Már lehetett hét-nyolc óra mikor Suga beszólt hozzám, hogy mehetek vacsorázni. Lassan kikászálódtam az ebédlőbe ahol már mindenki a helyén ülve engem várt, kivéve Tae. Még mindig Haenél van? Oh, jaj... Én is leültem és elkezdtünk enni. Már majdnem befejeztuk mikor lenyomódott a kilincs és belépett a szobába V. Mérges tekinteteket vetett ránk, de mikor megtalált a szemével, mintha abban a pillanatban ki tudta volna tekerni a nyakamat. Hae elmondta neki?? A szíverésem hirtelen felgyorsult és az evőeszközök is kiestek a kezemből. Nagy levegőket véve próbáltam valamit mondani, de még mindig sokk hatása alatt voltam.
-Sajnálom Tae!- nyögtem ki valamit végre mire mindenki rám kapta a tekintetét.
-Mégis mért csináltad ezt??- förmedt rám V.
-Bocsi, már utólag megbántam... De annyira szép volt meg minden, nem kellett volna lefeküdnünk...
-TE LEFEKÜDTÉL HAEVEL?- estek ki a szemei Taenek. Most mit csodálkozik? Elszóltam magam??
-Oh, én nem bírok többet enni!- álltak fel mind a fiúk és kimentek minket kettesben hagyva. Fiúk most ne hagyjatok cserben!! Meg fog ölni....
-Mért mit mondott Hae?- kérdeztem az ajtó becsukódását követően.
-Nekem azt mondta, hogy átmentél hozzá, hogy szakíts az én nevemben...
-Hazudott hyung.- próbáltam elterelni magamról a témát.
-És te mért hazudtál, hogy sétálni voltál?? Helyette megdöntötted a barátnőmet...- akadt ki ismét. Jaj, mért nem fogtam be a szám? Talán el is tudtam volna titkolni...
-Nyugodj meg!...
-Nem nyugszom meg!- vágott a szavamba.-Hogy voltál képes??? És még neked állt feljebb mikor összejöttünk.-üvöltött velem torka szakadtából.
-Nem kellett volna... Már az elejétől fogva tiszteletben kellett volna tartanom, hogy együtt vagytok. Én meg hülye mindent elszúrtam... Ne haragudj Haere! Velem kiabálj annyit amennyit csak akarsz, de maradjatok együtt! Szerintem Hae se akar látni engem soha többé.- hadartam farkasszemet nézve vele. Most tényleg rohadtul dühös vagyok én is magamra.
V szemszögéből:
Kook ilyet mondott volna?? Hogy maradjunk együtt Haevel?? Látom rajta, hogy megbánta, de még egy kérdés nem hagyott nyugodni.-Hae mért nem utasított vissza?- vettem vissza a hangerőből.
-Szerintem nem is ott járt teljesen... A teste hagyta magát, de fejben teljesen máshol volt. Mondjuk attól függetlenül nagyon jó volt.- mosolydott el a kis maknae mire én szemöldök felhúzással jeleztem, hogy ezt azért ne... Nem vagyok kíváncsi erre! -Érdekel, hogy meddig titkolja előttem Hae.- indultam el az ajtó fele, hogy visszamehessek a szobámba.
-Ugye nem szakítasz Haevel?- kiáltotta utánam.
-Nem.- fordultam vissza félig.
-Haragszol rám?- tartott fel még egy kérdéssel.
-Talán.- léptem ki már végleg a helyiségből. Igen haragszom rá! Kicsit féltékeny típus vagyok, de ne feküdjön le a barátnőmmel.... A szobámba beérve bekapcsoltam a hifim és üvöltettem a zenét, hogy minden ilyen gondolat kimenjen a fejemből, de így is csak Haere tudtam gondolni. Nem elég, hogy megcsalt még a képembe is hazudott... Ajj mázlid te lány, hogy ennyire szeretlek! Még egy komolyabb kapcsolatom se volt, de Haet tiszta szívemből szeretem és fáj, hogy megcsalt méghozzá a legjobb barátommal. Kíváncsi vagyok meddig titkoja... Fel is hívom, hogy holnap próbák után átmegyek. Reméljük, hogy most felveszi.... És akkor esett le, hogy mért nyomta ki a délután. Kis híján múlt, hogy ne törjem össze a kezembe lévő telefonom. Hosszas idő után eszembe jutott, hogy fel akarom hívni.
-Szia kicsim!- szóltam bele a telefonba próbálva elfedni a haragom.
-Szia TaeTaem!- szipogott. Még mindig sír? Lehet megbánta már...
-Átmehetek holnap hozzád próbák után?
-Aludni?- döbbent le. "Ha lesz abból alvás". Idéztem magamban Kook mondatát pár nappal ezelőttről. Nem feltétlen akarok vele ágyba bújni csak érdekel, hogy mit reagál.
-Aha.
-Rendben... Akkor majd várlak puszi!- búcsúzott el ijedten. Hmm... Bevallja vajon?
-Szia kicsim!- raktam le a telefont. Jó lehet egy kicsit leakarok vele feküdni, mert bosszantó, hogy mióta együtt vagyunk Kookkal lefeküdt velem meg még nem... Mondjuk a tegnapi eseményekből ítélve, ha nem csöngetnek a srácok akkor meg lett volna.
Másnap gyorsan pattantam ki az ágyból és már az estét várva rohantam a konyhába. Reggeli, öltözés, indulás, próbák. Minden úgy ment mint egy átlagos nap. De az este! Az este más lesz. Hazaérve összekaptam a cuccaimat és már indultam is.
-Hova mész?- kérdezte a földön ülő Kook a falnak támaszkodva.
-Haehez.- válaszoltam egyszerűen és magamhoz vettem a kocsikulcsot. Jungkook egy pillanatra rám nézett és kitört belőle a nevetés. Min röhög ennyire? Még haragszom rá! Vagy Hae mint már csak egy jó emlék jut az eszébe? Mindegy...
A liftbe ugorva lent is voltam az utcán. Már sötét van... Hae lakásáig vezettem és felcsöngettem a kaputelefonon.
-Én vagyok!- szóltam bele mikor felvette de rögtön be is engedett. Semmi szó, semmi beszéd? Felmentem a lépcsőn a második emeletre majd csengettem. Hae nem sokára ajtót is nyitott és én a táskámat a földre ledobva löktem a kanapéra és heves csókolásba kezdtünk. Közbe lágyan simogattam a haját és a nyakát. Nem számított rá, de nem is ellenkezett. Pár perc múlva elváltunk egymástól.
-Menjünk fel a szobába.- súgtam a fülébe lihegve. Már nagyon vágyom rá... Lehet ez egy "teszt", de remélem meg tudok állni ha meg kell és ki tudom szedni belőle az igazságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése