-De... igaza van. Nem fogok titkolózni előtted!- pásztázta V szemeivel a padlót."
-Emondod vagy én mondjam?- kérdeztem hosszas csönd után.
-Mondd te!- harapta meg az alsó ajkát. Mérges vagyok rá... Hogy mer ilyet feltételezni??
-Hát ugye a médiában mindig is úgy járta híred, hogy te egy beképzelt, hisztis picsa vagy, de a sajtó nem ismeri azt a lányt akit én! Mikor megismertelek teljesen mást gondoltam rólad és ez nem is változott!- fordultam Hae felé.
-Na ne nyalizz ugorjunk a lényegre!- szólt rám V.
-Jó, és hát ezek a pletykák a fiúkhoz is eljutottak és úgy gondolták "veszélyes" veled együtt maradnom, hátha megtalálnak minket a lesifotósok, kiderül a kapcsolatunk és a rajongóink megutálnának. Tehát közös megbeszélésen megszavazták, hogy szakítsunk a te drága látos Tae barátoddal az élen, aki szíve szerint kétszer is leszavazott volna téged.... Sőt! V ragaszkodott ahhoz, hogy smsben szakítsak.
-Ez igaz V?- nézett kétségbe esetten a lány Taere. V a fejét lehajtva csak bólogatott. Na akkor esett le, hogy még nagyobb zűrt kevertem.... Oh Kook, te idióta...-És miért??- hullottak ismét a könnyei.
-Hát már akkor is tetszettél és aztán jött a lehetőség, hogy szakítsatok és akkor gondoltam én a fiúk háta mögött összejövök veled, de Rap Mon még nekem is megtiltotta, hogy találkozzak veled....
-Ah, de kis cuki vagy!- nyávogott Hae és megcsókolta Vt. CUKI??? Bezzeg ha én akarok szétszedni egy kapcsolatot az megbocsájthatatlan bűn.... Ő meg cuki? Nekem kéne cukinak lennem, hogy még mindig szeretem... Lehet Hae tényleg nem érez már irántam semmit? Idegességemben elindultam a lift felé és elhagytam az épületet. Vajon észrevették? Talán még mindig egymást falják... Mért kell egy ilyen lányt szeretnem?? Ahj.... Mért nem tud viszont szeretni???
Hae szemszögéből:
Már pár hét eltelt a nagy veszekedésünk óta és Kook rettenetesen hiányzik! Azzal a csókkal csak féltékennyé akartam tenni, mert szeretem, ha küzd értem. Ez az egyik, hogy miért szeretem... Szeretem? SZERETEM! Taevel megvagyunk és értékelem, hogy mennyit törődik velem, de nem tudom úgy szeretni mint Kookot... Azóta Vvel már megvolt az első alkalmunk is, de végig Jungkookra tudtam csak gondolni, mint a nap minden percében mióta elment.... És nem akarok szakítani Taevel, mert látszik rajta, hogy fülig szerelmes belém meg azért szeretnék a barátja maradni! Szerintem már Kook se szeret, mert V elmondása szerint már jó pár lány megfordult nála az utóbbi hetekben... Mért ilyen nehéz az élet??Éppen Vvel kézen fogva sétálgattunk maszkban meg szemüvegben az utcán mikor valaki szintén maszkban, de sapkában szemben jött velünk. Tae is nagyon megbámulta a számomra is ismerős alakot. Csak nem Jungkook?? Még mindig nem békültek ki? Vagy rám néz ilyen szúrós szemekkel?
-Még mindig rosszba vagytok?- súgom oda Taenek.
-Már megbékéltünk, de még kicsit haragszom rá.- mormogta majd mindketten visszahúztuk a maszkunkat. Visszanéztem Kook távolodó alakjára és megdöbbenésemre ő is engem nézett, de rögtön előrefele kapta a tekintetét. Hiányzik! Hiányzik a csókja, az ölelése, az érintése, az egész srác! Könnyek jelentek meg a szemeimben, de szerencsére V nem látta a napszemüvegtől. Hazakísért és egy csókot adva el is ment... Leültem az ajtó előtti lépcsőre és csak sírtam, hogy mindent elrontottam... Azt akarom, hogy minden olyan legyen mint fél évvel ezelőtt! Bárcsak lenne időgépem és megtudnám változtatni a rólam kialakuló pletykákat és még mindig együtt legyek Kookkal! Hallani akarom a hangját! Elővettem a zsebemből a telefont és kikerestem a névjegyzékből Jungkook számát és megcsörgettem. Pár csörgés után ki is nyomta.... Fájdalmamban a földhöz csaptam a telefonom, ami szépen össze is tört, de nem érdekel! Telefonból lehet újat venni Jungkookból nem... az arcomat a tenyereimbe temetve bömböltem, mint egy kisgyerek aki nem kapja meg amit akar. Mert én Kookot akarom!
Már lassan sötétedett... Be kéne mennem. Fent a bejárónőm már készítette a vacsorát. Mostanság erős sminket hord, hogy ne látszódjanak a sebei, de én átlátok rajta.... Gondolkoztam már azon, hogy fel kéne hívni a rendőrséget, de nem akarok beleavatkozni a dolgaikba! Hátha minden csak rosszabb lesz... De, azért valakinek el kéne mondanom. Ezaz! Jin! Neki tudnia kell erről. Felkapva a táskámat indultam is a lift felé, hogy elmenjek Jinhez.
-Hova megy? Mindjárt kész a vacsora!- szólt utánam a MiCha, de én nem válaszoltam csak beszálltam a liftba és elindultam le. Szinte futva szeltem az utcákat az odavezető úton és beütve a kódot rohantam fel az emeletükre. Hosszan csengettem, de lehet, hogy kettő volt, de nem érdekel. Fontos az ügy! Kis idő múlva nyílt is az ajtó, de pont az nyitotta ki akit a legkevésbé, de egyben a legszívesebben láttam volna, Kook... Kérdő tekintettel nézett rám és mintha valamit mondani akarna, de egy hang se jött ki a száján. Csak a karjai között akartam lenni ami egy mozdulat lett volna, de nem tehetem. Félre löktem az ajtóból a sírás ellen küszködve.
-Hol van Jin?- léptem be a nappaliba rá se nézve a mögöttem álló fiúra.
-A szobájában.- suttogta ledermedve Jungkook.
-Esetleg megmondanád melyik az?- szóltam kicsit erélyesebben a fejemet feléfordítva.
-Itt a folyosón az első balra.- hadarta, de eközben a konyhából kijött egy magassarkús lány két pohár pezsgővel a kezében. A ruhája alig takart valamit és a sminke is nagyon ízléstelen volt...
-Ki ez a lány cica?- fordult Kook felé. Cica? Ja, hogy ő az egyik picsa a sok közül...
-Őszintén már én se tudom...- fogta meg a csaj derekát és bevezette a szobájába mellettem elmenve mit én csak lefagyva néztem végig.... Nem tudja?? Szerintem kettőnk közül nekem nem kéne rá ismernem, mert nem én vagyok minden este mással...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése