Jungkook szemszögéből:
Ma egész nap került V... Haragszik rám?? Biztos! Én is dühös voltam mikor összejött az exemmel... Csak én egyből rátámadtam. Jobban kéne tisztelnem át és az érzéseit. Ahj, mekkora idióta vagyok!A táncpróbán is nagyon sokat bénáztam... Haragudtam magamra, amiért ezt tettem a legjobb barátommal. Alig volt egy jó lépésem amit gondolom a srácok is észre vettek ezért hamarabb abba akarták hagyni, de Tae ragaszkodott hozzá, hogy folytassuk sőt... Még azt is akarta, hogy tovább maradjunk. Most ez ilyen bosszú akar lenni?
Már mikor a hyungok tényleg azt mondták, hogy menjünk V leült a földre.
-Ne, folytassuk! Még el se fáradtam...- lihegett. Az arca tiszta sápadt volt, a szemei kidülledtek.
-Tae, már mi se bírjuk tovább! Megyünk most!!- szólt rá a leader majd próbálta felrántani a földről, de Tae nagyon erőlködött.
-Próbálni akarok!- suttogta nagy levegőket véve. Jézusom! Mint aki mindjárt elájul... De mért vagy hogy? Talán, mert kihagyta reggelit?
-Ettél ma?- kérdeztem tőle kissé felháborodottan.
-Kinek van ideje ilyenekre?- rántotta ki a csuklóját Nam szorítása alól.
-Na ne szórakozz! Mindjárt elájulsz, de azért próbálni akarsz... Na gyere!- rántottam fel erősebben amire már erőtlen teste engedett és belém támaszkodva kisértem el a büfébe. A pulthoz sietve kértem két szendvicset és miután kifizettem odanyomtam őket Tae orra alá. Egyből majszolni is kezdte.
-Most utálsz?- nyögtem be halkan egy idő után.
-Mért utálnálak?- emelte fel a fejét rám szegezve a tekintetét.
-Mivel összejöttem Haevel rögtön a szakításotok napja után...- sütöttem le a szemem.
-Hát rosszul esett... De legjobban az fájt, hogy Hae ilyen könnyen tovább lépett... Gondolom miután szakítottam vállatrántva futott vissza hozzád.
-Hae tegnap elájult!- vágtam a képébe.-És szerinted mért jött vissza hozzád az éjszaka közepén?- néztem rá szúrósan. A szemei kikerekedtek és még a szája is nyitva maradt.
-Ezért jött veled össze? Fogadni mernék el se ájult csak őt véded....
-Jó akkor ne hidd el! De rám haragszol?- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem...- mosolyodott el mire én is vigyorogni kezdtem. Örülök, hogy nem haragszik rám! Főleg miután ennyiszer hátba támadtam...
-Srácok, kaptunk egy szabad napot holnap lemegyünk a partra.- lépett mellénk Hope. Oh de jó! Kis kikapcsolódás.
*Másnap*
V szemszögéből:
Nincs sok kedvem ma lemenni a partra... Nagyon rossz hangulatomban vagyok. És nem elég, hogy el kell mennem még Kook mellé is ültettek a kocsiban... Azt mondtam nem haragszom rá, de azért nem a legjobb kettesben üldögélni vele leghátul. Az út lassan és csendesen ment itt hátul, de elől mindenki hülyésgedett énekelgetett... Jó érezhették magukat! Kook is néha csatlakozott, de én csak bámultam ki az ablakon a fülesemmel a fülemben. Általában én is ilyen vagyok csak most nem volt olyan kedvem... Sokára meg is érkeztünk és mindenki azonnal ugrott ki a kocsiból kivéve én. Én szépen, komótosan léptem ki. Leültünk a partra és csak bámultuk a tengert miközbe Jin videózott. Ezt fogjuk csinálni egésznap? Hú, de jó... Sok értelme van! Mondjuk egy idő után engem is megnyugtatott a hullámok ringatózása és minden problémám elfelejtettem. Egyet kivéve... Haet, a legnagyobb fájdalmam! Szívem összeszorult amire rögtön oda is kaptam a kezem. Már könnyezni se tudtam amit nem is bánok túlságosan. A srácok megint elkezdtek hülyülni engem kihagyva. Hirtelen megpillantottam egy "tornyot" amit már az érkezésünknél is kiszúrtam. Akaratlanul felkeltem a földről és az építmény szerűség felé rohantam. Gyorsan másztam fel a legtetejére amit végre már észre vettek a fiúk is. Nem láttam pontosan, de talán intettek, hogy jöjjek vissza és kiabáltak is nekem. A szél lágyan túrt a hajamba átjárva az egész testem. A már lemenő nap fénye beragyogta az egész partot vele együtt a lelkem. Szabadnak éreztem magam mint sas legszívesebben elrepültem volna a naplementébe. Repülni? Hiszen megtehetem! Nagy levegőket véve vágtam neki ötletemnek.Hae szemszögéből:
Ma mondta Kook, hogy délután lemennek a partra. Szóval gondoltam meglepem őket és én is levitetem magam hozzájuk, végülis ott anélkül tudok beszélni Taevel, hogy elküldene. Remélem... Odaérve szaladtam a fiúkhoz, de hirtelen megtorpantam. Tae egy valamiféle épület tetején állt és bámulta az eget. Mit keres ott? Még egy utoljára visszanézett majd nekiindult a gerenda végének. Jesszusom! Hirtelen én is futni kezdtem, de rájöttem, hogy már késő... És csak bámultam ahogy V a levegőben repül mint egy madár, kapálózva végtagjaival. Vajon mért csinálta? A többi banda tag csak ujjongott. Ja, hogy szerintük ez tök normális?
Tae a zuhanás végén hatalmasat csapódott a vízbe óriási hullámokat generálva. Tüdőm szakadtából futni kezdtem a tengerből kikászálódó fiú fele, nem törődve azzal, hogy csurom vizes ugrottam a nyakába.
-Ne ijessz meg így soha többé!- suttogtam. Pár könny is kiszökött a szememből, de ettől még jobban kezdtem el szorítani.
V szemszögéből:
Élveztem Hae ölelését és akármennyire is érdekelt mit keres itt nem kérdeztem meg tőle. Csak húztam közelebb magamhoz és nagyokat szippantottam a hajába. Hiányzott már! Akármennyire csak tegnap láttam utoljára és fájdalmas volt elküldeni ilyen pillanatra vártam.-Menjetek szobára!- kiáltott utánunk Suga mire elváltunk egymástól. Kook tekintetével szinte megtudta volna ölni vigyorgó hyungunkat. Hát úgy néz ki neki elfeljettem mondani, hogy szakítottunk. Jungkook kissé féltékeny lehetett mivel felállt és felénk közeledett. Haet magához húzva csókolta meg jelezve, hogy az övé. Fájt végig nézni ezt... Azért rám is gondolhatott volna! Namon és SeokJinen kívül mindenki tátott szájjal bámulta a smároló párt csodálkozva, hogy én nem szólok semmit. Mert most kürtöljem szét, hogy már nem vagyunk együtt?
-Mit keresel itt kicsim?- kérdezte meg miután befejezték.
-Csak megakartalak lepni titeket... És szeretnék beszélni Taevel négyszemközt!- fordult felém kiszabadulva szerelme karjai közül. Velem? Mit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése