-Mi történt?- húzott beljebb maj a kanapéra ülve elkezdett sírni egy párnába. Ekkora a gond?
-Jungkook... -nyüszörögte. Mi? Csak nem szakítottak?
-Mi van vele? Hae bökd már ki mert nagyon megijesztesz...- foglaltam helyet mellette és kezemet a hátára helyeztem.
-Hát Busanban találtam egy képet a debütötök előttről amin épp... épp... csókolózik az akkori barátnőjével.- emelte fel a fejét majd a mondat végére újra visszatemette a dísztárgyba.-De miért tartotta meg? Talán már nem szeret?
-Biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó... Hae szerintem nem kéne ezen kiakadni ennyire kiakadni!- nyugtatgattam a teljesen kiborult lányt miközbe a hátát simogattam.
-De mikor kértem, hogy tépje szét ha már nem szereti... És nem tette!- szegezte rám fájdalmas tekintetét. Hogy mi? Na ez a nagy szerelem igaz? Nem hiszlek el te maknae... Lágyan közeledtem felé egy újabb ölelésre. Erősen szorítottam erőt adva neki hiszen nem ezt szokták csinálni a csajok mikor vigasztalni kell egymást? Igazából tényleg fogalmam sincs az ilyesmiről, de remélem jó néven veszi.
-Na ne sírj! Nem szeretem ha szomorú vagy!- nyavalyogtam törölgetve a könnyeit.
-Mondd ezt annak a köcsög barátomnak!- húzta mosolyra szájaszélét.
-Na gyere! Elmegyünk hozzánk turmixozni!- álltam fel és nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felállni de csak ült könnyes szemmekkel bámulva engem.
-Nem akarok találkozni Jungkookkal...- nyávogott.
-Nem fogsz vele találkozni!- vigyorogtam rá szám teljes széltében.
-Ígéred?
-Ígérem!
-De aztán tényleg ne találkozzunk!- csapott bele a tenyerembe mire felhúztam az ülőhelyéről.
Hae szemszögéből:
Tényleg nem ajánlom neki, hogy összefussak Jungkookkal, mert most nem vagyok olyan kedvemben... Mosolyogva indultunk el a lift felé egymásba karolva. Pár emelet múlva le is értünk a földszintre, de Taenek csörgött a telefonja, ezért intett, hogy menjek előre maj utánam jön miután elintézte. Sajna még mindig esett az eső és már sötét is volt szóval remélem kocsival jött... Szerencsére ott parkolt az autó a ház mellett. Csak álltam és figyeltem a zuhanó cseppek záporát. Gyönyörű az eső! Csak számomra rossz emlékekhez kapcsolható...
A lépcsőház sarkán hirtelen megjelent egy esernyős lány akit egészen az én magasságomig követtem a tekintetemmel. Azonban megtorpant és az arcomat kezdte elvizsgálni. Mintha nekem is kicsit ismerős lenne, de a világért nem tudtam volna megmondani ki ez vagy honnan ismer...
-Hae?- ráncolta össze szemöldökét.
-Ismerjük egymást?- kérdeztem vissza halkan.
-Hát nem ismersz meg?- fakadt mosolyra az ismerős idegen.-SunHee vagyok! Emlékszel rám?- lépett hozzám közelebb. SUNHEE?? Mit keres itt? Széttéplek lány!
-Oh, és mit keresel itt?- próbáltam leplezni dühöm egy ál mosollyal.
-JeongGukkal szeretnék beszélni... Nem tudod, hogy hol találom?- húzta oldalra a száját. E mondatok hallatán köpni-nyelni nem tudtam. Úgy kiakadtam, hogy ha V nem jön utánam biztos verekedés lett volna belőle.
-Mehetünk!... Öhm, hello!- nézett zavartan a lányra.
-Kim TaeHyung? Jézusom! Hatalmas rajongód vagyok.- tört ki belőle a fangörcs és nagy levegőket véve kapálózni kezdett karjaival. Tae csak hevesen mosolygott SunHeere és egyszer-kétszer a nedves aszfaltra esett a tekintete.-Te biztos tudod hol van Jungkook. Meg tudnád mondani? Beszélnem kell vele!
-Hát rajongókat nem vihetünk a dormba...- vékonyodott el a hangja.
-De én nem csak egy sima rajongó vagyok!- vágta be a durci arcot és aegyozva kérlelte a mellettem állót. Na csak szeretnéd! Remélem több eszed van V.
-Jungkook ismer téged?- mutatott ránk az ujjával.
-Igen.- válaszolt széles vigyorral a képén.
-És te is ismered Hae?- fordult felém, de csak egy alig látható bólintást adtam válaszul.-Akkor ez esteben azt hiszem kivételt tehetünk!- villantotta ránk a hófehér fogsorát és a kocsihoz vezetett minket. Gyorsan elfoglaltam az anyósülést, mert azért az engem illet... Így is elég, hogy meggyőzte Vt. Ezért is fogom hallgatni egy tisztes távolságból azt a beszélgetést. Jó pár perc után meg is érkeztünk a dorm elé és a liftbe beszállva indultunk fel az emeletükre. Hamar ki is nyitódott az ajtó és csalódva tapasztaltam, hogy Tae hazudott nekem! Jungkook a nappaliban ült és telefonozott.
-Jungkookie!- rikkantotta el magát SunHee miközbe Kook nyakába ugrott, de Jungkook szemei is majdnem kiugrottak a helyükről. Könnyek jelentek meg a szememben, de mielőtt tényleg kifakadtam volna V behúzott a konyhába.
-Na ez mi volt? És még is ki ez a lány?- tette fel sorra a kérdéseit mire én még jobban sírni kezdtem.
-Ő Jungkook volt barátnője... A képről...- dünnyegtem ezt a prá szót. Tae arca teljesen lefagyott.
-Sajnálom...
-Hagyjuk... Inkább csináljunk turmixot!- toltam a pult felé, de én visszahúzódtam és a fülemet az ajtóra tapasztottam.
-Most tényleg hallgatózni akarsz?- nevette el magát mikor észre vette cselekedetemet.
-Psszt!- szóltam rá mire ő is közelebb jött. Néma csönd uralkodott a konyhán és vártuk, hogy valaki megszólaljon.
-Mért nem hívtál vissza Kook? Annyiszor kerestelek!- nyafogott a szokásos magas hangján.
-Hát nagyon sok dolgunk van és sajnálom! De te mit keresel itt?
-Végre majdnem két és fél után összejött a pénzem és eltudtam repülni Szöulba, hogy találkozzak veled és te nem is örülsz nekem?- kezdett el sírni. Mért örülne neked? Szerinted mit jelent az "exbarátnő" szó?
-De örülök csak szólhattál volna előre...- mentegetőzött Kook. ÖRÜL? Mi? Na jó most mi van?
-Tegnap ide telefonáltam... De szokásod szerint nem vetted fel!
-Sajnálom! Csak az a lényeg, hogy itt vagy!- nevetett fel. Miről beszél ez? Ugye emlékszik arra, hogy van egy barátnője aki a szomszédos helyiségben van?
-Annyira hiányoztál!- suttogta így is éppen, hogy meghallottam. Hiányzott neki az aki szakított vele? Már nem bírtam egyhelyben maradni szóval mielőtt V reagálhatott volna betörtem a nappaliba. SunHee ajkai már majdnem Jungkookéit érintette, de mikor beléptem elugrottak egymástól.
-Na jó! Jungkook mi ez az egész?- jelent meg újra a sós folyadék két szemhéjam közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése