-Ja, de te mit keresel itt?
-MiCha néni a nagynéném...- kerekedett ki erre a szemem. Micsoda??"
-Tényleg....?
-Hát igen tegnap felhívtam, hogy ma átjövök hozzá és hát itt vagyok.- húzta mosolyra a száját. Tegnap.... Nem azt hallottam a telefonon keresztül, hogy valamilyen fiú tegnap hívta Michat és ezért verte meg??? Ohh, Jin... Lehet szegény nem is tud erről semmit.
Lassan elbúcsúztam úgyis lassan jön értem a kocsi, szóval hívok egy taxit. Jin is becsöngetett. Kíváncsi voltam mit fog mondani neki az a fazon, ezért elbújtam, hogy ne lássanak.
-Jin!- rikkantott az ajtót nyitó férfi. Akkor ő a nagybátyja??
-MiCha nénihez jöttem.- hajolt meg.
-Sajnos nincs itthon fiam...
-Oh, pedig tegnap ide telefonáltam, hogy jövök.
-Ide telefonáltál?- kerekedtek ki a férfi szemei.-Én nem értesültem róla... A lényeg, hogy nincs itthon!
-Megvárhatom itt, ha nem zavarok.
-Sajnos rengeteg dolgom van és MiCha ér se haza egy hamar.
-Értem, hát akkor ha gondolják holnap beugorhatnék.
-Majd telefonálunk. Szia!- csapta be az ajtót Jin előtt. Szomorúan kezdett ballagni az utca irányába, de abban a pillanatban kiszúrt engem... Oh jajj. FUTÁS! Kezdtem el tüdőm szakadtából rohanni hazafele, szerencsére egy idő után leráztam. Már csak negyed órám van a kocsi érkezéséig és még mindig nagyon szarul érzem magam és még legalább tíz perc mire hazaérek. Remélem a fotózáson nem fogom kidobni a taccsot, mert most közel vagyok hozzá... A rosszul létem ellenére futottam tovább, hogy hazaérjek. Mire a házhoz értem és már ütöttem volna be a kódom megérkezett a kocsi. Ne már! Gyorsan beszálltam és indultunk a helyszínre. A hányinger egyre erősödött... Megérkezve a szokásos műveleteket végezték el rajtam, de sminkes szerintem látta, hogy tegnap kicsit többet ittam a kelleténél. Szerencsére a smink elfedte, szerintem. A fotózás egy örökkévalóságnak tűnt főleg, hogy még rosszabbul lettem. A fotós többször rám szólt, hogy ne vágjak fájdalmas képet...
Végre végeztünk.... Gyorsan futottam vissza az öltözőbe, de a szoba előtt nem várt emberbe botlottam. Jungkook az ajtónak dőlve várt engem és telefonozott. Gondolom meghallotta a magassarkúm kopogását, ezért felkaptam a fejét, eltette a készülékét és lágy mosolyt villantott rám. Mit keres itt??
-Hát te?- kérdeztem megállva már-már én is vigyorogva.
-Hát csak gondoltam bejövök hozzád. Már ha megint ilyen jóban vagyunk.
-Akkor most mi barátok vagyunk? Mert nekem nem szólt senki.- mondtam cinikusan nevetés közben.
-Hát azt mond meg te!- húzott magához a csípőmnél fogva, mélyen a szemembe nézve. Azok a fekete szemek! Hae barátod van, ne gondolj ilyesmire! Főleg most mit csinál Kook? Megfogva az egyik kezével az állam húzott magához még közelebb és ajkai birtokba vették az enyéimet. Ez a csók valahogy még jobb volt mint valaha... Talán még Taeénél is. Finoman túrt a hajamba, a másik kezét pedig a fenekemen pihentette amire néha rá is markolt. Nem tudom én se miért, de úgy tudtam volna maradni örökre... Mire észbe kaptam már nyelvével szinte átjárta az egész szám. MIT CSINÁLOK ÉN??? Ügyes vagy Hae! Megcsalod a barátodat az ex pasiddal... Akár mennyira szerettem volna ellökni magamtól nem voltam rá képes. Pár perc után levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól.-Na barátok vagyunk?- fogta meg a derekam ismét egy kaján fél mosollyal az arcán. De én csak némán bámultam a szemeibe. Nem tudtam mit mondani... Leblokkoltam! Talán nem is ott járt az eszem, hanem a bűntudat, hogy megcsalom Vt. Lehet mégse kellett volna összejönnünk, mert úgy érzem lassan, hogy Jungkookot jobban szeretem... talán. Így meg elszúrtam a barátságunkat. Legszívesebben sírtam volna abban a pillanatban.-Ha csak barátok lennénk nem visszonoztad volna a csókot, sőt eltoltál volna magadtól.-hajolt az arcomba nagy levegőket véve, de én még mindig csak csendben néztem a szemeibe.-Öltözz át! Haza viszlek.- engedett el és tolt be az öltözőbe. Most haza is kell mennem vele? Nem elég, hogy megcsalom a barátom, de még legyek vele együtt többet. Elkezdtem öltözködni, de akkor észre vettem az ablakot. Ezaz kimászom! Nem kell Kookkal hazamennem. De hagyjam itt, hogy várjon rám míg meg nem unja?? Ajj mit csináljak? Míg felvettem a többi ruhámat eldöntöttem, hogy Kookkal megyek haza. Lenyomva a kilincset léptem ki a szobából majd megpillantva Kookot összerezzentem. Már nem futhatsz HaeJung! Volt lehetőséged.... Nem éltél vele. Jungkook mosolyogva közeledett felém és a fenekemet megfogva indultunk el a kijárat felé, de gyorsan rá is csaptam a kezére. Egy, hogy megcsókolt, de azért ez túlzás.... Szúrós pillantásokat vetve felé léptünk ki az ajtón. Aztán beszálltunk a kocsiba. Az út síri csendben telt.-Mi van veled?? Olyan néma vagy...
-Nincs kedvem beszélgetni!-vágtam rá egyhangúan.
-Mi lett veled Hae? Én nem ebbe a lányba szerettem bele, nem ezért a lányért küzdöttem és nem ezzel a lánnyal ébredtem reggel....
-Mondom nem akarok beszélgetni és jó lenne ha békén hagynál!
-Míg oda nem érünk?
-Örökre...- motyogtam az egyik legfájdalmasabb szót. A szívem bánta, hogy kimondtam, de én Taet szeretem.... meg Kookot.... Ajj mért ilyen nehéz az élet?? A fejemet hátra döntve próbáltam visszatartani a sírást.
-Ezt szeretnéd?- nézett rám szomorú szemekkel Kook. Mért most azt hitte egy csókkal visszahódít?? Van kibújóm... Ha azt mondom, hogy igen akkor lehet, hogy megbánom, de ha nemet mondok akkor hülyének és könnyen befolyásolhatónak hinne. Mért nem mondhatom azt, hogy talán?? Vagy mondhatom?
-Legyünk csak barátok...- böktem ki hosszas gondolkozás után. Kooknak elállt a szava és hozzám se szólt míg oda nem értünk.
-Felkísérjelek?- nézett mélyen a szemembe. Na most mit mondjak? Ha nemet mondok azt hiszi utálom, de igent nem akarok.... Nemet kéne?? Igent kéne??-Tudod mit, felkísérlek!- unta meg a gondolkozásom Kook. Kiszálltunk a kocsiból és a lépcsőház felé vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése