-Igen!- ugrott a nyakamba egyből majd egy csókot nyomva a szájára örömködtünk. Kis idő múlva el is indultunk befele egymás kezét fogva, de én hamar elengedtem hamar tenyereit és összeszedtem az összes cuccomat ami a házban volt. Futottam fel a lépcsőn, hogy elköszönjek Haetől, de mikor kinyitottam az ajtót nem várt mégis fantasztikus látványban volt részem! Éppen öltözött háttal nekem és csak egy tanga volt rajta. Lassan fordult meg így kilátásom lehetett a gyönyörű kebleire is. Nem is takargatta magát, olyan szép és nőies volt... Egy apró mosollyal fejeztem ki tetszésemet mire ő is vigyorogni kezdett.
-Kopoghatnál!- kapcsolta be a melltartóját.
-Bocs...- húztam szélesebbre számat.-Hazamegyek.- léptem közelebb egy idő után. Gyorsan odafutott hozzám és egy puszit nyomva ajkaimra átölelt, teljesen hozzám simult.
-Jó próbálást!- emelte fel a fejét tekintetét rám szegezve. Nem sokára el is engedtük egymást és elindultam hazafelé. Taenek még egy ideig nem mondom el, hogy megint együtt vagyunk... Talán sosem, de majd meglátom.
V szemszögéből:
Hae tegnap este nagyon meglepett és akármennyire szerettem volna rögtön igent mondani azért haragszom rá. Lehet nem érzett soha semmit irántam, de ezt kifejezhette volna máshogy is.... De nem, neki a volt barátjával kellett smárolgatnia. És azt sem értem tegnap, hogy került oda... És nem gondolta, hogy egy kicsit veszélyes egy lakásban velem megcsalni engem? Mindegy, Haet se értem néha. Egyik percben még kézen fogva sétálgatunk az utcán a másikban pedig Kookkal csókolózgat... Én szerettem Haet, de ha ő engem nem mért nem mondta meg kerek perec? Még az álmot törölgetve ki a szememből indultam meg a konyha fele, de akkor meghallottam a lift hangját. Mi a fene? Ki jön ilyenkor? Pár másodperc múlva ki is nyílt az ajtó amiből a vidám ésenergetikus Jungkook pattant ki. Na ő hol volt? Szinte ugrándozva lépett be a nappaliba, de mikor megpillantott egyből lefagyott az arcáról a vigyor.-Te meg hol voltál?- vontam kérdőre karba tett kézzel.
-Öhm boltban...- dadogott.
-És mit vettél? Ugyanis nincs nálad semmi!
-Hát zsemlét vettem csak megettem útközbe.- próbálta visszatartani a röhögést, de nem nagyon akart sikerülni neki. Mindig ezt csinálja ha hazudik!
-Haenél voltál, igaz?- fogtam meg a csuklóját a konyhába induló Kooknak.
-Nem...- magasodott meg a hangja.
-Figyelj, tényleg megmondhatod ha igen... Nem fogok kiakadni! Szakítottam vele és mostmár nem is érdekel...- néztem mélyen a szemébe bizalmat keresve benne. Azért lehet nem teljesen igaz amit mondtam, mert egy kicsit érdekel...
Jungkook szemszögéből:
-Újra összejöttünk Haevel...- vizsgátam a padlót vakarászva a tarkómat. Hát Kook, sikerült eltitkolnod! Most biztos megharagszik rád... De csak úgy ki csúszott a számon és V előtt nagyon nehezen titkolózom. Taehyung szemei kikerekedtek és akármennyire próbálja leplezni és tudom, hogy fáj neki. Ahj Jungkook, te idióta! Még várnod kellett volna, hogy elmond... Vagy még össze se kellett volna jönnöm Haevel? Azért csodálkozom, hogy ahhoz képest, hogy tegnap mennyire össze volt törve igent mondott...V szemszögéből:
Hát mit ne mondjak... Kicsit rosszul esett, hogy miután kidobtam Kook egyből rávetette magát. És ennél csak az fáj jobban, hogy Hae ilyen hamar túllépett rajtam. Mostmár eldöntöttem! Nem fogok neki megbocsájtani...-Gratulálok!- vettem egy nagy levegőt próbálva őszintén a szemébe mondani, de szerintem kicsit cinikusra sikeredett... Nem akarok erről beszélgetni vele többet! Nem akarok többet hallani Haeről... Belöktem a konyha ajtaját, hogy ne keljen tovább társalognom a maknaenkkal és majdnem, hogy egyszerre léptünk be a helyiségbe ahol Jin már javában készítette a reggelit.
-Sokáig!- mosolygott a legidősebb tag Kookra.
-Mindent hallottál?- vigyorgott ő is a járólápról felszedve tekintetét.
-Csak a lényeget!- kacsintott rá.
-Köszönjük!- húzta ki a széket, hogy leülhessen a pulthoz, de én csak kikaptam egy banánt a gyümölcstartóból és a szobám felé vettem az irányt.
-Nem eszel velünk?- tartott fel Jin.
-Nem vagyok éhes...- válaszoltam halkan háttal nekik majd elindultam ismét. A szobámba érve csak ledobtam a banánt az éjjeliszekrényemre, mert még azt se volt kedvem megenni és lebotultam az ágyamra. És csak feküdtem, feküdtem azon gondolkozva, hogy mért csinálta ezt velem Hae? Mért nem értékelte eléggé azt amit érte tettem? Vigyáztam rá, gondoskodtam róla, SZERETTEM!! És erre ennyit kapok?? Azt a lányt soha többé nem akarom látni... És igen, kifogok akadni ha Jungkook felhozza ide! Kook is kiakadt... Ahj, mért csináljuk ezt egymással?? Én szétszedtem őket majd összejöttem Haevel, aztán Kook szedett szét minket és újra összejöttek... Talán a sors akarta így! Fogadni mernék miután szakítottam és bementem a szobámba vállat rántva futott vissza Jungkookhoz... Ezek után meg még arra kér, hogy bocsájtsak meg neki?? Pff, még mit nem!
Nem sokára valaki kopogott majd idegesen bekiabálva szólt, hogy lassan itt a kocsi. Összekészülődve már kint is voltam a nappaliban, de meglepetésemre még csak a kanapén elterülő Rap Mon volt kint... Na mi ez a nagy sietség?
-Mért nem reggeliztél velünk?- meredt rám a még félig alvó leader mire én csak legyintettem egyet a kezemmel jelezve, hogy hagyjuk.-Ugye nem vesztetek megint össze Jungkookkal azon a csajon? Mert szerencsére már egy jó ideje nem volt vita...- húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nem...- vizsgáltam szemeimmel a szőnyeget.
-Akkor jó! És jól megvagytok Haevel?
-Tegnap szakítottunk...- hullottak ki majdnem szemeimből a könnyek, de nem akartam elsírni magam... Mint egy börtönben fogva tartottam rab könnycseppeimet amik minden trükköt bevetve próbáltak szabadulni, de én szerencsére erősebb voltam és visszatudtam tartani őket fogdájukba zárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése