-Mért akarsz Jinhez menni?- állított meg még mindig fájlalva az általam megrúgott pontot. Nem rá tartozik!"
-Nem fogom elmondani neked!- ocsúdtam fel majd kiléptem az ajtón.
-Átviszlek.
-Nem kell!- morogtam.
-Csak nem hitted, hogy hagylak sétálgatni a sötét utcákon?- mosolyodott el halványan.
-Hagyjál már levegőt venni!- ordítottam rá. Kook pár lépést hátrébb lépett és kigülledt szemeket mersztve rám állt egyhelyben egy jó ideig. Mért szállt rám ennyire? Így csak még jobban idegesít....
-Azt hittem hiányzom neked....- húzta oldalra a száját és a tekintetével a cipőmet vizsgálta.
-Ahj ne haragudj!- borultam a nyakába.-Csak már mindenhová követsz az este, mint egy pincsikutya és én ezt nem bírom...- csordultak ki a könnyek a szememből. Mi ez a hirtelen hangulatingadozás?
-Átviszlek, beszélsz egy kicsit Jinnel majd visszahozlak és közben egy szót se fogok szólni.- fogta meg a vállam, hogy kicsit el tudjon tolni magától és mélyen a szemembe nézett. Azok a szemek! Csak bólogattam és elindultunk a fekete jármű irányába. Az út lassan és kínosan telt... Egész végig csönben ültünk és én néha néha felé vetettem a tekintetem, de ő mindvégig az útra meredt. Már mintha egy éve utaztunk volna, de végre leparkoltunk. Jungkook miközbe kicsatolta az övét rám szegezte szemeit várva, hogy kiszálljak.
-Csókolj meg!- jelent meg egy apró mosoly az arcomon, de Kook még két másdopercig bámult a szemembe majd kiszállt a kocsiból. Most mért ilyen rideg? Én is követtem a példáját majd felmentünk a dormba. A liftből kiszállva egyből Jin szobájába rohantam. Ismét kopogás nélkül rontottam be a legidősebb szobájába, de meglepetésemre teljesen sötét volt... Próbáltam kitapogatózni a falon a villanykapcsolót, de Jin megelőzött és egy gombnyomással már égett is az éjjeliszekrény kislámpája.
-Mit keresel itt Hae?- hunyorgott rám értetlenül.
-Nem fejeztük be a beszélgetést!- léptem közelebb karba tett kézzel.
-Tényleg? Most? Hae, nekem holnap próbáim lesznek és gondolom neked is lesz munkád. Menj haza! Nagy fiú vagyok majd megoldom egyedül....-hordott le suttogva. Összeráncolt szemöldökkel indultam el az ajtó felé mind végig a dühös oppamat figyelve. Magam mögött halkan csuktam be az ajtót, mert lehet már a többiek is alszanak.
-Ennyi volt?- jelent meg hirtelen mögöttem Kook. Ijedségemtől összerezzentem egy kicsit és a telefonom is majdnem leejtettem amit azért vettem elő, hogy megnézzem az időt. Ami el is felejtődött hála Kooknak.
-Ne ijesztgess!- mondtam cuki hangon, mintha halálra rémisztett volna.
-Na mehetünk?
-Ja...- ejtettem ki lazán a számon majd Jungkook megfogva a csuklóm húzott maga után a liftbe. Gyorsan le is értünk majd bepattantunk a kocsiba és elindultunk. A visszafele út is majdnem olyan kínos volt mint az oda csak, mintha rövidebb lett volna. Mikor megálltunk meg sem várt már ugrott ki a kocsiból. Apró lépéseket téve közeledtünk a bejárathoz miután beütöttem a kódot. Kook egészen megindult a lift fele, de én megállítottam és magammal szembe fordítottam. Mélyen a feket, csillogó szemeibe meredtem és lágyan somolyogtam. Egyre közelebb és közelebb hajoltam a nyakát lehúzva, de ő még mindig nem értette mit csinálok. Már majdnem összeértek az ajkaink, de még mindig húznom kellett.
-Mért nem csókolsz meg?- görbült le a szám széle. Máskor kérni se kellett, de most mi van vele?? Finoman eltolt magától majd hátrálni kezdett csak a lépcső megállította amire egyből le is huppant és összekulcsolta az ujjait könyökét a térdére támasztva.
-Hagylak levegőt venni....- emelte fel lassan a tekintetét rám.
-Jó akkor hagyjál talán örökre!- dühödtem be rá és meghívva a liftet be is szálltam, de Jungkook nem ugrott utánam. Lehet, hogy megint elkövettem egy hibát? Gyorsan felérve megdöbbenten tapasztaltam, hogy a bejárónő már nincs itthon, mondjuk elméletileg nyolcig kell maradnia, de vajon mért ment el? A pulcsimat ledobva tapasztaltam, hogy az ablakot nyitva hagyta. Felé közeledve megpillantottam a gyönyörű felhő nélküli eget tele csillagokkal. De szép! Apró vigyorral az arcomon bámultam ki, de picit hideg volt... De még ez sem zavart.
-Én még akkor is szeretlek!- csengett a fülembe egy ismerős hang és lenézve Kookot találtam lent az utcán fel nézve hozzám.
-Oh Rómeó, mért vagy te Rómeó?- kiabáltam neki vissza immár széles mosollyal.
-Figyelj, sajnálom! Csak nem tartottam volna helyesnek főleg, hogy részben miattam szakítottatok és még frissek a sebeid....
-Ne menj sehova!- csuktam be az ablakot és rohantam le hozzá. Ilyen romantikus pillanatom még sose volt. Leérve szinte neki ugorva bontakoztunk ki egy hosszadalmas, szenvedélyes csókban. Életem két legjobb csókját éltem meg egy este alatt ugyanazzal a sráccal. Lehet megtaláltam az igazit? Lehet?! Biztos!
-Imádlak te lány!- nyögte ki egy két másodperces levegővétel közben.
-Én még jobban!- vettem egy hatalmas levegőt a következő szünetben. Az egyetlen aki eltudta velem felejtetni Taet alig pár óra alatt... Vt is szerettem, de Kook életem szerelme! Érzem.... Nyelve alaposan körbejárta a már jól ismert zugokat és néha nyögtem is egyet-egyet. Kezei a fenekemen pihentek amire jól rá is markolgatott. Én körbefontam a karjaimat a nyaka körül majd az egyikkel bele markoltam a hajába. Úgy tudtam volna maradni örörkre! Tudom ezt már sokat mondtam, de most komolyan gondoltam!
-Haza kéne mennem... Holnap sok próbám lesz.- tolta el az ajkaim az övéitől.
-Nem akarsz itt aludni?- vetettem rá egy huncut mosolyt.
-Ki kéne pihennem magam!- húzta a száját.
-Na légyszi!- aegyoztam.
-Hmm...- vágott egy furcsa grimaszt.
-Kérlek!- nyavalyogtam tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése