-Sajnálom Tae!- nyökögtem miután elváltunk egymástól. Nedves szemeim a dísz növényeket pásztázták és az ujjaimat tördeltem.
-Micsodát?- bámult rám összezavarodottan.
-Azt, hogy nem becsültem meg sose eléggé, hogy ennyit fáradozol értem... Mármint, hogy nem mutattam ki. Azt, hogy fájdalmat okoztam neked és egy olyan pasival csaltalak meg aki titkolózik előttem... Jobb lányt érdemelsz!- emeltem fel a tekintetem és megbánóan néztem a fekete szempárba.
-Inkább menjünk mi is keresni...- fordult meg forgatva a szemeit és megfogva a karom ráncigált ki az épületből. Most ez mi volt? Azért egy "Nem haragszom." vagy valami jól esett volna... Én kitárom a szívem-lelkem ő pedig csak ennyit mond rá. Mindegy most az a fontos, hogy megtaláljuk Kookot. A bejárattól nem messze parkolt szóval szerencsére nem áztunk el túlságosan. Gyorsan be is pattantunk a... fehér kocsiba? Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy követve a példám ugrik be a vezető ülésre kérdvén, hogy mi ez az autó.-Oh, az egyik barátom adta kölcsön, mert a fiúk elvitték a miénket.- villantottam rám fogait.
-Na és most hova megyünk?- fordítottam el egy nagy levegővétel kíséretével a fejem.
-Szobára... Khm, khm.- köhécselt mire szemeim tágra nyíltak. Ez poén akart lenni? Mert nem vagyok vicces kedvemben.-Nem tudom te ismered Kookot!- helyesbített.
-Mert te nem?- vetettem rá a tekintetem ismét egy kínos csend után.
-De, de te biztos jobban tudod ilyenkor hova menne.- indította be a motort.
-Elősször vigyél haza! Le akarom rakni a cuccaim.- suttogtam. V még sokáig engem bámult mire elindultunk. Be a város felé kellemetlen csönd uralkodott köztünk. Én hol Taet, hol a száguldó tájat vizsgáltam a fejemet a párás ablaknak döntve. Az ablaktörlő folyamatosan oda-vissza tébolygott törölgetve a víz áztatta szélvédőt. V csak nézte az utat és némán egyszer-egyszer beletúrt a hajába. Gondolom tudja, hogy őt bámulom, de ő ügyet sem vetett rám. Mi ez közöttünk? Most mért próbál távolodni tőlem? Talán tévedtem volna vele kapcsolatban? Beérve a városba rögtön egy hatalmas dugóba keveredtünk. Oh remek! De legalább most lesz időm elbeszélgetni Taevel. Még mindig az utat vizsgálta várva, hogy öt perc alatt haladjunk legalább egy métert.-Mért csinálod ezt?- förmedtem rá.
-Micsodát?- fordította felém a fejét végre.
-Elhiteted velem, hogy fontos vagyok neked majd mikor kitárom a lelkem te hátrálsz tőlem. Mit akarsz tőlem?- habogtam sértődötten.
-Hae...- húzta apró mosolyra a száját.-Én nem csak elhitetem, hogy fontos vagy! Tényleg fontos vagy számomra és talán még mindig szeretlek, de neked ott van Jungkook... Szerintem nekünk így jó! Nem?
-Még mindig szeretsz?- csodálkoztam halkan elhülve szavain. Jól hallottam biztosan? V rám kapva tekintetét meredt a szemembe legalább fél percig. De az ezutáni cselekedetére nem számítottam. Vadul csapott le az ajkaimra. Az esőcseppek még mindig az ablakokon kopogtak, de azon kívül minden zaj megszűnt. A pillanat hevében talán még az eső zuhogása is elnémult. Valahogy ez a csók más volt... Lágy volt egyben tüzes és szenvedélyes. Nyelvével hosszasan kutatott a számban amit én egyáltalán nem elleneztem. A meghitt pillanatot egy dudaszó szakította meg jelezve, hogy haladjunk. Hirtelen elszakadtunk egymástól és Tae a kormányra kapva a kezét ment előbbre. Lassan ki is érünk a dugóból.
-Ennyit talán megbocsájt Jungkook.- nevette el magát halkan, mint az előbb.
-Az a kérdés, hogy én megbocsájtok-e...- vigyorogtam rá. Pár másodperc múlva a lámpa zöldre váltott és az előttünk lévő pár kocsi megindult vele együtt mi is. Végre..
-Úgy vettem észre, hogy nem bántad túlságosan.- röhögött még jobban. Az út további részén teljesen csendben ültünk. Már nem voltunk messze szóval nem sokára meg is érkeztünk.
-Mindjárt jövök!- szálltam ki a kocsiból majd gyorsan felfutottam a lakásomba. Felérve nem várt látványban volt részem...
-Hello...- dobta le hirtelen Suga Jimint aki egy hatalmasat koppant a padlón.
-Ti mit kerestek itt?- akadtam ki rájuk.
-Te mit keresel itt?- viccelődött az idősebbik egy széles vigyorral az arcán.
-Mi csak megnéztük hátha itt van Jungkook, de nem találtunk senkit csak a bejárónőd.- magyarázkodott Chim feltápázkodva a földről.
-Egyáltalán mért engedett be titeket? Valószínüleg ha én nem vagyok itthon akkor ő sincs.- tettem karba a kezeimet.
-Biztosra akartunk menni...- kuncogtak. Két okostojás...
-Lent van V?- kérdezte Jimin miután ledobtam a cuccaimat.
-Ja...- mondtam nemes egyszerűséggel.
-Oh akkor veletek megyünk!- vágódtak mind a két oldalamra majd átkarolva engem elindultunk lefele. Beszállva az autóba Tae nagyot nézett mikor a két jómadarat is magammal hoztam.
-Hát ti honnan?- fordult hátra feléjük.
-Haehez is mehetett Kook... Hát ott is meg kellett nézni!- habogta Suga.
-Az is előfordulhatna, hogy a fehérneműs fiókjában van.- vetett rám a másik egy kaján mosolyt.
-TI KUTAKODTATOK AZ ALSÓNEMŰIM KÖZÖTT?- ordítottam rájuk mire mind a három röhögni kezdett. Meg kell mondanom MiChanak, hogy ha valaki a szobámba akar menni a távollétemben akkor hívjon fel vagy valami. Miután kinevették magukat lassan elindultunk. Már pár órája biztos furikáztunk, de sehol sem találtuk... Most már tényleg aggódom!
-Próbáltad már te hívni?- hajolt hozzám előre Chim.
-Mert ti még nem próbáltátok?- néztem hátra zavarodottan.
-De csak neked talán felveszi...
-Ezt előbb nem tudtad volna mondani?- kérdeztem kiemelve minden szót dühömben. Már kicsit idegesít ez a kettő! Gyorsan kikaptam a telefonomat a zsebemből. A névjegyzékemben kezdtem keresni amit nagy nehezen meg is találtam. Megnyomva a hívás gombot emeltem a fülemhez a készüléket, de egy hatalmasat sípolt.-Ki van kapcsolva...- húztam a számat visszanyomva az eredeti helyére a telefonom.
-Hívjuk fel Rap Monékat! Hátha megtalálták már...- javasolta Suga.
-Szerintem már hívtak volna minket ha megtalálták volna.- nézett a hátsóülésekre a sofőr a visszapillantó tükrön keresztül.
-Egy próbát megér!- rántotta meg a vállát és már hívta is a másik "csapatot".-Hope?- szólt bele.-Várj! Várj! Kihangosítalak.- nyomott meg egy gombot és elemelte a fülétől a telefont.
-Jutottatok valamire?- kiabáltam hátra.
-Nem... Kik vannak ott?- érdeklődött.
-Én, Jimin, Hae és V.
-Áh...
-Hol vagytok?- fordította magafelé a készülék mikrofonját.
-Mi az, hogy hol vagyunk? Már legalább fél órája itt jövünk mögöttetek...
-MI?- kapta hátra mindenki a fejét. És tényleg ott voltak a fekete kocsival... Jesszusom ezek tényleg ennyire hülyék?
-És szerinted mi értelme annak, hogy ugyanott keressük?- ocsúdtam rá.
-Több szem többet lát...- szólalt meg végre a leader is.
-Srácok! már lassan teljesen besötétedik... Ne menjünk inkább haza?- hallatszott halkan Jin hangja.
-Nem!- vágtam rá.-Meg kell találnunk!- csordultak ki a könnyeim eszembe juttattva Kookot.
-Hae, mostmár mi se látunk semmit... Maj még holnap keressük! Hátha már otthon van!- helyeseltek a többiek is. Már én is kezdtem lemondani az egészről mikor rezegni kezdett a telefonom. Előkapva reménykedtem, hogy Jungkook az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése