-Öt órát...- gondolkodtam el.
-Ugye tudod, hogy attól még, hogy Jungkook elutazott mi még próbálni azért fogunk?- kérdezte NamJoon. MI? Erre nem is gondoltam.... Mindegy majd csak végig szenvedem valahogy."
Hae szemszögéből:
A két tizenhat éves barát futva szelték Busan utcáit a szakadó esőben.-JeongGuk siess már! Nem akarom, hogy teljesen elázzon a hajam.- húzza maga után a lány a fiút.
-Lassíts kicsit Hae! És ha elázik a hajad?- rántotta vissza a nagyobbik szembe fordítva magával barátját.-Ígyis gyönyörű vagy!- vigyorgott rá ragyogó szemeivel mélyen a kisebbik íriszeibe nézve. A zavarodott lány csak kérdőn bámult rá tűrve el a kései tavasz esőcseppei által áztatott tincseit. A fiú szemében lassan könnyek jelentek meg mire a lány megérezte, hogy valami nincs rendben.
-Mi történt? Nagyon megijesztesz!- hajolt közelebb a fiúhoz és aggódó tekintetével bámulta ahogy az esőcseppek és a könnyei egybe folynak puha arcán majd az álla felé iramodva hullanak le a földre.
-Szöulba költözöm holnap...- hajtotta le fejét óvatosan, hogy ne kelljen a kisebbik szemébe néznie.
-Mi?- hült el szavain a lány, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Lábai remegni kezdtek amik a végén már alig tartották sokk alatt álló testét. Szemei hamar nedvesek lettek és hatalmas levegőket véve pásztázta a köztük lévő pocsolyát.
-Hiányozni fogsz!- ölelte át szorosan. Percekig, órákig álltak egymás karjaiban tűrve a rájuk hulló esőt, tűrve a teljesen elázott ruháik tapadását...
Ma is így eshetett az eső. Ugyanúgy kopogtak a földre eső cseppek és ugyanaz a csalódás...
-Jó reggelt kicsim!- ébresztgetett szerelmem egy édes csók keretében. Szemem összeszorítva nyújtózkodtam végig az ágy teljes széltében majd Kookhoz bújtam.
-Neked is!- motyogtam álmosan.
-Öltözz! Nemsokára indul a gépünk.- állt fel mellőlem miután kiszabadította magát karjaim szorítása közül. Lassan emeltem rá tekintetem nagy nehezen nyitva fel szemhéjaimat amik mintha le lettek volna ragasztva. Zavarosan néztem rá jelezve, hogy én még aludni akarok. Tegnap nagyon sokáig fent maradtunk és még éreztem a bennem lévő alkoholt mivel tegnap ittunk egy kicsit végülis csak egyszer van tizenkilencedik szülinapom...-Lezuhanyzom addig készülj össze!- indult meg kifele.
-És azt gondoltad, hogy a tegnapi ruháimat fogom visszavenni?- ültem fel felhúzva az egyik szemöldököm.
-Tegnap mikor öltöztél raktam el neked ruhát.- dobta oda nekem a táskáját.-Remélem jókat raktam el.- nevette el magát és végleg kilépett a szobából engem egyedül hagyva. Gyorsan magamra kapkodtam az általa összeállított göncöket, de még egy jó ideig várnom kellett rá. Ez a szoba ugyan olyan mint két és fél évvel ezelőtt... Gondoltam kicsit körül nézek. Apró lépésekkel lépdeltem ide-oda végig nézve az összes képet, díszt, kacatot. Pár perc múlva az íróasztalához értem. Szép sötétbarna íróasztal mappákkal és egy... fiókkal. Sosem néztem meg mi van abban a fiókban... Óvatosan húztam ki, hogy megszemlélhessem a tartalmát, de már a legelső dolgon megakadt a tekintetem. Egy homályos fotó volt régebbről, de én tisztán kivettem belőle a rajta lévő személyeket....
Ez SunHee.... A volt barátnője. Még akkor jártak mikor Busanban lakott, de mért tartotta meg ezt? Talán még mindig szereti?? A kinti eső példája alapján az én könnyeim is hullani kezdtek egyenesen a fényképre, de egyszer egy kéz jelent meg melettem mikor már mire kezdtem volna széttépni és kikapta a kezemből.
-Szeretsz turkálni más dolgai között?- fodultam meg mire Jungkook kissé dühös tekintetével találtam magam szembe.
-Mért tartodtad meg?- ocsúdtam fel rá könnyes szemeimet összeszorítva.
-Jaj, Hae... - kezdte volna mentőszöveget.
-Még mindig szereted?- vágtam közbe az arcába hajolva.
-Dehogyis! Én csak téged szeretlek szerelmem!- húzott magához közelebb már majdnem összeértek az ajkaink mikor jó messze löktem magamtól.
-Tépd szét!- tettem karba a kezeim.
-Micsoda?- kérdezett vissza értetlen tekintettel.
-Jól hallottad! Ha már nem szereted tépd szét!!
-Na jó Hae ez már nevetséges...- lépett az íróasztalához és kihúzva a fiókot visszatette a képet eredeti helyére.-Menjünk lassan indul a gép!- nézett vissza rám és húzta a nappaliba maga után lefagyott testem. EZ MI VOLT? Mért nem akarja szét tépni?? Mi van Jungkookkal?? Talán még érez valamit SunHee iránt?-Meg van mindened?- fordult hozzám mielőtt kiléphettünk volna az ajtón. Csak bólintottam egy aprót majd a telefonomat szorongatva vágtam be Kook elé, hogy én mehessek ki elősször és felhúztam magamra a maszkom és egy sapkát. Szerencsére a taxi már ott volt, mert semmi kedvem sincs beszélegetnem vele... Be is ugrottunk a kocsiba majd elindultunk a reptér fele. Az útközepén feloldottam a kezemben fogott kütyüt és meglepve tapasztaltam, hogy van egy SMSem. V küldte... Oh, most tuti köcsögnek gondol, hogy nem válaszoltam csak tegnap le volt halkítva a telóm... A névjegyzékben kikeresve a nevét csörgettem meg, de nem vette fel. Nyugi Hae! Biztos próbája van. Nem azért nem vette fel, mert megutált... Remélem...
V szemszögéből:
Ma tényleg fárasztóak voltak a próbák... De lehet csak azért, mert keveset aludtam. A liftből kiérve vánszorogtam be volna a szobámba, de egy hang megállított.-Komolyan, mint egy zombi! Ennyire elfáradtál?- röhögött a telefonját nyomkodó maknae.
-Már is hazaértél?- csodálkoztam felé fordulva.
-Ja... És a srácok?- tette el az általa szorongatott eszközt.
-Szerintem mindjárt jönnek csak én már annyira le akartam dőlni, hogy előre jöttem.- nyafogtam fáradságomban.
-Oké akkor menjél!- vigyorgott majd elterült a kanapén. És tényleg, mit egy zombi tettem meg utam további részét és szószerint az ágyamra zuhantam. Meg nézve a telefonom kijelzőjét tapasztaltam, hogy van egy nem fogadott hívásom Haetől. Remélem nem haragszik rám azért, mert nem vettem fel... Gyorsan hívtam vissza a bocsánat kérő szövegemet tervezgetve, de mielőtt kitalálhattam volna valami jót már fel is vette.
-Szia!- szólt bele. Nem sírt, de éreztem a szomorúságot a hangjában.
-Mi a baj?- ijedtem meg hirtelen hátra is hőköltem egy kicsit.
-Át tudsz jönni?- szipogott, már-már a sírás határán volt.
-Persze, rohanok!- nyomtam ki majd nem törődve a fáradsággal futottam Haehez. A nappaliban elhaladtam a Kookot köszöntő hyungjaim mellett akik nem nagyon vehettek észre kivéve a legfiatalabbik... Jungkook, mint aki pontosan tudta hová készülök kísért végig szemével míg nem be csukódott előttem a lift ajtaja. A kocsiba szállva száguldottam végig majdnem, hogy padló gázzal. Mert nekem ilyen fontos Hae! Ha már nem is a barátnőm a barátomként is ennyire számít nekem. Leparkolva a házuk előtt sprinteltem fel a második emeltre és egy hosszút csengetve vártam, hogy ajtót nyisson. Nem sokár meg is jelent kisírt szemekkel, lihegve a nyakamba ugrott. Az a pillanat hirtelenjében lenyugtatott és élveztem is egyben. Karjaimmal egyre jobban szorítottam magamhoz és nagyot szippantva hajába tudtam, hogy ő az egyetlen aki mindennél fontosabb nálam! Rossz volt elsírt sminkkel és az ágyban össze-visszaforgolódástól összekócolt hajjal látni. Tudtam, hogy most valami tényleg nincs rendben, de micsoda??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése