóval Taet szereti jobban? Lehet már engem nem is szeret. Most igazán hülyének érzem magamat, megpróbáltam szétszedni a legjobb barátomat és a Haet azért mert szeretem... És még én voltam kiakadva, hogy összejöttek. Jobb lesz ha békén hagyom őket örökre! Legyenek boldogok ketten!
-Szeretlek!- nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a lift felé.-Hiányozni fogsz!- fordultam mégegyszer vissza mielőtt beszálltam volna, de ő csak kisírt szemekkel nézte ahogy becsukódik előttem az ajtó, örökre. Ez az egyik legfájdalmasabb szó is lehet. Nagyon nehéz döntés volt, de meg kellett hoznom! Leérve beugrottam a kocsiba és hazavezettem. Mikor a lifttel felértem a lakásba Vt pillantottam meg aki a lezárt telefonját szorongatta a kezében és bámulta a fekete kijelzőt. Szegény, biztos arra vár, hogy visszahívja Hae.-Hello!- köszöntem neki halkan. Most nem vagyok képes a szemébe nézni szóval sietősen a szobám felé vettem az irányt.
-Hol voltál?- vetette rám aggódó tekintetét. Most mit mondjak? "Ágyba vittem a csajodat, haver." vagy mi? Valamit ki kell találnom.
-Sétálgattam.- vettem egy nagy levegőt. Remélem beveszi.
-Egyedül?
-Igen...- húztam a szám.-Miért?- dőltem neki az ajtómnak.
-Gondoltam talán Haevel voltál. Mert nem hív vissza, remélem nem esett valami baja...- hajtotta le a fejét. És ez mind az én hibám... Mért nem hagytam őket békén előbb?
-Biztos nem sokára hívni fog!
-Átmegyek hozzá!- pattant fel. Az nem lehet! Ha még mindig sír akkor lehet elmondja neki.... Talán nem annyira hülye! Most engedjem el Vt? Már késő... Mire szólhattam volna Tae a fogta a kocsikulcsot és elment. Csak reménykedni tudok most már! V soha se bocsájtana meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése