-Mennyit hallottam ezt.... De már nem érdekel!- tette karba a kezeit és a mondanivalója végén távozott is nyitva hagyva az ajtóm."
Hae szemszögéből:
Ajaj... Most biztos nagyon dühös rám! Kook kezét felemeltem, hogy ki tudjak szabadulni alóla és V után futottam.-V állj meg!- kiáltottam a szobája felé tartó fiú után. Kezemmel elkaptam a csuklóját és visszarántottam magamhoz.
-Hae eressz el!- szólt rám, de én nem engedtem el!
-Kérlek hallgass meg!- hullottak ki az első könnyeim amik patakot képezve arcomon folytak le majd, mint az eső zuhantak a földre.
-Felesleges... Jungkookot szereted, felfogtam! De ez így nem mehet tovább...
-Hogy érted ezt Tae?- néztem ilyetten a fekete, csillogó szemeibe.
-Jobb lenne, ha szakítanánk!- motyogta. A döbbentségtől meglazult a kezem amit ő ki is használt és a csuklóját kirántva markom közül fordult meg és lépett be a szobájába. Én még mindig ott álltam lefagyva és a lábaim remegni kezdtek amik egy idő után feladták a szolgálatukat és fénysebességgel estem a hideg padlóra. Lehet Kookot jobban, de Taet is szerettem. Csak az fáj a legjobban, hogy elveszítettem örökre.... Jungkook ajtaja még mindig nyitva volt és mikor koppantam földön, mint akit puskából lőtték volna futott ki hozzám.
-Hae! Hae!- szólongatott a nevemen, de nem válaszoltam. Még mindig sokkolt állapotban feküdtem a földön összegombolyodva.-Hae az isten szerelmére szólalj már meg! Oh, basszus...-rázott meg újra és újra. Hallottam és láttam is a külvilágot, de minden homályos és halk lett. Kook helyett inkább a gondolataimra figyeltem mik egyre zajosabbak és zajosabbak lettek. Fázni kezdtem, de abban a pillanatban nem nagyon érdekelt csak az, hogy elszúrtam az egész életem. Kikerekedett szemeimmel csak meredtem az összemosódott távolba, de egyre inkább Taevel kapcsolatos emlékeim lebegtek előttem. Ahogy csókolózunk, ahogy sétálunk az utcán kézen fogva, ahogy átölel és szorosan tart magához. De leperegtek előttem a baráti pillanatok is. Mikor hülyéskedünk meg együtt nevettünk. Mind ez másodpercek alatt. Mi lesz velem nélküle? Jungkook lágyan megfogott és az ölében bevitt a szobájába majd letett az ágyára. Továbbra is szajkózta a nevem, de meg se szólaltam csak bámultam a világos barna szekrényét, de valójában még mindig a Taes élményeket éltem át újra és újra a fejemben. Az elfakult bútorok lassan feketébe öltöztek míg minden el nem sötétült.
Pilláim hirtelen megnehezültek és mintha nedves lennék. A hasamon fekvő ujjaimat lassan mozgatni kezdtem és meglepődve tapasztaltam, hogy tényleg vizes vagyok. Szemeim komótosan nyitottam fel és egyből megjelent Jungkook arca előttem. Mozogni kezdtem, hogy megvizsgálhassam a környezetem, de még mindig Kook szobájában voltam.
-Oh hála az égnek!- könnyebbült meg Jungkook majd szorosan átölelt.
-Mért vagyok vizes?- dünnyögtem halkan ezt a pár szót.
-Elájultál és valahogy fel kellett, hogy ébresszelek...- húzta mosolyra a száját örülve a felébredésemnek.
-Mondd, hogy még együtt vagyok Vvel és az csak egy álom volt!- nyökögtem.
-Sajnálom Hae...- fagyott le az arcáról a nevetés és száját oldalra húzva kezdte el páztázni szemeivel az éjjeliszekrényen helyet foglaló lámpát. Már sírni se volt erőm. Fel kellni próbáltam, de rögtön visszahuppantam az ágyba.
-Haza akarok menni!- suttogtam az ágy szélén ülő fiúnak.
-Haza viszlek.- segített felállni Kook majd mindvégig segítve vitt le a kocsihoz. Már úgy érzem több bennem a fizikai erő, de legbelül még mindig romokban heverek. A házunk elé érve ki is pattantam a kocsiból.-Várj, segítek!- csapta be a kocsiajtót Jungkook és hozzám sietett mire én csak ráztam a fejem, hogy nem kell. Elindultam a kaputelefon felé, beírtam a kódot majd Kook kinyitotta az ajtót.-Azért felkísérlek.- vigyorgott rám mint egy gyerek. Mi ez a jópofizás?? Most tényleg nincs ehhez kedvem szóval ne most próbáljon bevágódni nálam! A liftbe érve beolvastattam a liftkártyát és elindult a lift a második emeletre. Felérkezve a bejárónőm aggódó tekintetével találtam magam szemben. Mennyi az idő? Lassan tíz óra... Mit keres itt még? És mikor meglátta Jungkookot a szemei majd kiugrottak a helyükről. Igen párszor találkoztak és megértem, hogy mért furcsálja, hogy vele vagyok. Kook köszönést követve meghajolt. MiChat meglátva eszembe jutott, hogy még nem jutottunk döntésre Jinnel.
-Jin!- kiáltottam fel majd elindultam vissza a lift fele. Jungkook is pont be tudott még ugrani mellém mielőtt bezárult volna az ajtó.
-Mit rejtegettek Jinnel?- állította meg a liftet majd karba tette a kezeit.
-Semmit!- vágtam a képébe az elindító gomb után nyúlva, de elé állt ellökve a kezem. Megfogva a karom nyomott neki a falnak és erősen szorított, hogy ne tudjak elszabadulni.
-Akkor mért jöttél át ma is hozzá és mért akarsz most is?- hajolta egészen az arcomba.
-Engedj el Jungkook!- üvöltöttem rá, de, mintha meg se hallotta volna.-Ez nem a te dolgod!
-Mibe keveredtél?- ráncolta össze a szemöldökeit.
-Semmibe! Eressz már el!- kezdtem el ficánkolni.
-Én csak azt akarom, hogy biztonságba legyél!
-Ha azt akarod, hogy az arcod is biztonságba legyen akkor eressz el, mert az öklöm nagyon veszélyezteti a fogaidat!- durvultam be.
-Keménykedünk, keménykedünk?- mosolyodott el. Én figyelmeztettem... De ő nem engedett el. Lábammal nagy lendületet véve a térdemmel eltaláltam jó erősen a férfiasságát.... Gyorsan ellengedve harapott rá az alsó ajkára, hogy el ne sikítsa magát.-Áuh... Erősen rúgsz!- nyüszörgött megmagasodott hangon és lehajolt kezeit a térdére támasztva. Kihasználva a pillanatot gyorsan megnyomtam a gombot és a lift el is indult lefele.
-Én figyelmeztettelek!- tettem karba a kezeimet és egy apró mosoly is szökött az arcomra miközbe néztem ahogy szenved.
-Ne vigyorogj!- nézett fel rám.
-Én ugyan nem...- tört ki belőlem a nevetés. Le is érkeztünk földszintre majd engem előre engedve kiszálltunk a liftből.
-Mért akarsz Jinhez menni?- állított meg még mindig fájlalva az általam megrúgott pontot. Nem rá tartozik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése